Ennél sokkal jobbra számítottunk

Egy évvel ezelőtt nagyjából a következő forgatókönyv tűnt általánosan elfogadottnak a magyar gazdaság jövőjével kapcsolatban.

1. A kiigazítás hatására a gazdasági növekedés lassul, de ennek mértéke elmarad a kormányzati várakozásoktól. A magára találás gyors lesz, 2008 végén már a potenciális növekedési ütem környékén lehet a magyar gazdaság. (2007 első negyedévében a növekedési adat meglepően magas volt, a piac még azt latolgatta, hogy a kormányzat 2,2 százalékos előrejelzése túlzottan borúlátó.)

2. Az infláció az év eleji megugrás után csökkenő pályára áll, főként az ősszel lehet látványos zuhanás az indexben. 2007 közepén az egyszeri árfelhajtó hatások eltűnnek - hiszen az árakat megdobó adóemelések első hulláma 2006 szeptemberében lépett életbe, így először a 2007. szeptemberi inflációs indexből esnek ki -, a keresletcsökkenés pedig biztosítja az árstabilitást.

3. A költségvetési hiány a következő időszakban beláthatóan csökken, bár magas marad. Mutatkozik rá esély, hogy a kormányzat a kiigazítás hiányzó elemeit (adóreform, kiadáslefaragás) illetően további lépéseket tegyen.

4. A gazdaságpolitika konszolidálódása és az ország-, valamint árfolyamkockázat csökkenése a pénzpiacok megnyugvását, a hozamok mérséklődését eredményezi. A kormányzati hitelesség és a külföldi megítélés javulni fog, ami növeli a mozgásteret.

5. A forintárfolyam stabil maradhat, a sáv erős szélétől biztonságos távolságban (ám attól nem túlságosan messze) lévő kurzus a gazdasági feltételekkel összhangban áll.

Ehelyett ez lett

Ezzel szemben ma egészen más a helyzet, amit a fentiek alapján a következőképpen lehet összefoglalni.

1. A kiigazítás hibás szerkezete - vagyis hogy túlzottan adóemelésre támaszkodik, és a plusz terheket elsősorban az amúgy is magas elvonással sújtott, viszonylag szűk körű legális munkavállalásra rakja -, a nemzetközi konjunktúra lassulása és az amerikai recessziós sokkhatás a gazdasági növekedést évtizedes mélypontra ültette, illetve a kilátásokat rontotta. Az utóbbi időben egyre erősebb a gyanú, hogy a magyar gazdaság strukturális, intézményi problémái tartósan gyengítették a versenyképességet, így a potenciális növekedési tempó elmarad a többi régiós országétól.

2. Az inflációt újabb és újabb sokkok érik a világgazdaság és a kormányzat oldaláról, vagyis a világméretű energia- és élelmiszerár-emelkedés, továbbá a hazai közüzemi díjak bőven az átlagos infláció feletti növelése felfele löki a fogyasztói árindexet, aminek következtében a jegybanki inflációs cél elérésének lehetősége egyre távolabbra tolódik. A gyors kamatcsökkentési pálya helyett ma már monetáris szigorításra számíthatunk. Mivel a jegybank kezdetben bizonytalanul reagált, ezért most részéről is hitelességerősítő lépésekre van szükség.

3. A költségvetési hiány ugyan a várakozásokat meghaladó mértékben csökkent, ugyanakkor a jövőbeli kilátások mégis elbizonytalanítók. Az idei egyszeri kiadáscsökkenések után elfogynak az ilyen jellegű "tartalékok", kormányzati oldalról pedig nem látszik törekvés a további mérséklésre. Az adóreform lassan paródiába fullad, a politikai kommunikáció felkészületlenségről árulkodik, a miniszterelnök pozíciója megingott.

4. A gazdaságpolitikai hitelesség javulása a vártnál hosszabb folyamat, egyelőre a külföldi és a pénzpiaci szereplők bizalma távolról sem egészséges. A hitelminősítők gyanakodva méregetik a kormányzati szándékokat, az uniós intézmények pedig hűvösen visszafogottak a kiigazítási teljesítmény láttán. A gazdaságpolitika mozgástere nem bővült, a hozamok pedig külső és belső okokra visszavezethetően erőteljesen emelkedni kezdtek.

5. A forint gyengült, ami az inflációs fejleményekkel inkonzisztens folyamat, tehát megint csak az infláció erősödését vonja maga után, a jegybanknak ezért lépnie kell. Felmerül a gyanú, hogy az árfolyamrendszer nem csupán elvi alapon, hanem valójában is összeegyeztethetetlen az inflációs céllal. A kormányzat ez ügyben egyértelműen nem kíván lépni.

Természetesen az nem állítható, hogy ez a fordulat egyszerre, egyik napról a másikra következett be. Sőt, gyakran nem annyira a vélemény változásáról, hanem a hangsúlyok eltolódásáról van szó, amiben a tőkepiaci turbulencia hatására romló hangulatnak is fontos szerepe van.