Milyen lenne Budapest a Margit és az Árpád híd nélkül?

Olyan ez a magyar jeges sportok számára, mintha Budapest Árpád és Margit híd nélkül maradna – indokolja Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára, miért félti mindenki a magyar hokis és koris berkekben a Káposztásmegyei Jégcsarnokot; a fővárosban lévő állandó jégpályák száma ugyanis hatról négyre csökkenne. Négy utánpótláscsapat, tucatnyi amatőr együttes, műkorcsolyázók, általános iskolások, naponta több száz amatőr korcsolyázó használja a pályát – de ki tudja, meddig.

3 milliárd 850 millióért

Az OTP tavasszal értesítette a bérlőket: a birtokában lévő jégcsarnokot még idén nyáron eladja. A bank tudomásunk szerint 850 millió forintot szeretne kapni a létesítményért, amely több szempontból is egyedülálló hazánkban – ez az első, amely magánberuházásban épült, és az egyetlen, amelynek két jégpályája van –, és amelynek a piaci értéke megközelíti a 3 milliárd forintot. Ezért is félnek a jegesek, hogy a dologban nemcsak sportszakmai befektetők látnak fantáziát; a pletykák és a petíció szerint egy filmproducer vetett szemet az épületre, amelyből filmstúdiót alakítana ki.

Na jó, sport nélkül lehet élni, de mi inkább azt szeretnénk, ha a gyerekeink korcsolyáznának, mintha tévéznének, mondják az elkeseredett szülők. A bank vajon kiszámolta, hogy egy gyerek hány millió forintot ér? – kérdezi egy anyuka, valószínűleg nem is vár választ. Válaszok egyébként sincsenek, csak a bizonytalanság, hogy mi lesz a csarnokkal, hogy meddig marad még biztosan jég Káposztásmegyeren.

A bizonytalanság miatt készítettek petíciót csütörtök délután a bankcsoport vezérigazgatójának a jégcsarnokot most használó gyerekek és szüleik, valamint felnőtt sportolók. Több százan gyűltek össze a bank Nádor utcai székháza előtt, ahol felolvasták, majd át is adták a bank képviselőjének a másfél oldalas tiltakozást. Persze az, hogy a címzett Csányi Sándor bankvezérhez eljut-e a nyilatkozat, éppoly bizonytalan, mint az, hogy célba érnek-e a tiltakozók.

Támogatás-e az egyenlő esély?

Szerintük ugyanis álságosak a bankcsoport csütörtök délután kiadott közleményében foglaltak. Azt kifogásolják, hogy miközben a közleményben egyik helyen az áll, hogy „az OTP csoport elkötelezett a magyar sport, ezen belül a jeges sportok támogatása iránt”, a pénzintézet csak arra vállalt kötelezettséget, hogy „azonos árajánlat esetén, a sport fontosságának figyelembe vételével, a sportcélú hasznosítást vállaló ajánlatot részesíti előnyben”. Az a támogatás, hogy egyenlő esélyekkel indulhatunk? – háborognak a tiltakozók, akik úgy érzik, a bankcsoport azzal is el akarja riasztani a befektetőket, hogy 50 milliós bánatpénzt kell befizetni, amit elveszít a pályázat vesztese.

Vagy vesztesei – noha a bank nem közölte, eddig hányan jelentkeztek a június 22-ei határidejű pályázaton, jégsportos körökben úgy tudják, több sportszakmai befektetőcsoport is érdeklődik a létesítmény iránt. A pénzintézet azt sem hozta nyilvánosságra, mennyi pénzt szeretne kasszírozni az ügyletből, közleménye csak arra tér ki, hogy az üzleti megfontolások mellett „a jeges sportok iránt érdeklődők” szempontjait is figyelembe veszi.

Futnak a pénzük után

Azt persze mindenki tudja, hogy a bankcsoportnak – hivatalosan nem az OTP Bank, hanem az OTP Faktoring Követeléskezelő Rt. a tulajdonos – az üzlet az első, a petíció készítői sem táplálnak illúziókat „az üzleti élet sajátosságaival kapcsolatban”. A közleményen túl a bank semmilyen pluszinformációt nem közölt, így azt sem, mikorra tervezi az épület eladását, és azt sem, hogy a pénzintézet társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos üzletpolitikájához hogyan illeszkedik egy sportlétesítmény esetleg funkcióváltást eredményező eladása. A demonstráció alatt elcsípett félmondat szerint a bank számára a dolog mégis csak üzleti kérdés, és „az üzlet az első”.

