A kezdetektől, az őskorban csereeszközként használt kagylóktól a legmodernebb készpénzkímélő fizetési módokig kronologikus rendben tekinti át a pénz fejlődését Garami Erika Pénztörténet című könyve, amely a könyvhétre jelent meg. A hazai és nemzetközi pénzfejlődési folyamatokat is áttekintő kötet a kiadó szerint akár a gazdaságtörténeti oktatás kiegészítő szakkönyve is lehet.
A kötetből, amelyet szerdán mutattak be, megismerhetők a húszezer évvel ezelőtti őskori cserepénzek, és kiderül az is, hogy még a XIX-XX. században is sokféle, a vert pénzhez szokott ember számára különös tárgyat, állatot, növényt használtak fizetőeszköz gyanánt a világ számos pontján. Kínában teatéglát, Izlandon szárított halat, vagy dohányt Virginiában.
"Pénzként" szolgáltak a kis rézbalták Közép-Amerikában, rézgyűrűk Szumátra szigetén, s fizettek felfűzött papagájtollal, fogpénzzel is. Fizetőeszköz volt a gabona és az élelem is, de az első "igazi pénz" megjelenése a könyv szerint a 680 és 645 között uralkodó Gügen királyhoz köthető. Mások Midász frígiai királynak vagy Kroiszosznak (Krőzus), a Kis-Ázsia nyugati részén lévő fekvő Lüdia utolsó, időszámítás előtt 560 és 547 között uralkodott királyának tulajdonítják ezt, derül ki a kötetből.
A könyv egyik szakmai újdonsága, hogy nemcsak a nemzetközi pénzfejlődést mutatja be, hanem a hazai fizetőeszköz történetét is. Sőt, nemcsak a magyar pénzekkel foglalkozik, hanem az ország területén megfordult egyéb fizetőeszközökkel is; így például külön fejezetet szentelt a szerző a Pannónia római provinciában használatos pénzeknek. Emellett az Árpád-házi királyok, az Anjou-uralkodók pénzeivel, a tallér korszakával, az erdélyi pénzveréssel, a papírpénz elterjedésével, a korona pénzrendszerével és a forinttal is foglalkozik a könyv.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
