Nyugdíjából veszített, aki a tőzsdére tett

Szerencsétlen volt az időzítése a választható portfóliós rendszer elindulásának, értettek egyet a lapunk által megkérdezett szakértők. Egy-két éve született meg a döntés, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak 2009-től kötelező bevezetniük a választható portfóliós rendszert, de már 2008 januárjától is áttérhetnek rá.

A választható portfóliós rendszer

A választható portfóliós rendszer lényege, hogy a nyugdíjpénztári tagok szabadon dönthetnek: a három felkínált csomag közül melyik szimpatikus nekik, de ha lemondanak a döntésről, akkor a nyugdíjig hátralevő időtől függően a pénztár automatikusan besorolja őket a portfóliókba.

Ha nincs már öt évük hátra a nyugdíjkorhatárig, akkor a biztonságosabb, állampapír-túlsúlyos, úgynevezett klasszikus csomagot rendelnek a felgyülemlett tagdíjakhoz, ha 5-15 év között érik el a nyugdíjkorhatárt, akkor az állampapírokat és részvényeket viszonylag azonos súlyban tartalmazó kiegyensúlyozott portfólióban fialtatja megtakarításaikat a pénztár, akik pedig több mint 15 évvel vannak a nyugdíj előtt, azt, hacsak másképp nem döntenek, a részvénytúlsúlyos növekedési portfólióhoz rendelik.

Januártól négy magánnyugdíjpénztár, az OTP, az Évgyűrűk, a Honvéd és az Aranykor vezette be a rendszert. A választási lehetőséggel azonban kevesen éltek, van olyan pénztár, ahol csak minden tizenötödik ügyfél vette kezébe a sorsát, bár van olyan is, ahol majdnem minden harmadik pénztártag rendelkezett.

Akik választottak, azok óvatosabbak voltak, a koruknak megfelelő portfólióhoz képest általában a biztonságosabb, kisebb részvényhányadot tartalmazó csomagra böktek rá. Mégis, a tagság zöme, négyből három ember a részvénytúlsúlyos portfólióhoz került, vagy azért, mert ezt választotta, vagy mert nem jelzett vissza, és automatikusan besorolták (utóbbiak voltak sokkal többen).

Estek a tőzsdék, meg a megtakarítás értéke is

Tavaly nyáron az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacán terjedő válság miatt nagyot esett a részvénypiacokon a papírok ára. A problémák nem múltak el, az amerikai gazdaság visszaesésére egyre több jel utalt, 2008 elején pedig a nehézségek felszínre kerültek. Ez a tavalyinál nagyobb árzuhanást eredményezett a világ tőzsdéin. Az időzítés tehát nem volt éppen a legjobb a rendszer indulásához.

Ez nyomot hagyott a pénztárak egyes portfólióinak teljesítményében is. Az OTP Magánnyugdíjpénztár klasszikus csomagját választók év elejétől most hétfőig megtakarításaik fél százalékát veszítették el, a nagyobb részvényhányadot tartalmazó kiegyensúlyozott portfólióba soroltak 3,4 százalékos veszteséget kénytelenek elkönyvelni, a legnagyobb részvényaránnyal működő növekedési portfólióba sorolt tagoknak (az ügyfelek döntő többsége) 5 százalékos mínusszal kell megbarátkozniuk. Az OTP-nél lapunk érdeklődésére megjegyezték, hogy mivel még nagyon kevés idő telt el a választható portfólió bevezetése óta, ezek az adatok még nem tükrözik a ténylegesen várható eredményeket (részvényekről lévén szó, a hosszú távú eredményeket kell nézni).

Az egyes portfóliótípusok alig két hónapos időszak alatt felmutatott, fenti teljesítménye nem OTP-s sajátosság, minden bizonnyal a másik három pénztárarra is jellemző, és a portfólió összetételével van összefüggésben.

A nagyobb részvényhányadot hozó választható portfóliós rendszert egyébként az ihlette, hogy a fejlett országokban a nyugdíjpénztárak portfóliójában jóval nagyobb a részvények súlya, mint idehaza, ismerteti Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. (Az angolszász országokban 70-80 százalék körüli ez a hányad, a németeknél, osztrákoknál 50 százalékhoz közeli.)

Nagy különbség van azonban a kamatkörnyezetben. Magyarországon most gyakorlatilag 7 százalék körüli kamatot lehet elérni teljesen kockázatmentesen egy egyszerű betét elhelyezésével, szemben a részvénybefektetéseken év elejétől elszenvedett bukással. Így a választható portfóliós rendszer népszerűségének - valamelyest a pénzügyi kultúra hiányából is táplálkozó megítélés alapján - nem tesz jót az eddig átélt tőzsdei lejtmenet, indokol a szakértő.

Most mit lehet tenni?

