Veszélybe kerülhet a hitelesek negyede

A jegybank idén januárban készített felmérést a hitellel rendelkező háztartások körében. A cél az volt, hogy kiderüljön, az eladósodott háztartások hány százaléka nem lenne képes elviselni a kedvezőtlen gazdasági változásokat. A téma aktualitását az adja, hogy jelenleg két oldalról nehezedik nyomás a hazai háztartásokra: egyrészt a 2006-ban bejelentetett stabilizációs program gyakorol negatív hatást a lakosság jövedelmére, másrészt a globális piacokat megrengető amerikai válság átrendeződést hozott a tőkeáramlásban.

A megszorítások miatt a személyi jövedelmet és a megszerzett vagyont érintő növekvő adóterhek és az egyre emelkedő fogyasztói árak együttesen vezetnek a reálbérek csökkenéséhez. Ha az amerikai válság miatt meginog a befektetők bizalma, az kockázati felár megfizetésére kényszeríti a felzárkózó országokat, így hazánkat is.

Veszélyes az olcsó devizahitel

Így a pénzintézeteknek növekvő költségekkel kell számolniuk, amiket eddig az erős banki verseny miatt nem érvényesítettek a hitelek kamataiban. Ha a költségek növekedése miatt a marzsok szűkülése eléri a tűréshatárt, a bankok emelni fognak, és a rövid kamatperiódust választó devizahitelesek gyorsan megérzik ezt a törlesztőrészletek növekedésén keresztül.

A lakossági hitelállomány kockázatossága a pénzügyi stabilitás egyik kulcselemét adja. A háztartások eladósodottsága a lakástámogatási programnak és a devizahitelek megjelenésének köszönhetően nagymértékben növekedett az elmúlt nyolc évben, bár a hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya még mindig jelentősen elmarad a nyugat-európai szinttől.

A hitelállományon belül egyre nagyobb szerepet kapnak az olcsóbb devizahitelek, amelyek esetében az árfolyamkockázat jelent plusz rizikót. Ezt tovább növeli, hogy a hitelesek jelentős része nem az adott valutában, példádul svájci frankban kapja a fizetését, tehát nincs meg a hitelek természetes fedezete.

A hitelállomány vizsgálatára két mutatótípust szoktak használni, az egyik a fenntartható nagyság, a másik a fizetett törlesztőrészletek havi jövedelemhez viszonyított aránya, a törlesztési teher. Ez utóbbi mértéke – szemben a hitelállomány GDP-hez viszonyított mértékével – már jócskán megközelíti a nyugat-európai átlagot.

Túl sokat törlesztünk

A törlesztőrészletek ugyanis a lakossági jövedelem mintegy 10 százalékát viszik el. Mivel mindez együtt jár a megtakarítások csökkenésével, ha negatív sokk éri a háztartásokat, egyre kisebb a lehetősége annak, hogy azt korábbi megtakarításaikból fedezzék. Különösen azért, mert a felmérés szerint a hitelesek jövedelmük csaknem egyötödét fordítják törlesztésre, és a kölcsönt felvett háztartások csupán 18 százalékának van bármekkora megtakarított pénze, miközben a hitelállomány a megtakarítások 7,5-szeresére rúg.

Jelenleg hazánkban kockázatosnak a hitellel rendelkező háztartások 2,2-4,2 százaléka minősíthető (a jegybank azokat a kölcsönöket sorolja ide, amelyek felvevőinek a hiteltörlesztés és a havi költségek után mínuszba megy át az egyenlege). Aggasztó, hogy ezek az ügyfelek rendelkeznek az adósságállomány 5,7-12,9 százalékával. A legnagyobb, 8 százalékos esélye azoknak van a nem fizetésre, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem nem éri el a 37 ezer forintot. Míg azon családoknál, ahol ez az érték 87 ezer forint fölött van, a bedőlés esélye csupán 1,4 százalék.

A jövedelem nagysága mellett a háztartások regionális és életkori különbözősége is jelentősen befolyásolja a kockázatokat. A kockázat az alacsonyabb gazdasági fejlettséggel rendelkező régiókban, tehát Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön magasabb, míg a Budapestet is felölelő közép-magyarországi és nyugat-dunántúli régióban kisebb.

Veszélyben a fiatalok

A háztartások kor szerint megoszlását tekintve elmondható, hogy a legnagyobb veszélyben a 30 év alatti fiatalok vannak, akik beruházásaikat és fogyasztásukat még alacsonyabb jövedelmük miatt hitelből finanszírozzák. Esetükben a veszteség a magasabb hitelösszegek miatt nagyobb lehet, mint a másik kockázatos korcsoportot adó 60 évnél idősebbek körében.

Az árfolyamkockázat csakis abban az esetben jelentene jelentős átrendeződést a hitelesek között, ha a forint gyengülése tartós és jelentős mértékű lenne. A jegybank által modellezett legrosszabb forgatókönyv szerint, vagyis, ha a forinthozam 5 százalékpontos emelkedést, az árfolyam 30 százalékos gyengülést mutatna, a kockázatos hitelek részaránya duplájára nőne, a hitelállomány pedig 6-10 százalékponttal bővülne.

Amennyiben nemcsak a külső, hanem a belső problémákat is vizsgáljuk, és kockázati prémiumsokk mellett a foglalkoztatottság 3 százalékos csökkenésével számolunk, ez a kockáztatott adósság arányát 8,6 és 12 százalékpont közötti mértékben növelné. A kockázatos hitelállomány nagysága 14,3-24,9 százalékra növekedne, vagyis egy kettős sok hatására akár minden negyedik háztartás is veszélybe kerülhetne.

A bankoknál nem lesz nagy baj

Az MNB elemzői azonban nemcsak a lakosság oldaláról vizsgálták a lehetséges kockázatok, azt is megnézték, hogy abban az esetben, ha a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezne – vagyis ha a külső sokk hatására növekvő kamatok párosulnánk gazdasági recesszióval –, az mennyiben veszélyeztetné ez a bankok működését. Az elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy még ez sem lehet olyan hatással a lakossági hitelállományra, főként a fedezett hitelek magas aránya miatt, hogy a bankok tőkemegfelelési mutatója a kockázatosnak minősített nyolc százalékos szint alá csökkenjen.

A tanulmány azonban kiköti, hogy minden megállapítása csakis a jelenlegi helyzet rögzítése mellett igaz, illetve, hogy azokat csakis a fejezeteknél leírt kikötések mellett lehet értelmezni. Összességében elmondható, hogy bár a kockázatok mindenképpen nőnének bizonyos sokkok hatására, a bankrendszer esetleges összeomlásától és az ezen keresztül ránk köszöntő gazdasági recessziótól nem kell tartanunk.