Kockázat nélkül nincs nagy nyugdíj

Közgazdaságilag igazolható tény, hogy a magasabb kockázattal rendelkező befektetések hosszú távon magasabb hozamot eredményeznek - vág bele Fórizs Sándor. Mindez az amerikai tőzsde amerikai kötvényekhez viszonyított hozamadatai, illetve ugyanez a magyar piaci adatokkal is több tanulmány keretében alátámasztásra került.

A magyar magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-as indulását követően azonban a pénztárak a nemzetközi átlagnál lényegesen alacsonyabb részvényarányt tartottak portfóliójukban. A részvényarány ugyan fokozatosan nőtt, a kezdeti 8-10 százalékos szintről 15-20 százalék felé (a külföldi részvényeket és befektetési alapokon keresztül tartott részvényeket is figyelembe véve). Állami oldalról a szabályozás megváltoztatása tűnt a legcélszerűbbnek, hiszen egyik pénztári szereplő sem vállalta fel annak kockázatát, hogy drasztikusan eltérjen a szektoron belüli részvényátlagtól - mondja.

2006-ban megszületett az a törvény, mely közgazdasági racionalitást alapul véve a nyugdíjig hátralévő idő függvényében három portfólió kialakítását teszi kötelezővé a pénztáraknak eltérő részvényarányok mellett. A nyugati példák alapján egyöntetű várakozás volt arra vonatkozóan, hogy a legtöbb pénztártag nem fog önmaga választani a három portfólió közül, hanem az életkor alapján automatikus besorolást nyer. (Konkrét statisztikák szintjén: az Évgyűrűknél a tagság 13 százaléka élt a portfólió választás lehetőségével.)

Miért most?

A törvény 2009. január 1.-től teszi kötelezővé a választható portfóliók (VP) elindítását. Felmerül hát a kérdés, hogy miért indította el 8 pénztár a portfóliókat már 2008-tól? Egyrészt a pénztárak részéről a tagság irányába egy szolgáltatásról van szó azzal, hogy előbb élhetnek a választás lehetőségével. Másrészt a választható portfóliókat bevezető pénztárak befektetési politikájukon keresztül a konkrétan alkalmazott részvényarányokon keresztül igazodni tudnak a piaci helyzethez. Ezen pénztáraknál a három portfólióban történő részvényarány meghatározás lényegesen nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, mintha egy összesített portfólióban kellene a részvényarányt optimalizálni.

Számszerűsítve mindezt: a pénztárak számára 2009. január 1.-június 30. között kötelező elérni a 30-40 százalékos részvényarányt a legkésőbb nyugdíjba vonuló korosztály számára a három csoportból. Jelenleg tehát mind a VP-t bevezető, mind azt csupán 2009-től bevezető pénztár rendelkezhet 0 százalékos részvényaránnyal. Ebből adódóan a 2008-tól már VP-t bevezető pénztáraknak csupán a mozgástere nagyobb.

Az a kérdés, hogy mely piaci szereplő vezette be és mely nem, elsősorban nem a részvénypiac megítélésén múlt – hangsúlyozta Fórizs Sándor, emlékeztetve: 2008 januárjában jelezte az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár, hogy igen volatilis, hektikus évre számítanak a befektetési környezetet tekintve és ezzel a nézettel szinte minden hazai befektetési szakember egyetértett. A bevezetés és be nem vezetés elsősorban az egyes pénztárak informatikai hátterén, a belső működés átalakításához szükséges időn múlott és nem a piac megítélésén.

És a nyertesek a választható portfólió rendszerében

Az említett 8 pénztár esetében, melyek bevezették a választható portfoliókat, 2008. januárjától az 5 éven belül nyugdíjba menő korosztály most alacsonyabb részvényaránnyal rendelkezik, mint korábban. Azon réteg tehát, ahol rövidebb idő áll rendelkezésre a kedvezőtlen piaci környezetből származó veszteségek korrekciójára, kifejezetten jobban járt a VP bevezetésével – emelte ki a vezető.

Ki és mennyit vesztett vagy nyert?

Elsőként kezdjük a hozamok időtávjával: 20-30-40 éves megtakarításokról beszélünk és ennek megfelelően a befektetéseket nem 3 hónapos időtávon kell optimalizálni - hívja fel a figyelmet az elnök. Ha nyugdíjas évekre takarítunk meg és rettegünk attól, hogy negatív hozamot is elérhetünk negyedéves időtávon, akkor marad a bankbetét, vagy a rövid távú állampapír. (Ne felejtsük el ugyanis, hogy az állampapír befektetésen is veszteséget lehet elérni, ha például a jegybank kamatot emel, vagy az adott piac kockázata nő és a hozamok emelkednek. A tényeknél maradva itt érdemes is megjegyezni, hogy az idei évben bekövetkezett hozamemelkedésnek köszönhetően az állampapír befektetések veszteségesek voltak eddig.)

Hosszú távú befektetésekhez optimális kockázati arány felvállalása mellett a hozam mérése is csak hosszú távon értelmezhető. Pontosan ennek köszönhető, hogy 2006. évtől a pénztárak publikálják az 5 éves átlagos hozamaikat. Csupán azért, hogy az átlag olvasó ne rémüljön meg teljesen pénztári megtakarításainak elvesztésén, érdemes felidéznünk az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elmúlt 5 évi átlaghozamát, ami 9,48 százalék, az inflációt 3,81 százalékkal meghaladó érték - ismerteti Fórizs.

Ha teljes biztonságra törekedve ki akarjuk zárni rövid távon is a negatív hozamot, akkor az infláció feletti hozamról le kell mondanunk. Ez ugyanis a piacok természete.

Azt az érvet sem fogadja el pénztár igazgatótanácsának elnöke, hogy jelenleg hazánkban magas az állampapírok hozama és ezért nem is érdemes részvényekbe gondolkozni. A magas hozamokat ugyanis nem lehet az infláció figyelembe vétele nélkül vizsgálni, az átlag feletti hazai hozamszint ugyanis az átlag feletti hazai inflációnak köszönhető leginkább. A nyugdíjra takarékoskodó pénztártag számára pedig az inflációt is figyelembe vevő hozam lesz az érdekes kimondva, kimondatlanul is, hiszen ebből adódik majd, hogy konkrétan milyen volumenű árut és szolgáltatást tud vásárolni nyugdíjas éveiben.

Amennyiben tehát el kívánjuk kerülni azt a helyzetet, hogy (félve a veszteségektől, negatív hozamtól) a magán-nyugdíjpénztárak csupán őrködjenek a pénzünk felett és egyetlen céljuk az inflációtól való megóvás legyen, úgy hosszú távú teljesítményeket kell mérni - emeli ki. Hozzáteszi: téves képet ad egy-két hónapos teljesítmény bemutatása és a hiányos információk mellett még rossz döntésre is ösztönözhet a teljes kockázat-elutasítás optimális magatartásként történő indirekt bemutatásán keresztül.