Ami eddig történt, azt megette a fene, de mi várható? Az amerikai gazdasági lassulás - és ezzel párhuzamosan a tőzsdéken a gyengélkedés - mélysége és időtartama bizonytalanul ítélhető meg, az mégsem kérdéses, hogy jóval hosszabb ideig elhúzódik a probléma egy egyszerű részvénypiaci jellegű visszaesésnél, véli Barcza György, azoknak az elemzőknek az egyike, akik már tavaly az első félévben óvatosságra intettek. A K & H vezető elemzője ezt azzal magyarázza, hogy az ingatlanpiacról kiinduló recesszió súlyosabb, és lassabban állnak talpra a gazdaságok és a részvénypiacok.

Joggal adódik a kérdés: ha a kilátások nem biztatóak, és nem nagyon lehet gyors talpraállásra pedig számítani, akkor a magán-nyugdíjpénztári tagoknak mit érdemes csinálniuk. Ha akarják, a pénztártagok félévente másik portfólióba helyezhetik át megtakarításaikat, azaz például a növekedési csomagról a kisebb részvényarányt tartalmazó kiegyensúlyozott vagy klasszikus portfólióra nyergelhetnek át, és fordítva. A portfólióváltás költsége elhanyagolható, a tagdíjak akkori értékének egy ezreléke, de maximum kétezer forint.

Barcza szerint a mostani rossz hangulat akár két évig is elhúzódhat, ezért azt tanácsolja, mindenki alaposan gondolja át, hogy a részvénypiacok várhatóan díjazzák-e kockázatvállalását. Az elemző erre alapozva úgy véli, érdemes megfontolni a nyugdíjpénztári tagok saját választásának lehetőségét - hiszen az voltaképpen hasonló, mint amikor az egyes, más és más részvénysúlyokat tartalmazó befektetési alapok között választanak.

Az amatőrök ne ugráljanak

Nem lehet megmondani, hogy rövid távon, féléves időtávban gondolkodva hogyan alakulnak a részvényárfolyamok, de ötéves periódust tekintve most jónak tűnik az alkalom arra, hogy - főként hazai - részvényeket felhalmozzon a befektető, azok alulértékeltsége miatt, mondja Sarkadi Szabó Kornél. A Cashline vezető elemzője elismeri, hogy bár a hangulati időzítést tekintve nem túl szerencsés a jelenlegi időszak a részvénypiacok megítélése és közönségcsalogató ereje szempontjából ("ha emelkednek az árfolyamok, jön a közönség, ha esnek, megy a közönség"), mégis a hosszabb távon gondolkodó, stratégiailag higgadt profik most halmoznak fel - ugyanúgy, ahogy a tavalyi év első negyedétől már kezdtek kiszállogatni a tőzsdék őrült versenyfutásából.

Az elemző csak remélni tudja, hogy a magyar nyugdíjpénztárak ehhez a körhöz tartoznak, az pedig megint más kérdés, hogy mennyire sikerül átállítani a magyar állampolgárok gondolkodását a rövid távú, kockázatkerülő párnaciha-attitűdről a megfontoltabb, hosszabb távon ésszerűbb és nagyobb megtakarítási lehetőséggel bíró befektetések felé. Aki nem akar vagy nem tud a részvénypiaci hírekkel foglalkozni, a fejleményekkel bíbelődni - int Sarkadi Szabó Kornél -, az jobban teszi, ha passzív magatartást vesz fel, és rábízza pénzének, így a magán-nyugdíjpénztári tagdíjának befektetését a pénztárra.

Ehhez hasonló véleményt fogalmaz meg Forián Szabó Gergely is. Néhány hónap gyenge teljesítménye után hiba lenne komoly következtetéseket levonni a hosszabb távon várható hozamokra vonatkozóan. Ilyen esetekben a befektetők hirtelen felindulásból elkövetett portfólióváltása könnyen visszaüthet, hiszen az ügyfelek ebben az esetben csak a veszteségek realizálása után tudnak biztonságosabb területre menekülni. Az ilyen típusú döntésekkel - érvel a közgazdász - általában még attól az esélytől is megfosztják magukat az emberek, hogy a jövőben visszanyerjék a korábbi veszteségeiket.

Azt tanácsolja, hogy mindenki válasszon a saját befektetői habitusának megfelelő csomagot. Vagyis bár a részvénytúlsúlyos befektetés hosszabb távon várhatóan nagyobb hozammal kecsegtet egy biztonságosabb portfóliónál, de ha az esetleges átmeneti veszteségek nem férnek össze a portfóliótulajdonos kockázatviselő képességével, akkor bizony a kevésbé kockázatos csomagot érdemes választania. Ha azonban az évek során változik az illető kockázattűrő-képessége, például hajlandó a nagyobb hozam reményében többet kockáztatni, akkor ezt a portfólióválasztásnál is nyugodtan érvényesítheti.