Eufrozina, Kende
4 °C
15 °C

Növeljük az üzemanyagok adótartalmát!

Világszerte, Európában és persze Magyarországon is folyamatos vita övezi az üzemanyagok adótartalmát. Az utóbbi évek olajár-változásai csak még inkább felerősítették ezen adóféleség csökkentése iránt vágyódó közhangulatot. Ugyanakkor inkább az üzemanyagárak adótartamának jelentős növelése lenne célszerű.

A Harvard University professzora, Gregory Mankiw 2008. március 8-án megjelent cikkében  részletesen foglalkozott az üzemanyagok adócsökkentésére irányuló nézetekkel, egyszerű paraszti logikával is belátható érvekkel támadva azt.

Közvélemény és demokrácia

A közvélemény elvárásai, mint máshol, Magyarországon is némileg ellentmondásosak. Az  amerikai közvéleményhez hasonlóan nálunk is mindenki az üvegházhatású-gázok kibocsátása, az üzemanyagárak vagy azok adótartalmának csökkentése, az üzemanyag-ellátás biztonságának növelése mellett tenné le voksát. Ezek együttes megvalósulása azonban lehetetlen. A politikusok pedig inkább azt hirdetik, amit a közvélemény hallani akar, természetesen a szavazat (profit) maximalizálása érdekében. Azonban az üzemanyagárak növelése mellett szóló igencsak triviális érvek igen meggyőzőek és nem kéne egyetemi képzésnek alávetni az embereket, hogy megértsék, hogy valamiről le kell mondani.

Tankönyvi alapelmélet

Bizonyos elméleti feltételek mellett a piacok hatékonyan allokálják az erőforrásokat. A gyakorlatban ezek a feltételek nem állnak fenn: vannak olyan költségek és hasznok (externáliák), amelyek harmadik személyeken csapódnak le. Mit lehet tenni? Meg kell fizettetni az extern költségeket, és támogatni kell az extern hasznok okozóit. Ez elég nyilvánvaló módja a piaci allokáció hatékonyabb megvalósításának az állami szerepvállaláson keresztül.

Globális felmelegedés

Minden széndioxid-kibocsátással járó tevékenység negatív externáliákat (üvegházhatású gázokat) termel. Ha semmi sem akadályozza ezeket a tevékenységeket, elfogadhatatlanul magas lesz a szennyezés. Tehát adóztatni kell e tevékenységeket - vagyis internalizálni, a szennyező számára érzékelhetővé kell tenni a költségeket. A gyakorlati nehézség az adó mértékének meghatározásában rejlik, tekintettel az okozott közvetlen és közvetett károk becslésének nehézségeire, a diszkonttényező meghatározására stb.

Mit eredményez a szén-adó? Kevesebb üzemanyag-fogyasztást (legyen az ipari vagy magán jellegű), hatékonyabb és alternatív technológiák fejlődését. De még olyan indirekt hasznok is megjelennek, mint a kevesebb közlekedési baleset, a kevesebb dugóból eredő nemzetgazdasági nyereségek.

Ehelyett, többnyire lobbik és politikusok ötletei alapján, technológiai előírásokat, széndioxid-kvótakereskedelmet találnak ki. Ezek eredménye kétséges: annyi biztos, hogy összességében nem csökkentik magát a széndioxid kibocsátást.

Energiafüggőség

A politikusok gyakran hangoztatják, milyen fontos, hogy egy ország (régió) ne legyen kiszolgáltatva energiaügyekben. Mi az, ami jelentősen csökkentheti az importálandó energiamennyiséget? Az üzemanyagokat, vagy az energiafogyasztást terhelő adók csökkentik az importkeresletet, ezáltal az árakat is.

Persze ez utóbbi csak akkor igaz, ha az importcsökkenés elég nagy. Ha az Európai Unió minden országban jelentős szénadót vezetnének be, ez már valóban kihatna a keresletre. Az energiaexportálók, amennyiben tartani kívánnák bevételeiket, kénytelenek lennének árakat csökkenteni, hogy kiegyenlítsék az adónövekedés keresletcsökkentő hatását. Nyilvánvaló azonban, hogy erre a lépésre elméletileg az Egyesült Államok a legalkalmasabb szereplő, mert önmagában olyan keresletet támaszt, amely meghatározó a világpiacon. Az EU kereslete is meghatározó, viszont politikailag és gazdaságilag nem mondható egységesnek.

Szénadó – egy esély adóreformra

Magyarország számára azonban nyilván nem a világpiaci energiaárak alakítása a fő lehetőség. Viszont, mint már több ciklus óta vehemensen adóreformáló ország, érdemes lenne egy olyan adó bevezetésén elgondolkodni, amely könnyen beszedhető, hatékonyabb és a gazdasági növekedés szempontjából fontos adócsökkentések fedezetét jelentheti (SZJA, járulékok), ráadásul egybecseng a kisebbségi kormány azon szándékával, hogy több terhet nem rónak a szegényekre (az üzemanyagadó elsősorban nem a szegényeket terheli).

Egy 2008-as Írországra vonatkozó elemzés rávilágít, hogy a szénadóból származó adójövedelmek személyi jövedelemadó csökkentésre való fordítása jó üzlet a növekedés szempontjából. Nyilván nem mindegy ennek mértéke, milyen mértékekről beszélünk, de amint az ábra mutatja, mozgástér az lenne.

Egy biztos, hogy az utóbbi években elmaradtak a jövedékiadó-emelések, hiszen ez nem százalékos adó. Emiatt reálértéken és az ár arányában is csökkent az üzemanyagok terhelése. Hangtalanul, de a környezeti, tömegközlekedési, energiafüggetlenség szempontjai ellen tettük le a voksunkat. A vigasztaló talán az, hogy ezzel nem vagyunk egyedül Európában és a világon.