Hódítanak a saját márkák

A kiskereskedelmi láncok saját márkái egyre komolyabb alternatívát kínálnak a jól ismert, széles körű reklámmal támogatott nemzetközi márkákkal szemben. A kiskereskedők ilyen termékeit jellemzően kis és közepes nemzeti vállalkozások állítják elő, ugyanakkor nem ritka, hogy egy-egy multinacionális vállalat is ilyenek gyártásával optimalizálja kapacitását.

Titkolóznak

A Libresse vagy a Libero gyártója, az SCA többek között a drogerie markt (dm) pelenkáit állítja elő. Hasonló a helyzet a MiZónál is, amely a Tesco-tejet készíti, de piaci pletykák szerint a Szobi, illetve a Rauch sem marad ki az ilyen üzletekből. Rajtuk kívül tucatnyi vállalkozás vesz részt a saját márkák gyártásában, az élelmiszeripari vállalatoktól a barkácstermékekkel foglalkozó cégekig. "Ha a hipermarketlánc saját márkás termékét nem mi állítanánk elő, akkor valaki más gyártaná" - állítja a magyar élelmiszeripar egyik erős hazai márkagyártójának szakembere.

A kiskereskedelmet kiszolgáló feldolgozóipar szereplői általában nem szívesen beszélnek erről a tevékenységükről, főként azok a társaságok titkolóznak, amelyek egy-egy termékkörben - például papírzsebkendő, tapétaragasztó vagy tej - vezető márkát kínálnak a fogyasztóknak.

A saját márkák bevezetése eredetileg az árrés növelését célozta. Először a kispénzű fogyasztóknak készültek olcsóbb termékek, ám ezek a márkák egy idő után önálló életre keltek. Mára némelyik ismertsége, kedveltsége vetekszik a gyártói márkákkal. Svájcban és Nagy-Britanniában a kereskedők saját termékeinek piaci részaránya például meghaladja az uniós viszonylatban is extrémnek tűnő 40 százalékot. Itthon átlagosan 14-15 százalék, Németországban 25 százalék körüli ez az arány.

Nő a részarány

Kozák Ákos, a GfK Piackutató Intézet igazgatója a Napi Gazdaságnak elmondta: három évvel ezelőtt e márkák piaci részarányát 20-25 százalékra várták mostanra, ám a növekedést megtörték a nemzetközi gyártók jól ismert termékei. (A Márkagyártók Szövetsége éppen öt éve indította márkakampányát, a jelek szerint eredménnyel.) Kozák úgy véli, a kiskereskedelmi saját termékek térhódítása folyamatos lesz, hiszen a magyar piacon még közel sem jelentek meg a nyugaton már klasszikusnak számító ilyen termékek.

A Lidl például a saját márkás termékek egyik híres forgalmazója Németországban. (A német diszkontlánc várhatóan idén késő tavasszal jelenik meg bolthálózattal a magyar piacon.) A Lidl nem az üzletlánca nevét, hanem más fantázianeveket teremt termékeihez, amelyeket aztán kizárólag saját üzleteiben értékesít. Ezek gyártóit rendkívül erősen védi: még a termékekre kerülő vonalkódból sem lehet következtetni arra, ki lehet a gyártó.

Európában nem ritka, hogy a nemzetközi cégek vegyesvállalatokat alapítanak, és ezek mögé bújva rejtik el részvételüket ebben a bizniszben. A szakemberek szerint az sem kizárt, hogy itthon is alkalmazzák ezt a technikát. Nem véletlen az álcázás: az osztrák márkagyártók szövetségéből például kizárhatják azt a cégek, amely túlzásba viszi a kiskereskedelmi márkák előállítását. Magyarországon erről egyelőre nincs szó. A Sara Lee Kávé és Tea Rt.-nél úgy vélik, a kiskereskedelmi márkáknak van létjogosultsága, mert rendkívül fontos eszközt jelentenek a gyártókkal szembeni versenyben. Kozák Ákos szerint a hazai kis gyártók az uniós csatlakozást követően csak minőségi, tradicionális márkák előállításával maradhatnak talpon.