A "tokaji" kérdés azonban magyar-olasz viszonylatban is rendszeresen felmerül. A magyar álláspont az, hogy a hazai és az összes mai tagállamra vonatkozó uniós jogszabályok értelmében a "tocai" megnevezés használatának lehetősége 2007. március 31-től, illetve az olasz készletek kimerülésével megszűnik - derül ki az agrártárca hivatalos álláspontjából.
Az ügy előzménye, hogy Magyarország, illetve az Európai Unió 1993-ban eredetvédelmi megállapodást kötött, amelyet tagországként Olaszország is jóváhagyott. Az ebből következő szabályozás elsőbbséget biztosított a magyar tokaji borok számára. Az olasz tocai termelői tizenhárom éves átmeneti időszakra lehetőséget kaptak a névhasználatra. Az olaszok azonban nem törődtek bele az eredetmegjelölés elveszítésébe, és a kérdést - az FVM közlése szerint - a csatlakozási tárgyalások során is rendre felvetették. A tárgyalások lezárásakor - az olasz EU-elnökség alatt - elérték, hogy az unió 2006-ban ismét megvizsgálja az ügyet.
Az olasz termelők a mellett érvelnek, hogy a tocai autochton, őshonos fajta a Friuli és a Veneto borvidéken, sőt a név eltérő írása és a bor teljességgel különböző jellege miatt sem okozna problémát a névhasználat. A magyar fél viszont azt állítja: mindkét nevet ugyanúgy kell ejteni, ami megtévesztheti a vásárlókat. Emellett - a hazai indoklások szerint - az EU-s jogszabályok azt rögzítik, hogy egy szőlőfajtára nem lehet olyan megnevezést használni, amely máshol - mint például a "tokaji" esetében - földrajzi eredetet jelöl. Az FVM leszögezi: a magyar termelőknek nem mindegy, hány ország birtokolja és használja annak a földrajzi helynek a nevét, amely Magyarországon fekszik. "Nemzeti büszkeségünk, a világon egyedülálló gazdasági és eszmei érték" - emlékeztet a tárca.