Személyeskedő viták a monetáris tanácsban?

A tanács szavazással dönt, így ha lesznek is - akár személyeskedő - viták, a testület működése nem kerül veszélybe, vélik a lapunk által megkérdezett szakértők. Ugyanakkor valószínűsíthető: a korábbiaknál hosszabb, komolyabb viták jellemzik majd a testület üléseit, és elképzelhető olyan - eddig ritkán előforduló - eset is, amikor a jegybankelnök kisebbségben marad véleményével. Ehhez a négy új tag együtt szavazása esetén még három régebbi szavazata is szükséges, ha mindenki jelen van, ennyit pedig - fogalmazott egy, a testület munkáját nyomon követő szakértő - össze is lehet szedni.

Régi ellentétek

Járai Zsigmond a jelölést követő közleményében törvénytelennek minősítette az eljárást, és nevek említése nélkül ugyan, de jelezte, hogy több jelöltet nem tart elfogadhatónak. Az egyik valószínűleg Neményi Judit: a szakmailag nemzetközi szinten is elismert szakértő 1996-2001-ig volt az MNB ügyvezető igazgatója; Járai Zsigmond nem sokkal kinevezése után mondott fel neki. Neményi Judit ezután több publikációban és előadásában is bírálta az MNB kamatpolitikáját. Jelent meg hasonló tartalmú cikk Bánfi Tamás tollából is. Ő Surányi György elnöksége idején hat évig elnöki tanácsadóként dolgozott a jegybankban. Azzal a szakmai szempontból Neményi mellett érvelő közgazdászok egy része is egyetért, hogy a volt ügyvezető jelölése egyfajta direkt "orrbavágás" Járainak, márpedig lehetett volna olyan szakmailag ugyancsak nem kifogásolható jelöltet is találni, akivel nem terhelik a munkát személyes konfliktusok.

Ki ért hozzá?

Az ellentétek nem csak arra vezethetőek vissza, hogy a monetáris politika kérdésben szakmailag más álláspontot képviseltek az új jelöltek, illetve a tanács több korábbi tagja. Közgazdász-kutatók közül többen szóvá teszik, hogy a jegybankelnök mellett - aki pénzügyminisztersége előtt nem foglalkozott monetáris kérdésekkel - Auth Henriknek és Adamecz Péternek sincs ilyen - illetve egyáltalán makroökonómiai - tapasztalata. Ők nemcsak tagjai, alelnökei is a tanácsnak. Ugyanakkor mindketten hosszabb ideig Járai Zsigmond beosztottai voltak különböző munkahelyeken. A kemény bírálók megfogalmazása szerint egyszerűen nem is értenek ahhoz, amit csinálniuk kellene.

Más vélemények szerint még ha igaz is, hogy ezen a konkrét területen nincs évtizedes tapasztalatuk az egyébként felkészült közgazdászoknak, "ez a munka nem úgy működik, hogy attól függően döntök, hogy ébredtem ma, az MNB teljes apparátusa a vezetők döntéseinek előkészítésén dolgozik". Ugyanakkor a kormányváltás óta újból kiéleződött kormány-jegybank konfliktusban a költségvetéssel kapcsolatos prognózisokban rendre az MNB-nek volt igaza, a vártnál kedvezőtlenebb makrogazdasági adatok (hiány, infláció) pedig legalábbis részben alátámasztották az óvatos kamatpolitikát. (Más vélemények szerint részben éppen a túl óvatos kamatpolitikának köszönhetőek a kedvezőtlenebb makroadatok).

Viharos jelölések

"Magyarországon a rendszerváltás óta egyszer sem fordult elő, hogy a miniszterelnök olyan tagok kinevezését kezdeményezze, akik személyével a jegybank elnöke nem értett egyet" - áll Járai Zsigmond hétfőn kiadott közleményében. A 2001 óta hatályos - éppen Járai Zsigmond akkori pénzügyminiszter által előkészített (többek szerint magára szabott) - jegybanktörvény tavaly decemberi módosításáig kizárólag az MNB elnöke jelölhetett tagokat az MT-be. A miniszterelnöknek azonban megkerülhetetlen egyetértési joga volt, hiszen a jelöltet neki kellett kinevezésre a köztársasági elnök elé terjesztenie.

Másfelől azonban tény, hogy - a rendszerváltás óta többször változott szabályozástól függetlenül - konfliktusok korábban is szép számmal akadtak. A Medgyessy-Járai kettős fémjelezte 2002-2004-es időszakban tényleges egyeztetésre kényszerültek a felek, egy ezeket ismerő szakértő szerint több esetben írásban, listák készítésével próbálták közelíteni az álláspontokat. Az MT jelenlegi öt külső tagja közül valamennyien így nyerték el mandátumukat, igaz, ketten - Kádár Béla és Oblath Gábor - már az előző ciklusban is tagok voltak, de a jelölési procedúra esetükben is lezajlott.

