Börtön várhat a kartellezőkre

Miért kell a versenytörvényt módosítani?

A törvénymódosítás, melynek az előkészületei zajlanak, nem kifejezetten az Európai Unió versenyjogával függ össze, de vannak olyan, elvi kérdéseket felvető elképzeléseink, amelyek köthetők uniós csatlakozásunkhoz. Mondok néhányat. A közösségi versenyjogban ma már alapelv, hogy versenykorlátozó megállapodásos és erőfölénnyel való visszaéléses ügyekben ha egy vállalatnak problémája adódik, akkor nemcsak a közösségi versenyhatósághoz fordulhat panaszával, hanem az érintett ország illetékes bíróságához is. Tehát keresetet nyújthat be, beperelheti azt a vállalkozást, amelyik neki kárt okozott. Ezzel szemben a magyar versenyjogban jelenleg e két tilalom csak a versenyhivatal előtt érvényesíthető. Átgondolandónak tartjuk, hogy a jövőben a magyar bíróságok ne csak közösségi, hanem magyar versenyjoggal is foglalkozhassanak. Ez koncepcionális váltás lenne.

Megjegyzem, ez lehet, hogy kihatással lenne a mostani bejelentés intézményére. Jelenleg úgy működik a hivatal, hogy az a fogyasztó vagy vállalat, aki a hivatal hatáskörébe tartozó versenyjogi problémát tapasztal, és ez őt közvetlenül is érinti, tehát nemcsak elvi kérdést vet fel, akkor bejelentéssel fordulhat hozzánk. A hivatalnak számos kötelezettsége van, hogy mit kezdjen ezekkel a bejelentésekkel. Ez rengeteg időt elvisz: a bejelentésre határozattal kell válaszolni, egyfajta eljárást kell lefolytatni, az ellen jogorvoslati lehetőség van a Versenytanács előtt, az ellen pedig bírósághoz lehet fordulni. Felvethető, hogy követve néhány külföldi hatóság példáját, szüntessük meg ezt a bejelentéses rendszert, és alakítsuk át egyfajta észlelési joggá. Így nem lenne kötelessége a hivatalnak közpénzeket ráfordítva hosszasan olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekből úgy sem lesz eljárás. Ezzel nagyobb tér nyílna a tényleg hivatalból indított ügyekre.

Készítettek javaslatokat a törvény módosításához?

Ez most folyik, és talán szeptember és október is rámegy.

Megtudhatunk azért róla valamit?

Jelenleg van egy 20-30 pontból álló ötletcsomagunk, amelyet még a hivatalon belül is meg kell vitatnunk. Ha ezek a belső viták lezajlanak, akkor fogunk az Igazságügyi Minisztérium elé állni egy GVH-állásponttal.

A Magyar Hírlap információi szerint a kartellezők esetében felmerült a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége is.

Felvetődött. A versenyjog - csúnya szóval élve - kriminalizációja napirenden van, és nem mi tettük témává. Egyrészt van ennek nemzetközi aspektusa, az OECD versenyjogi tevékenysége. A szervezet évek óta szorgalmazza különböző fórumokon, hogy az az ország, amelyik a versenyjog területén valamit ad magára, legalább a kartellek esetében vezessen be büntetőjogi szankciókat is. Másrészt politikusaink is felvetették az utóbbi időkben, hogy bizonyos közbeszerzéshez kötődő ügyekben az ott kartellezők büntetőjogi felelőssége is merüljön fel. Tehát ez a téma napirenden van, erre valamit kell mondanunk. Nem tudom megmondani, mi lesz a hivatal álláspontja.

Egyik nyilatkozata szerint az EU-tagállamok felében van büntetőjogi következménye a kartellezésnek.

Dr. Tóth Tihamér

Nehéz konkrét számot mondani. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy többségükben van valamilyen büntetőjogi szankció. Vannak olyan tagállamok, például Finnország, ahol csak azért jár büntetőjogi szankció, ha valamelyik vállalat eljárásjogi jellegű szabálysértést követ el, például hamis adatokat szolgáltat a hivatalnak, megsemmisíti a bizonyítékot.

Az országok egy részében, talán felében, érdemi versenyjogi jogsértésnek is lehet büntetőjogi következménye. Ez alatt értve elsősorban a kartellezést. De vannak olyan országok, például Írország, ahol ennél szélesebb a büntetőjog hatósugara, és nemcsak a szűkebb értelemben vett kartelleket rendelik büntetni, hanem mindenféle versenykorlátozó megállapodást, plusz még a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. Ez elég kemény. Úgy tudom, a gyakorlatban ezek nem nagyon működnek. Hiába van az országok szinte felében szabadságvesztés, ezeknek a szabályoknak nagy része csak papíron létezik. Lehet ugyanakkor, hogy van valami elrettentő ereje, pusztán azért, mert számolniuk kell vele. De arról, hogy európai cégvezetők börtönben ülnének, vagy bármilyen más büntetőjogi szankciót elszenvedtek volna, nekem nincs tudomásom.