Márpedig ebben a helyzetben a bank is csak a veszteségeit próbálja lefaragni – igaz, az ügy igazi vesztese nem a pénzintézet, hanem Maszlov Dmitrij. Az egykori moszkvai jégkorongozó magánberuházásban, 1 milliárd forint önerőből és 1,7 milliárd forintnyi bankhitelből építette a 2003-ban átadott létesítményt. A kölcsönt az OTP és a Raiffeisen adta, és bár Maszlov szerint eredetileg ígértek egy évnyi türelmi időt, ez végül a szerződésből kimaradt.

Nemcsak a bankokban kellett azonban csalódnia a sportolóból lett üzletembernek: állítása szerint hiába tárgyalt az akkor még meglévő sportminisztériummal, az általa ígért 300 millió forintból sem lett semmi. Így hiába zárták volna az első – töredék, mindösszes hét hónapos – üzleti évet csaknem 50 milliós profittal, ez nem volt elég a törlesztésre. A bankok abba sem mentek bele, hogy a kezdeti 8 százalékosról 12 százalék fölé emelkedő forinthitelt euró alapú kölcsönre konvertálják, és mivel a hitel futamideje mindössze 10 év volt, a finanszírozó pénzintézetek másfél év után érvényesítették jelzálogjogukat, így jelenleg az OTP Faktoring tulajdonában lévő ingatlanban siklanak a korcsolyák.

Üzlet vagy sport?

Hogy meddig, senki nem tudja. Bár Magyarországon nagyon nehéz üzleti alapon jégcsarnokot üzemeltetni, mondja Kovács Zoltán, szerinte Káposztásmegyeren erre éppen megvannak az adottságok: a kétpályás jégcsarnok költségei ugyanis csak harmadával haladják meg az egypályásét, vagyis hatékonyabban működtethető – Kanadában éppen ezért általában hárompályásat építenek –, ráadásul itt 8 üzlethelyiséget és 2 éttermi részt is kialakítottak.

A szerencsés persze az lenne, ha közpénzekből több jutna erre a célra, ha a kerület például támogatná az általános iskolások és az újpestiek sportolási lehetőségeit. Naponta turnusonként négy-ötszázan is korcsolyáznak a létesítményben, míg délelőttönként újpesti és környékbeli általános iskolások is használják a jeget. A kerület azonban csak annyi segítséget nyújt a stadiont óvóknak, hogy állítólag ígéretet tett: nem járul hozzá a rendezési terv módosításával az épület funkcióváltásához.

Világverő pálya

Nagyon hiányzik azonban az igazán nyereséges üzemeltetéshez egy szálloda – hiszen nemzetközi vonzereje már van a csarnoknak. Az itt edző és játszó csapatokba nemcsak vidéki, hanem néha szlovák játékosok is érkeznek, de többször rendeztek már a stadionban nemzetközi jégkorongtornát is. Egyebek mellett itt vertük meg először a kanadaiakat (6:4-re), még ha azt a győzelmet csak egy amatőr válogatott, az úgynevezett Team Canada ellen értük is el. Ugyancsak itt arattunk történelmi győzelmet a világbajnok szlovákok ellen.

A sportlétesítmény igazi sportértékét az utánpótlás adja: Káposztásmegyer ad otthont négy utánpótlás-együttesnek, köztük a Budapest Stars csapatának, amelynek egyik korosztályos csapata idén tavasszal például egy tízcsapatos berlini tornán a második lett cseh, dán, német, osztrák és lengyel csapatok előtt. Márciusban épp Káposztásmegyeren 16 ország több mint hatvan utánpótláscsapata lépett jégre, a 17 évesek kanadaiak, csehek, finnek és norvégok előtt lettek másodikak, a 16 évesek csehek és finnek előtt elsők. Kérdés persze, hogy a sportsikerek pénzre válthatók-e. Maszlov szerint igen, ő azt mondja, ha újra lenne 1 milliárd forintja, és újra 2002-ben lenne, ismét belevágna. „Higgye el, működik ez üzleti alapon” – bizonygatja. Kérdés, hogy lesz-e olyan beruházó, aki így gondolja.