Baloldali kormányzás a költségvetési hiány titka

2007.08.22. 10:46
Ma már könyvtárnyi a szakirodalma annak, hogy milyen gazdasági, politikai és intézményi tényezők vezetnek a demokráciában a károsan magas költségvetési hiány kialakulásához. Vítor Castro, a Warwicki Egyetem közgazdásza az Európai Unió 15 tagállamában vizsgálta, milyen tényezők magyarázhatták az elmúlt 37 évben az állami túlköltekezést. A kézenfekvő magyarázatok mellett akad néhány meghökkentő eredmény is.

A kutató az EU-15 csoporton (vagyis az unió 2004-es kibővítése előtti, 15 tagállamot számláló EU-n) tesztelte azokat a közismert tényezőket, amiket általában a túlzott - a GDP-arányosan 3 százalék feletti - deficit kialakulásában maghatározónak tart az elmélet.

A recept: korlátozni kell a költekező politikusokat

A makrogazdasági faktorok viszonylag kézenfekvőek. A múltban tartósan laza költségvetési politika például többnyire jó előrejelzője a magas hiánynak, mint ahogy a magas államadósság is - utóbbi már csak a magas kamatkiadások miatt is. (Ugyanakkor a szerző ennek kapcsán megjegyzi, ez esetenként bátoríthatja is a kormányzatot az egyensúlyteremtő intézkedések meghozatalára.)

További fontos tényező a gazdasági bővülés. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a magas növekedés esetén sokkal ritkább a túlzott költségvetési hiány. Ez az államháztartási bevételek gyors növekedése miatt amúgy is logikus feltételezés. Ráadásul a szociális és a kamatkiadások is könnyebben mérsékelhetők a foglalkoztatottság és az életszínvonal bővülésével, illetve a makrogazdasági stabilitásból következő alacsonyabb reálkamatoknak köszönhetően. (Megjegyezzük, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai alapján nem is biztos, hogy a növekedés és a makrostabilitás között egyértelmű az oksági kapcsolat. A friss kutatások ugyanis arra utalnak, hogy az stabil egyensúly jótékonyan szolgálja a gazdasági bővülést, vagyis egymást erősítő tényezőkről van szó.)

Az EU-15-ök csaknem négy évtizeden keresztül történő vizsgálata arra is rávilágít, hogy nem csupán Magyarországon okoz problémát a választási ciklikusság. A politikai tényezők vizsgálata során ugyanis kiderült, hogy a választási években Nyugat-Európában is jellemző volt a politikusok opportunista viselkedése, vagyis hogy túlköltekezéssel próbálták meg növelni újraválasztásuk esélyeit. A tapasztalatok szerint azonban nem csak ezt az évet érintette a magas hiány problémája, mert a politikusoknak két-három évbe került, hogy utána normalizálják a helyzetet.

Kattintson a nagyításhoz!

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni két fontos változást. Az egyik, hogy az uniós fiskális szabályok (elsősorban a maastrichti kritériumok) bevezetése sikeresnek tűnik az opportunizmus megfékezésében, különösen a kisebb országoknál. Sőt, a tanulmány szerint a tapasztalat ellentmond annak a vélekedésnek, hogy a szabályok csak addig hatékonyak, amíg a tagország be nem lép az eurózónába. A másik, hogy az uniós felvigyázás, a Közösség szigorú előírásai miatt az élénkítési, kiköltekezési időszak jóval rövidebb mint korábban, annak érdekében, hogy ne derüljön fény túl korán a politikusok opportunizmusára.

Menthetetlen a helyzet baloldali kormány esetén

A tanulmány szerint a túlzott deficit kialakulásának valószínűsége nagyobb baloldali kormányzás esetén, elsősorban akkor, ha parlamenti többség is áll mögötte. Ekkor ugyanis a növekedésorientált, teljes foglalkoztatottságra törő politika maradéktalanul érvényesülhet, az egyensúlyi prioritások pedig háttérbe szorulnak. (Mindez egyébként látványosan egybeesik az "ortodox" szakirodalom megállapításaival, melyek szerint a szociáldemokrata gazdaságpolitika célrendszerében a növekedési cél a domináns, az egyensúlyi megfontolások pedig másodrangúak. Ez azért is meglepő, mert az új-baloldali irányzatok már messze nem írhatók le ilyen egyszerűen. Meglehet, ha csak az elmúlt 10-15 évet vizsgálnánk, gyengülne ez az összefüggés - főként az északi országok tendenciáit figyelve van ilyen érzésünk.)

Kattintson a nagyításhoz!

Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a tanulmány szerint az elmúlt 3-4 évtizedet vizsgálva a baloldali kormányzás egyértelműen a deficit növekedésének irányába hatott. Ezzel párhuzamosan a tanulmány azt is megállapítja, hogy a politikai instabilitás szintén a magas deficit felé mutat.

A politikusok opportunizmusa és a költségvetési hiány dinamikája egy sajátos következtetést is eredményez. Eszerint sokkal szerencsésebb, ha a választásokat az év elején, illetve végén tartják, mintsem a közepén. Így ugyanis nincs ideje a politikusoknak végrehajtani az élénkítő programot, vagy legalábbis ennek káros költségvetési hatásait nem tudják hatékonyan elrejteni a fiskális fegyelmet felügyelő hatóságok elől.