Olcsó boltot kér a nép, az istenadta

Én, ha rajtam múlik, az országba sem engedtem volna be őket. Mert nézze meg, behozzák a 45 forintos tejet, olcsóbban adják a krumplit, mint amennyiért én a földemen megtermelem, egyszóval tönkreteszik a magyar mezőgazdaságot. De ha már bejöttek az országba, akkor miért ne jönnének hozzánk is.

Nem adok én sok esélyt ennek az egésznek. Nem fog egy Tesco itt boltot nyitni emiatt az ötezer ember miatt. Pedig de jó lenne, nagy itt a szegénység, minden forint számít.

Utálom én őket, azt mondom, soha be nem tenném a lábam. De azért mégis, gondolja meg, nálunk itt 1800-1900 forint a sajt kilója, az ember nem vak, kapja a reklámújságokat, látja, hogy ezeknél a multiknál 1100 forintért megkapja ugyanazt a sajtot.

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a nem egészen 4900 lakosú Békés megyei települést, a városi rangot 2007 óta viselő Körösladányt nem osztotta meg egy tavaly ősszel útjára indult kezdeményezés. Néhány helybéli, több beszélgetés után úgy döntött, hogy aláírásgyűjtést indít. Az íveken az alábbi követelést fogalmazták meg (szó szerinti idézet következik):

A városi létet még csak két éve kóstolgató Körösladányban körülbelül 15 kisebb nagyobb bolt van, zömük a városközpontban, azaz a főút mentén található, van papír-írószer, háztartási bolt, órás, autóalkatrészes, működik ruházati üzlet, pékség, hentes, több élelmiszerbolt is, a szolgáltató szektor pedig jelen van például szoláriummal, cukrászdával, étteremmel, dvd-kölcsönzővel is. Mindettől – és a városi címtől – függetlenül a település falusi jellege vitathatatlan, lakói általában elnézően mosolyognak, ha az erre járó önkéntelenül is falunak mondja a fiatal várost.

"Az egyik helybélinek volt valami konkfiktusa az egyik boltban a kereskedővel, abból alakult ki ez a dolog" – mondja az aláírásgyűjtésről a háztartási bolt eladója. "De nem lesz ebből semmi, meglátják" – teszi hozzá mosolyogva.

Tízezreket spórolhatnának

"Nem a kereskedőkkel van bajunk, bár természetes, hogy ők ezt most ellenük irányuló támadásnak érzik. De a városban tisztességes üzletemberek vannak, minden árut be tudnak szerezni, ha megrendeljük, akár ingyen házhoz is szállítják. Egyszerűen arról van szó, hogy a körösladányiak borzasztóan elszegényedtek, és szükségünk lenne a mostaninál olcsóbb áruválasztékkal működő boltra" – mondja Holóka Péter önkormányzati képviselő. Noha nem ő indította, a kezdetektől segíti az aláírásgyűjtést, így azt mostanra a városban lényegében az ő nevével azonosítják.

Az elmúlt hónapokban több próbavásárlást is tartottak a városban működő áruházakban és kisboltokban, valamint a környező településeken már jelenlévő diszkont- és egyéb hálózatok üzleteiben. A különbségek kirívóak, előfordult, hogy "egy 30 ezer forintos nagybevásárlásnál majdnem 10 ezer forintnyi eltérés volt az itteni árak és a multik árai között. Bármennyire is szeretem a sarki kis boltokat és fűszereseket, ekkora árkülönbségnél én is elmennék a multikhoz" – mondja Holóka Péter.

A lakosok nagy része pedig egyenesen rá van kényszerülve erre, állítja a képviselő. A városban köztudott, hogy egyes üzletekben adósfüzeteket vezetnek, az emberek 20-30-40 ezer forintokkal vannak eladósodva egy-egy hónap végére. "Amikor megjönnek a hó elején a segélyek vagy a hóvégi nyugdíjak, vannak, akik a pénzük felét kénytelenek egyből le is adni" – mondja Holóka.

Az adósfüzetekről többen is beszélnek a városban, egyesek szerint ezért jó, hogy vannak a kisboltok, mert ott meg lehet csinálni ezt, ahogyan egy idősebb asszony érvel: "Egy Lidlben mikor fizethetnék úgy, hogy majd ötödikén behozom a pénzt?" Mások viszont azt mondják, az adósfüzetekkel az emberek majdnem ugyanúgy kiszolgáltatottá válnak, mint Borsodban az uzsorások áldozatai. "Ha az ember belekeveredik egy ilyenbe, abból nem tud kijönni jól. Egy Pennyben csak annyiért vásárolhatnánk, amennyink van."

A dilemma

A körösladányi üzletek élelmiszerárai egyébként nem mondhatók riasztónak. Egy magyar üzletlánc kisboltjában egy kiló kenyér 169, egy liter tej 199, tíz deka párizsi 98, sörből egy doboz Soproni 189, a Kőbányai 125 forint. Egy kétliteres kólát 239 forintért, egy negyedliteres, egy húzásra meginni javasoltat 120 forintért lehet kapni. A helyiek szerint ugyan a kisboltok a környező városokban sem olcsóbbak, de ott vannak mellettük a szupermarketek. "Egy Tescóban mindig lennének akciók, ahol a magunkfajta kispénzű emberek is jól járnának" – mondják a helyi kultúrház előtt beszélgető emberek.

