Szegényebbek lennénk, ha több pénzünk lenne

Akkor sem tudna mindenki mindent megvenni, ha a mostaninál sokkal több pénz áramlana a gazdaságba – ábrándítja ki Csermely Ágnes, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági főosztályának vezetője gyermekkori énünket, és mindazokat, akik szerint elég lenne több pénzt gyártani a pénzjegynyomdában és a pénzverdében, és akkor jutna mindenkinek elég. Pénz ugyanis nem kerülhet fedezetlenül a gazdaságba, valakinek többet kell költenie – többre kell fedezetet vállalnia – ahhoz, hogy több pénz legyen a forgalomban.

Kétszer több pénz, duplázódó árak

Márpedig bárki is költ többet, annak megvan a maga nagyon súlyos következménye, az elszabaduló infláció. A nyolcvanas évek végéig számos jegybank alapozta működését arra, hogy ha meghatározzák, mennyi pénz van a gazdaságban, azzal jól tudják szabályozni az inflációt. Némi egyszerűsítéssel: ha kétszeresére nő a pénz egy gazdaságban, kétszeresére nőhet a kereslet, így kétszeresükre emelkednek az árak is.

Mára ez a szoros kapcsolat megbomlott, mivel egyre jobban elterjedtek a nem banki pénzügyi közvetítők, és a bankszektorban is egyre több az innováció a "pénzkímélő" fizetési módok elterjesztésére. Bár az Európai Központi Bank részben még mindig ezt a szemléletet követi, a pénzmennyiség veszített korábbi jelentőségéből – fogalmaz a jegybanki szakember.

Ma már a kamat számít

Az infláció szempontjából így ma már a jegybanki kamat mértéke a kulcs, a kamatszint változása ösztönzi a gazdaság szereplőit takarékosabb vagy költekezőbb viselkedésre. Annyi pénz van a gazdaságban, hogy annyi legyen a kamat, amennyit a központi bankok szeretnének – mondja a szakember. Vagyis a pénz mennyiségét nem a jegybank határozza meg, hanem – a kereslet-kínálat törvénye szerint – az, hogy mekkora a pénzkereslet.

Továbbra is igaz azonban, hogy ha hirtelen sok pénz áramlik a gazdaságba, akkor az felgyorsítja a fogyasztói árszint növekedésének az ütemét. A gazdaságnak ugyanis normál kapacitáskihasználás mellett van egy normál kínálata – amit egyebek mellett a rendelkezésre álló tőke és munkaerő határoz meg –, valamint van a gazdaságban egy, a vásárlói és beruházói igényeken alapuló kereslet. Ha ez a kereslet nagyobb, mint a rendelkezésre álló kínálat, úgynevezett keresleti infláció alakul ki.

A nagyon sok nagyon kevés lesz

Létezik ugyanakkor az úgynevezett kínálati infláció is, amihez az vezet, hogy megemelkednek a gazdasági javak előállításának költségei (idén hazánkban az infláció egyértelműen az előbbi ok miatt fog megugrani: míg "a kereslet be fog szakadni", a hatósági árak növelése és az adóemelések gerjesztik a kínálati inflációt). Ha ugyanis drágul egy adott jószág előállítása, akkor ahhoz, hogy a tervezett nyereséget el lehessen érni, emelni kell az árakat.

A több kevesebb

Mi következik ebből a gyakorlatban? Az, hogy ha valaki – akár az állam, akár a vállalati szféra – rá is szánná magát arra, hogy sokkal több pénzt áramoltasson a gazdaságba, annak szinte csak káros hatásai lennének. Hiszen ha a munkaadók egységesen megdupláznák a fizetéseket, a profitszint megőrzése érdekében emelniük kellene az árakat is (persze nem feltétlenül a korábbi árszint kétszeresére, hiszen a költségeiknek csak egy része a bérköltség). Sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy csak akkor növelik a béreket, ha arra számítanak, drágábban is el tudják majd adni a termékeiket, tehát csak akkor, ha eleve magasak az inflációs várakozásaik.

Ebben az esetben egyszerre emelné az árakat az, hogy több pénzünk van – ami miatt nő a kereslet –, valamint az, hogy a termékeket és szolgáltatásokat előállító vállalatoknak többe kerül az előállítás. A két hatás összességében azt eredményezné, hogy az átlagos fogyasztói árszínvonal akár még nagyobb mértékben is nőhet, mint amennyivel több pénzt kapnánk a fizetésemelések miatt.

Még rosszabb lenne a helyzet, ha az állam duplázná meg egy csapásra a kiadásait: elszabadulna az államháztartási deficit. Emiatt, hogy az egyensúlyközelibb helyzet helyreálljon, adót kellene emelni, vagy egyéb közterhekkel kellene ellensúlyozni a kiadásnövekedés hatását.

Ez pluszköltséget jelentene a vállalatok számára – hiszen ha csak a lakosságtól akarná visszavenni a pénzt, akkor fölösleges lenne szétosztani –, ami újra a kínálati inflációt serkentené. Ráadásul a többletpénz ugyancsak keresleti inflációhoz vezetne, vagyis ebben az esetben is kettős inflációs hatás érvényesülne. A helyzet azonban még ennél is rosszabb: a növekvő deficit ugyanis a pénz leértékelődését is előrevetítené, ami – különösen egy olyan importfüggő gazdaságban, mint a hazai – még tovább növelné az árakat, így végül a több pénz kevesebbet érne.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!