Ezerrel vonzza a tőkét Horvátország

Horvátország soha nem szerepelt a kiemelkedő tőkevonzási célpontok között a közép-kelet-európai és kelet-európai régióban. Mára azonban meglepően nagyra nőtt a horvátországi FDI-állomány. 1999-től pörgött fel a működőtőke beáramlása, ettől az évtől haladja meg – hol jobban, hol kevésbé – az évi 1 milliárd eurót. 2007 végéig több mint 17 milliárd euró érkezett az országba, ami egy főre vetítve több mint 3600 eurót jelent. Ennél csak a tőkevonzásban jóval előbb induló Észtország, Magyarország vagy Csehország mutatója magasabb. 2006 végén az állomány/GDP mutató meghaladta a 63 százalékot, amivel a kelet-közép és kelet-európai régióban Észtország és Bulgária után a harmadik lett Horvátország.

Nem feltétlenül sikertörténet

Sikertörténetről azonban nem beszélhetünk. Kevés a zöldmezős beruházás (vagyis amikor új üzem létesül - a szerk.), domináns a vállalatfelvásárlással összefüggő, azon belül is a privatizációhoz kapcsolódó közvetlen külföldi tőkebefektetés. Egyes becslések szerint az összes beruházás több mint háromnegyede köthető privatizációhoz, beleértve a másodlagos privatizációt is. A később privatizáló többi országhoz hasonlóan, nagyjából ugyanolyan paraméterekkel rendelkező, néhány esetben „feljavított” vállalatokért, bankokért általában magasabb árat ért el a horvát privatizációs ügynökség, például a hamarabb privatizáló Magyarországhoz képest.

A teljes FDI-állomány 80 százalékát adják a tőzsdén jegyzett vállalatok. (Ezek között persze néhány újonnan tőzsdére vezetett vállalkozás is van, nemcsak privatizált.) A tőzsdei jegyzés miatt a befektetés-állomány értéke évről évre ingadozik, a részvények aktuális árfolyamának megfelelően.

Alacsony a feldolgozóipari beruházások részesedése, domináns a szolgáltató szektor tőkevonzása. A vegyipar, a kőolaj-feldolgozás, a nemfémes ásványi anyagok termelése és az élelmiszeripar a vezető feldolgozóipari beruházási célpontok a külföldiek számára, de ezek gyakorlatilag csak a hazai piacra termelnek. Exportorientált új beruházások szinte nincsenek, csak a már meglevő, jól működő, kivitelre termelő horvát vállalatok külföldi kézbe adása jellemző, mint ahogy az a Tesla vagy a Pliva esetében történt. (A Teslát a svéd Eriksson vette meg, a Plivát pedig az USA-beli Barr Pharmaceuticals.)

A magas bérek taszítóak a befektetők szemében

Nem véletlen hát a jelentős és makacsul fennálló külkereskedelmi mérleghiány, amit a turizmusból származó bevétel ellensúlyoz. Kevés a munka- és technológia-intenzív befektetés, a régiós összehasonlításban magas bérek komoly versenyhátrányt jelentenek. 50 millió euró alatt maradt a hagyományosan exportorientáltabb járműgyártásban és az elektronikai iparban megvalósított külföldi beruházások összege. A szolgáltatások közül a privatizációhoz köthető, hazai piacra „termelő” pénzügyi szolgáltatások (bankszektor), a hírközlés és a kereskedelem, ingatlanok mellett a turizmusban eszközöltek külföldiek jelentősebb befektetéseket, s ez utóbbi ágazatban van néhány zöldmezős befektetés is.

Fontos rávilágítani, hogy elég jelentős a magyar hozzájárulás is az FDI gyors felfutásához, mivel Horvátország az egyik olyan régióbeli ország, ahol a Magyarországról származó befektetések részesedése kiemelkedő. Ez elsősorban a Mol és az OTP akvizícióinak köszönhető, de jelen vannak más, kisebb magyar vállalatok is a horvátországi befektetők között. 2007 végén Magyarország az 5. legnagyobb befektető volt, több mint 1,1 milliárd euróval, ami az összes befektetés több mint 6 százalékát jelenti. Ezzel csak Ausztria, Hollandia, Németország és Franciaország előzi meg Magyarországot, viszont Olaszország és Szlovénia is ennél kevesebbet fektetett be adriai szomszédunknál.

Eddig nem nagyon vették komolyan 

Horvátországban sokáig nem szerepelt kiemelt célként a közvetlen külföldi tőkebefektetések vonzása. Jelzi ezt a befektetés-ösztönzés helyzete. Az 1996-tól működő, korlátozott pénzügyi és humán erőforrásokkal rendelkező intézményt 2000-ben bezárták. 2002-ben alapítottak egy másik befektetés-ösztönző intézetet, amely 2005-ig mindössze két fővel működött. 2005 végétől kezdték felfuttatni az egyébként exportösztönzéssel is foglalkozó intézményt, ahol jelenleg 43-an dolgoznak.

A befektetés-ösztönzés legfontosabb eszközei az úgynevezett szabad zónák, amelyekből jelenleg 13 működik, és amelyek szabályozását még nem harmonizálták az EU-regulákkal. A másik, az EU-csatlakozási tárgyalások kapcsán előtérbe került eszköz az úgynevezett vállalkozási zóna, ami leginkább a hazai ipari parkokra hasonlít, és ahol a működés infrastrukturális feltételeit biztosítják elsősorban a vállalatok számára az illetékes önkormányzatok. Ez utóbbiból – köszönhetően a helyi önkormányzatok közötti éles versenynek – körülbelül négyszáz létezik jelenleg.

A befektetés-ösztönzés fő célja az exportra termelő feldolgozóipari beruházások vonzása és a munkahelyteremtés. Az előbbi érthető a kivitelre termelő beruházások alacsony részesedése miatt, az utóbbit indokolja a 11-12 százalék körüli munkanélküliségi ráta. A munkahelyteremtést azonban nehezíti egyrészt az, hogy ez szezonálisan – a nyári időszakban a turizmushoz köthető erőteljes fellendülés miatt – jelentősen ingadozik, másrészt, hogy a potenciális befektetők által kínált tevékenységek szakképzettségi igénye és a helyi kínálat között számottevő az eltérés.

A szerbekkel, macedónokkal, bosnyákokkal kell ringbe szállni

A délkelet-európai régió többi országát illetően Horvátországnak egyre jelentősebb versennyel kell szembenéznie a tőkevonzás területén az eddig erre kevés figyelmet fordító Szerbia, és kisebb részt Macedónia és Bosznia részéről. A szerb átlagbér mindössze fele-kétharmada a horvátnak, a szerb piac – a lakosságszámot tekintve – viszont kétszer nagyobb. A befektetés-ösztönzésben is tükröződik, hogy a szerb kormány kiemelt célként fogalmazta meg azt, hogy Szerbia az információtechnológiai vállalatok régiós központja legyen. Versenyelőnyt jelenthet Szerbiának az Oroszországgal egyedüliként megkötött szabadkereskedelmi egyezmény is. Így Horvátországban az EU-csatlakozás nem jelent majd várhatóan pótlólagos húzóerőt a külföldi tőke számára.