További Magyar cikkek
Nem reagáltak érdemben a befektetők a Mol hétfői bejelentésére, miszerint, egyelőre meg nem nevezett, harmadik felek elővásárlási jogával terhelt eszközökért és pénzért 8 százaléknyi saját részvényt ad el az ománi Oman Oil Company-nek. A börzén kedden kis, inkább az általános piaci folyamatokkal magyarázható esést mutatott az árfolyam (hétfőn is mínuszban zárt), azonban a forgalom délelőtt alacsony volt, alig egy milliárd forintos (a magyar piac másik nagyágyúja, az OTP 16 milliárdos forgalma mellett.)
Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline vezető elemzője szerint egyelőre egyszerűen nem lehet megítélni a Mol és az OOC közötti üzlet pontos előnyeit magyar szempontból: hiába vár az olajcég egy általa meghatározott eszközportfolióból vagyonelemeket, egyelőre, az elővásárlási jogok miatt (az OOC holding partnereinek eszközökre szóló elővásárlási joga) nem csak megnevezni nem akarja ezeket, de az sem biztos, hogy ténylegesen eszközök, és nem készpénz lesz végül az ellentételezés. Ráadásul, miközben az új kutatási területek bevonása, ami alighanem az üzlet része, illeszkedik a Mol stratégiájába, úgy tűnik, legalábbis a Mol nem cáfolta, hogy az eszközportfolióba finomítói illetve vegyipari cégek kisebbségi csomagjai is beletartozhatnak. Ezekbe beszállni pedig földrajzi szempontból sem igazán illeszkedik a Mol terveibe.
A Wood nemzetközi elemző cég, ugyanakkor rámutat: becslései szerint a MOL 29 000 forintot fizetett 2007 júliusában a most az OOC-nak eladott részvényekért. Ezen számítások alapján a tranzakció 33,5 milliárd forint veszteséget okozhat a MOL-nak, amely a Wood által várt 2008-as profit 16 százalékát emésztheti fel. (A mostani megállapodásban 145,429 dolláros árfolyamban állapodtak meg a felek, ez a mai dollár/forint kurzus mellett bő 25 ezer forintos árnak felel meg.)
Sarkadi Szabó Kornél szerint a részvények nincsenek címkézve, így aligha lehet pontosan megmondani, hogy a most eladott csomagot mennyiért vette a Mol, de az biztos, hogy általánosságban elmondható, a mostani részvényárfolyamból kiindulva a Mol veszített az OMV-vel szembeni, saját maga kvázi felvásárlására irányuló védekezési stratégiáján, ami főleg a nettó eladósodottsági mutató megugrásában és a jövőbeli pénzügyi lehetőségei, kapacitásaik morzsolódósában csapódik le.
A saját részvények vásárlása kényszerítette bele a Molt, hogy az OTP-vel és az MFB Investtel is kölcsönszerződéseket kössön, hiszen a ténylegesen saját maga által kezelt saját részvényállomány nem haladhatja meg a tíz százalékot. Ugyanakkor mostanra az a helyzet, hogy miközben az OMV küzdelme már reménytelen szélmalomharcnak tűnik, és az osztrákoknak saját befektetőik előtt is magyarázkodnia kell, miért tartják még egyáltalán a Mol papírjait (az OMV 20,2 százalékkal a Mol legnagyobb tulajdonosa, de nincs reális esélye arra, hogy befolyását érdemben növelni tudja, illetve sikerüljön az eredeti, a cég teljes felvásárlására irányuló célját elérni); mindenek ellenére a Mol továbbra is egyfajta nyomás alatt van a nyári, felvásárlási kísérlet folyományaként: a piacon erős kritikát kiváltó módon védekezett ugyanis, melynek nyomai, a közkézhányad (a tőzsdén forgó részvények) aránya jelentősen csökkent, miközben a cég saját maga ruházott be saját részvényeinek vásárlásába.
Azt, hogy az ománi partnerség a részvénystruktúra átrendezését, ezáltal a Molról alkotott kép javítását is biztosan hivatott szolgálni, az elemző szerint mutatja: a magyar cég vezetése nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy miközben a tranzakció lezárására csak 2008 végéig kerül sor, a nyolc százalékos részvénycsomag még akár az április közgyűlés előtt az új tulajdonos kezébe kerülhet. Az ilyen üzleteknél pedig az egyidejűség a szokásos. Érdemi védekezést az OMV-vel szemben ez persze nem jelent, de nincs is rá szükség, pusztán imázsjavító megoldás lehet. Az osztrákok ugyan készülnek a Mol közgyűlésére, de azon túl, hogy a legnagyobb tulajdonosként verbális erődemonstrációt mutatnak, lépéseiknek, indítványaiknak aligha lesz bármiféle jogi vagy egyéb következménye.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
