Szabadságra kényszerítik a dogozókat

Mivel a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok megsértése kiemelt „bűnnek” számít az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségnél (OMMF), a bírság is magas, többszöri jogsértés esetén akár húszmillió is lehet.

A munka törvénykönyve április elsejei módosításával tehát ügyelni kell azokra az új regulákra, amelyek a szabadság kiadására vonatkoznak. A szabadságnapokat mostantól mindig az esedékesség évében kell kiadni, kivéve, ha a foglalkoztató fontos gazdasági érdek miatt tartja azokat vissza. Ebben az esetben a következő év március végéig használhatók fel a megmaradt napok, illetve azok egynegyede.

Ha a vállalaton, ágazaton belül kollektív szerződés szabályozza a szabadság kiadását, akkor hosszabb idő áll a felhasználásra, a tárgyévet követő év június 30-ig van erre lehetőség. Természetesen az is előfordulhat, hogy a munkavállalót gátolták olyan okok (például betegség), amelyek miatt nem sikerült hosszabb pihenőre mennie. Ebben az esetben a fennálló ok megszűnését követő 30 napon belül kell kiadni részére a szabadságot.

Fontos, hogy a szabadságot pénzzel nem lehet megváltani. Dávid Ferenc szerint a törvénymódosítás miatt a dolgozók és a cégek egy része kénytelen hallgatólagos „alkut” kötni, vagyis a cég papíron kiírja a szabadságot, ám a valóságban a dolgozó sem szabadságra nem megy, sem pénzt nem kap a megmaradt napok után. A VOSZ főtitkára szerint a kényszermegoldás helyett engedélyezni kellene az egyéni alkukötést, vagyis azt, hogy a munkaadó és a munkavállaló ellenőrzött keretek között (például szakszervezeti kontroll) állapodhasson meg egymással a bent maradt szabadság halmozásáról vagy annak készpénzben való kifizetéséről.

Ezzel egyébként az idősebb, 45 év feletti dolgozók járnának jól. A magyar jog alapján az alapszabadság mértéke húsz nap, amely az életkor előrehaladtával emelkedik. Például egy negyvenöt év feletti munkavállaló már harminc napra jogosult. Ha ebből az idén 15 napot (amely a hétvégéket is kalkulálva három hét távollét) – a munkaadóval egyeztetett időpontban – kivett, még mindig marad 15 napja, amely akár bent is ragadhat és örökre elveszhet. Ha azonban a cég kifizetné a fennmaradt napokat, a dolgozó pluszpénzhez jutna.

A VOSZ azt kéri az OMMF-től, hogy a felügyelők ne bírságolják meg a cégeket a bent maradt szabadság miatt. Érdemes lenne megvizsgálni, hány vállalkozás nem tudott eleget tenni a törvényi kötelezettségének, és szeptember 30-ig miért volt képtelen kiadni a szabadságokat – mondta Dávid Ferenc, hozzátéve: ha a vizsgálat azt bizonyítja, hogy sok vállalkozás szenved ettől, meg kellene nézni, hol lehetne könnyíteni, életszerűbbé tenni a jogszabályt.

Ez azért indokolt, mert a helyzet rosszabbodhat. Ha egy cég nem birkózott meg szeptember végéig a 2006-os – vagy esetleg korábbi – bent lévő szabadságok kiadásával, akkor várhatóan az ideieket sem tudja kiadni. Dávid Ferenc szerint tehát a szankcionálással várni kellene, hiszen vélhetően nemcsak a versenyszféra, hanem az állam mint munkáltató sem képes majd betartani a megváltozott szabályzót például az egészségügyi és rendvédelmi alkalmazottak vagy a tűzoltók esetében. Az OMMF-nek két dolgot kell mérlegelnie – hívta fel a figyelmet a főtitkár.

Egyrészt azok a munkahelyek, ahol szabadságkiadási problémák vannak, legális munkahelyek, vagyis nem feketefoglalkoztatók, hanem bejelentett, adó- és járulékfizetők, tehát méltányos eljárást és elbírálást érdemelnek. Másrészt, ha az OMMF mindenképp razziázni akar, érdemes azt az állami foglalkoztatóknál kezdenie, ugyanis a jogszabály-kezdeményező és -végrehajtó egyben munkaadó is, így kérdés, a közszférában – például az egészségügyben – sikerül-e betartani a szigorú, megváltozott regulákat – mondta Dávid Ferenc. A VOSZ nem véletlenül kéri a törvény felülvizsgálatát. Az OMMF az idén csak az első nyolc hónap alatt több mint ezer alkalommal szankcionált a munka- és pihenőidő szabályainak megsértése miatt.