Év végéig izgalom a Budapesti Értéktőzsdén

Az elmúlt időszakban, ahogy a BUX folyamatosan törte át a lélektani határnak számító szinteket, egyre több szó esett arról, hogy esetleg lufit fújunk, illetve hogy mikor következik be a korrekció. A BÉT másfél éves száguldásának márciusban lett vége. A BUX másfél hét leforgása alatt 8 százalékot veszített értékéből és a szerdai napon történelmének pontban számolt második legnagyobb esését szenvedte el.

Zuhanások

Ez ebben a hónapban már a második közel 1000 pontos zuhanás volt, miután március másodikán 890 ponttal csökkent a vezető hazai index. A mostani korrekciós kísérlet eredményessége is kérdéses, pénteken már pattantak vissza a részvényárfolyamok, nem kis részben a Mol és az OTP sajátrészvény-visszavásárlási bejelentéseinek köszönhetően.

A hatalmas volatilitás és a korrekciókat követő lendületes emelkedés arra utal, hogy a partvonalon továbbra is jelentős mennyiségű pénz vár bevetésre. A nagybefektetők az olyan esésekre, mint amilyeneket szerte a régióban a múlt héten tapasztaltunk, vételi lehetőségként tekintenek, s ez magában hordozza az emelkedő trend fennmaradását és az eddigi csúcsok megdöntésének lehetőségét. Pedig a piacra ráférne egy kis böjt.

A korrekcióknak ugyanis fontos piactisztító szerepük van. A nagy emelkedések során sokszor fejetlenül mindent vesznek a befektetők, így strukturális feszültségek támadhatnak. A BUX két év alatt 160 százalékot emelkedett a múlt hetet megelőzően. A piac összességében ugyan inkább a valós értéke körül forgott, de voltak egyes részvények, amelyek túlértékeltek voltak, és maradtak attraktívan árazottak is.

A piaci rally a globális tényezők számunkra nagyon kedvező állása mellett annak köszönhette lendületét, hogy egyszerre több befektetői réteg állt a vételi oldalon. A hagyományos dedikált, az európai fejlődő piacokon befektető intézményi alapok mellett megjelentek a nyugat-európai befektetők is. Számukra a gyorsabb növekedés és a jelentős diszkont volt a fő vonzerő EU-csatlakozásunk után.

Már megkeresték

A nyugati, fejlett piacokra specializált alapoknak most nagy szerepe volt a korrekcióban is, hiszen ők a régió piacain mostanra már megkeresték mindazt, amit Frankfurtban vagy Londonban egész évben reméltek. A mostani esés egyik fontos jellemzője - és ez a jövőre nézve is üzenettel bír -, hogy szinte kizárólag long pozícióban lévő befektetők profitrepatriálásáról volt szó és a fedezeti alapok (hedge fundok) nem játszottak benne szerepet.

Ez azért fontos, mert a befektetők csupán csökkentették a súlyozásokat, de a pénz valójában nem hagyta el a piacokat. Még nem lehet látni, miként alakultak a be- és kiáramlások az alapokból az elmúlt héten, de egyes nagy nemzetközi intézményi befektetőktől kapott információk nem valószínűsítenek jelentős pénzmozgást a háttérben. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az alapkezelő szakemberek jelenleg visszaszállási szinteken tanakodhatnak.

A pénteki kisebb emelkedés arra utalhat, hogy ezeken a szinteken már érdeklődés támadt és a korrekció rövid életű maradhat. A kilátásokat illetően megoszlanak a vélemények, csak egyvalami biztos: marad a nagy volatilitás. Márciusban drámai mértékben ugrott meg a piac változékonysága, a BUX sokszor órák alatt volt képes több száz pontot felfelé, majd lefelé ugrálni, ami még a legtapasztaltabb tőzsdecápa gyomrát is felkavarja.

Egy tisztességes korrekciónak ilyen mértékű emelkedés után a 15 százalékot is el kellene érnie, hogy a piac ismét valóban kecsegtető szintekről vághasson neki egy újabb emelkedő szakasznak. A magyar tőzsde most válaszút előtt áll, hamarosan eldőlhet, folytatódik-e a lépcsőzetes korrekció, vagy a konszolidáció következik. Előbbi mellett szól a nagyon jelentős idei hozam (a BUX 2300 pontot, 15 százalékot emelkedett) és a korrekciótól való félelem (egy kisebb esés után zuhanás következik a „remegő kezek" miatt).

Kevésbé kedvezőek

A konszolidáció és a további emelkedés mellett szól viszont az, hogy az emelkedést előidéző okok jórészt továbbra is fennállnak. Az amerikai kamatok historikusan még mindig igen alacsonyak, ez pedig továbbra is a fejlődő piacok irányába tereli a befektetőket. Továbbra is jelentős az érdeklődés a nyugat-európai befektetők részéről, akik ha tőkéjük viszonylag kis részét fektetik is be az EMEA-régióban (fejlődő Európa, Közel-Kelet és Afrika), az a piacok méretéhez képest jelentős hozzájárulást jelent.

A részvényárfolyamok persze már korántsem olyan kedvezőek, mint amilyenek korábban voltak, de a korrekció után már ismét csekély mértékben alulértékeltnek tekinthetőek. A magyar részvények relatív árazása az elmúlt másfél éves időszakban mintegy 20-25 százalékkal javult - az árfolyamuk ennél jóval többel, de az áremelkedés mellett a profitok is ugrásszerűen nőttek -, azonban most is elmarad a nyugat-európai értékelési szintektől. P/E alapon a magyar piac ebben az időszakban 10-ről csak 12-re drágult.

Ha a jövő héten publikálandó, a nemzetközi pénzáramlásokat tükröző adatok azt mutatják, továbbra is heti több száz millió dollár áramlik a régióba, akkor arra következtethetünk, hogy a jelentős felhalmozott készpénz előbb-utóbb működésbe lép és ez támaszt jelenthet a piacnak. Ekkor nincs szó trendfordulóról. Ez csak akkor fog bekövetkezni, amikor a globális tőkeáramlás iránya megfordul, s itt a kulcs a Fed kezében van.

A piac az elmúlt hetekben érzékelhetően felfelé módosította az amerikai kamatemelésekkel kapcsolatos várakozásait. Ha ezek igazolódnak, akkor a Fed nagyobb sebességre kapcsolhat és az emelések üteme akár 50 bázispontra is változhat az eddigi 25 helyett. A piaci konszenzus szerint emellett az Európai Központi Bank is kamatemelésre szánhatja el magát a második félévben. Márpedig ez mágnesként vonzaná vissza a tőkét a fejlődő piacokról a fejlettekre, ami véget vetne a magyar piac szárnyalásának és beköszöntene a trendforduló - hogy ez bekövetkezik-e, arra minden valószínűség szerint várni kell az év második feléig. Addig marad a sok izgalom és a hullámvasutazás.