1998-2002 2002-2006 Járai Zsigmond 2001. március 2-án kinevezve, hat évre; Orbán Viktor javaslatára Szapáry György 2001. február 21-én kinevezve, hat évre; Surányi György javaslatára, Orbán Viktor egyetértésével Auth Henrik 2001. július 2-án kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Orbán Viktor egyetértésével Adamecz Péter 2001. július 2-án kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Orbán Viktor egyetértésével Kádár Béla 1999. szeptember 1-én kinevezve, három évre; Orbán Viktor javaslatára, Surányi György véleményének kikérésével 2002. szeptember 23-án kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Medgyessy Péter egyetértésével Oblath Gábor 2001. március 1-jén kinevezve, három évre; Orbán Viktor javaslatára, Surányi György véleményének kikérésével 2003. július 7-én kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Medgyessy Péter egyetértésével Kopits György 2003. december 1-jén kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Medgyessy Péter egyetértésével Hardy Ilona 2004. március 1-én kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Medgyessy Péter egyetértésével Bihari Vilmos 2004. március 1-én kinevezve, hat évre; Járai Zsigmond javaslatára, Medgyessy Péter egyetértésével

Az egyeztetések során Járai több jelöltjét is megfúrta a kormány: egy az Indexet tájékoztató forrás szerint legalább négy-öt olyan személy volt, akinek neve nem került ugyan nyilvánosságra, de a jegybankelnök hiába tett javaslatot kinevezésére. Az egyetlen nyilvánosságra került ilyen név Czakó Borbáláé volt: Járai 2003 februárjában jelentette be, hogy őt jelöli a lemondott Oblath Gábor helyett, de később jelölése egyszerűen elsikkadt. Ez egyfelől magyarázható azzal, hogy Czakót éppen akkor nevezték ki az Ernst&Young vezérigazgatójának, másfelől információink szerint a Medgyessy-kormány azt jelezte az MNB-nek, nem tartja létszükségletnek, hogy a működéséhez elegendő taggal rendelkező MT bővüljön.

Veszélyes csökkenés

A jegybankelnöki jelölések visszadobása az előző ciklusban is bevett gyakorlat volt: az Orbán-kormánnyal feszült viszonyban levő Surányi György jelölései sorra elbuktak, igaz, Surányi akkor a lejárt mandátumú alelönkök újbóli kinevezésének kezdememényezésével próbálkozott - hiába. Az alelnökök számával együtt azonban MT létszáma is csökkent. A helyzet azért is volt pikáns, mert a 2001 előtti törvény szerint a jegybankelnök jelölte a tanács belső, azaz MNB-s tgajai, a külsősöket pedig a miniszterelnök. A jegybankelnök javaslatainak megtorpedózásával (a kinevezésre felterjesztés joga az ő esetükben is a miniszterelnöké volt) módosítani lehetett az MT-n belüli erőviszonyokat. Az elbukott Surányi-javaslatok között szerepelt többek között Szapáry György illetve Kovács Álmos (korábbi) alelnökök neve is.

A tanácsot végül éppen a Surányi-Járai váltás előtt néhány nappal sikerült bővíteni; az elnökcsere előtt közvetlenül járt le az MT-tag Száz János mandátuma, és ezzel a testület létszáma az akkori ötfős törvényi minimum alá csökkent. Gyors kompromisszumképpen a kormányfő a Surányi által messzemenőleg elfogadott Oblath Gábort jelölte, és elfogadta Szapáry Györgyöt.

Rosszul kommunikált lépések

Járai Zsigmond hivatalba lépésével feszültebb lett a hangulat a Monetáris Tanácsban. Többek szerint ezt támasztja alá, hogy előbb a közgazdászkörökben az egyik legelismertebb szaktekintélynek számító Kornai János, majd Oblath Gábor is lemondott tagságáról. Előbbi már 2001 nyarán bejelentette, hogy nem kíván együtt dolgozni az új vezetéssel, Oblath 2003 januárjában, a forintválság idején távozott, erősítve azt a véleményt, mely szerint a jegybank a krizis kezelésében nem állt a helyzet a magaslatán.

Oblath később visszatért, amit többen a 2003 júniusában bekövetkezett - a kormány és Járai által közösen bejelentett - sáveltolás előtti békülés jeleként értékeltek. A közös lépés azonban nem sokkal később csak tovább élezte a feszültséget, amely azóta sem oldódik: Járai hetekkel a sáveltolás után már arról beszélt, hogy egy rosszul időzített és rosszul kommunikált lépést tettek, míg László Csaba akkori pénzügyminiszter a jegybankelnök e nyilatkozatát minősítette ízléstelennek.