A szegénység, a rászorultság visszatérő elem a beszélgetésekben. Holott a 47-es főút mellett, a megyeszékhely Békéscsabától mintegy 40, a legközelebbi nagyobb várostól, Szeghalomtól alig 10 kilométerre lévő Körösladány megyei szinten viszonylag jó helyzetben van – igaz, az ország legszegényebb megyéjében ez sem sokat jelent. A város határában működik a Henkel mosó- és tisztítószer gyára, amely szezontól függően 400-700 embernek ad munkát. A hentes szerint ez lehet a későbbiekben a legnagyobb gond: "Mert mi van ha a Henkel elmegy innen? Akkor mi lesz?"

"Nagyrészt a Henkelnek köszönhető, hogy a helyi iparűzési adóból származó bevétel alapján az ötödik helyen állunk a megyében, csak Békéscsaba, Szarvas, Gyula és Orosháza van előttünk" – mondja nem kis büszkeséggel Pelcsinszki Boleszláv polgármester. A személyi jövedelemadó helyben maradó része évről évre emelkedik, tavaly már 35 millió forint volt.

Azt azonban a város vezetője is elismeri, hogy a viszonylag kedvező adóstatisztika ellenére a városban súlyos problémát jelent a szegénység. Korábban az embereknek volt munkahelye, és volt mellette egy kis háztáji, a kettő együtt biztos megélhetést jelentett, az otthoni áruból még piacra vagy felvásárlóknak is jutott.

Mostanra az otthoni földművelés és állattartás visszaszorult, "régen három állatorvos volt a faluban, volt olyan év, amikor 17 ezres sertésállományt tartottunk nyilván, most viszont három falu tart el egy állatorvost, én pedig a magam három disznajával az egyik legnagyobb állattartó vagyok" – mondja Pelcsinszki. És máris elérkeztünk ahhoz a súlyos ellentmondáshoz, amivel a legtöbben, akik támogatják a kezdeményezést, de még maguk az aláírásgyűjtők is szembesülnek: egyfelől azt szeretnék, ha lennének olyan kereskedők, akik magas árakon vásárolják fel a terményeiket – vagy egyáltalán, felvásárolnák –, másfelől viszont olyan áruházat szeretnének a városba, ahol, csak azért, mert olcsó, megvennék az import élelmiszert is.

Igaz, ennek a dilemmának a feloldására aligha lesz szükségük. A polgármester ugyan azt mondta kérdésünkre, hogy ha az önkormányzat megkapja az aláírásgyűjtő íveket, akkor hivatalosan is felkérik a cégeket: vizsgálják meg egy körösladányi letelepedés esélyét. Azonban a helyiek által emlegetett négy cégből általunk elért háromnál – a Lidl Magyarországnál sokszori próbálkozásra sem tudtunk nyilatkozattételre jogosult emberrel beszélni – nem sok jóval kecsegtették a kezdeményezőket.

A vásárlóerő-index nagy úr

"A település ötezer fő alatt lélekszáma és a 80 százalék alatti vásárlóerő-értéke egyaránt nagyon alacsonynak minősül" – mondta a Penny Market expanziós osztályvezetője, Fodor Krisztina. Ráadásul amikor a Penny megnyitotta a szeghalmi áruházát, akkor annak az üzleti terveiben – a közelség miatt – a Szeghalomra hatósági ügyintézések miatt egyébként is átjáró körösladányiakkal is számoltak. "Vannak olyan 4-5 ezres települések, amiket érdekesnek tartunk, de azok regionális központok, magasabb a vásárlóerő-indexük, és nincs a közelben másik áruházunk" – mondta az osztályvezető.

Szintén alacsonynak mondta a település lélekszámát a Spar ottani megjelenéséhez a kereskedelmi lánc kommunikációs vezetője. Laber Zsuzsa a vásárlóerő-indexről nem rendelkezett információkkal, de azt mondta: ilyen lélekszámnál annak nagyon magasnak kell lennie ahhoz, hogy elgondolkodjanak egy áruház megnyitásán. A közeli Szeghalmon egyébként nemcsak a Penny Marketnek, de a Sparnak is van üzlete, ráadásul Körösladány harminc kilométeres körzetében Tesco, Lidl és egy másik Penny Market is van - ez utóbbi kettő a 18 kilométerre lévő Gyomán.

A körösladányiak megkeresésétől a Tesco zárkózott el a legkevésbé – Hackl Mónika szóvivő az Indexnek azt mondta: cégük országos lefedettségre törekszik, ezért akár már néhány száz négyzetméteres, a mindennapi bevásárlások lebonyolítására alkalmas üzleteket is nyitnak, így olyan abszolút számuk sincs, hogy legalább hány lakosú településen jelennek meg. Amikor új helyszínről döntenek – jellemzően egy-másfél évvel a megvalósulás előtt – elsősorban azt nézik, nekik hol van a környéken üzletük, de emellett figyelembe veszik a konkurenciát, továbbá azt, hogy a leendő üzlet meghatározott sugarú körében hányan laknak, mekkora a vásárlóerő, milyenek a vásárlási szokások, és lehet-e nemzetközi forgalomra számítani. A szóvivő leszögezte: nem a körösladányi az első eset, hogy egy település keresi meg őket, és nincs szó arról, hogy egy esetleges felkérésből automatikusan boltnyitás lenne .