Felvetődött az is, hogy nyomozati hatáskört kapjon a hivatal?

Ha már van egy olyan javaslat, hogy hasznos lenne Magyarországon legalább a kartellek esetében valamilyen büntetőjogi szankciót alkalmazni (ez nemcsak szabadságvesztés lehet, hanem vagyonelkobzás is, vagy meg lehetne tiltani, hogy vezető tisztségviselő legyen néhány évig), akkor el kell azon gondolkozni, milyen legyen ennek a jogalkalmazási, eljárási technikája. És akkor itt jönnek a különféle opciók. A GVH nyomozzon, mint egy sajátos ügyészség? Vagy bedolgozzon az ügyészségnek, mint valami nyomozószerv? Vagy semmi közünk ne legyen egymáshoz, hanem egymással párhuzamosan folyjon egy versenyfelügyeleti és egy ügyészségi, rendőrségi, hagyományos büntetőjogi eljárás? Mindegyikre vannak külföldi példák.

De ez egy nagyon fontos kérdéskör, és még nem látjuk tisztán, mi lenne a jó megoldás. Azt azonban mindenképpen el kell kerülni, hogy kizárólagos hatáskört adjunk a bűnüldöző szerveknek a kartellezők megbüntetésére. Ez mintegy kizárná a versenyhivatalt abból, hogy kartellek után nyomozzon és vizsgálódjon.

Nem elegendőek a kartellezőkkel szemben a jelenlegi jogosítványok?

Most is széleskörű jogosítványokkal rendelkezünk. Megismerhetünk egyrészt személyes adatokat, másrészt a cégek üzleti titkait. Természetesen a törvény rendelkezik arról, hogy ezeket hogyan kell kezelnünk. Ha egymás után lenne egy kartellel szemben egy versenyhivatali, közigazgatási és egy büntetőjogi eljárás, akkor felmerül, hogy a megszerzett bizonyítékok hogyan használhatók fel egy más hatóság eljárásában. Ez teljesen újszerű problémákat vetne fel. Még csak kutatjuk a válaszokat.

A jelenlegi eszköztárunk elég jó, bőven megfelel egy közigazgatási hatóság nemzetközi standardjának. Amik hiányoznak más hatóságokkal összevetve, azok úgymond a titkosszolgálati eszközök. Nem rendelkezünk komolyabb bűncselekmény esetén bevethető eszközökkel, mint például a telefonlehallgatás, beépülés cégekbe, titkos felvételek készítése. Ha a kartellezés bűncselekmény lenne, akkor el tudom képzelni, hogy az illetékes nyomozóhatóság, nem feltétlenül a versenyhivatal, bevethessen ilyen eszközöket.

Mostani eszköztárukkal mire mennek a kartellezőkkel szemben?

A kartellekkel szemben az egyik leghatékonyabb eszközünk, hogy a vizsgálók előzetes bejelentés nélkül kimehetnek helyszíni kutatást folytatni. Természetesen erre bírósági engedélyt kell kérnie a hivatalnak, tehát semmiféle önkényről nincs itt szó. A bíróság előtt valószínűsíteni kell, hogy kartellezésről van szó, és bizonyítékok lelhetők fel a helyszínen. Ott a helyszínen lehet kérdéseket feltenni, akár a cég akarata ellenére bemenni helyiségekbe kutatni, ellenállás esetén a rendőrség segítségét kérni, iratokat birtokba venni, elhozni, lefénymásolni, lefoglalni, helyiséget zár alá venni. Tehát nagyon széles körű az arzenál. És ezzel - azt merem mondani - elég hatékonyan kezd élni a hivatal. Ezt mutatják a felfutóban lévő kartelleljárások is.

A másik eszközünk az "engedékenységi politika". Ha lenne rá jobb magyar elnevezés, annak örülnék. Legjobban talán a vádalku adná vissza a tartalmát, csakhogy az büntetőjogi fogalom. Ugye arról van szó, hogy ha egy vállalat feldobja a többi kartellezőt, még mielőtt a hivatal tudna erről kartellről, és bizonyítékokat szolgáltat nekünk, amelyek alapján meg tudjuk hozni a határozatot, akkor az illető vállalkozás nem fog bírságot kapni.

Hány eljárás indult ez alapján?

Viszonylag kevés. Pontos számot nem tudok mondani, mert a versenytanács nem az eljárások megindításáért felel. Úgy tudom, ősszel ér versenytanácsi szakba egy szintén építőipari ügy, ahol ilyen engedékenységet kérő vállalkozás hozta a bizonyítékok jelentős részét.

A nemzetközi gyakorlatban működik ez a módszer?

Mint a legtöbb versenyjogi újítás, ez is az Egyesült Államokból származik. Ott már hosszú évek óta használják sikeresen. Az ottani siker fő oka az, hogy büntetőjogi szankciók vannak az USA-ban, és a vállalatvezetők ettől való félelmükben teszik meg azt a kockázatos lépést, hogy feldobják a többieket. Az Európai Unióban is van ilyen intézmény az Európai Bizottság előtti eljárásoknál. De ott nincs büntetőjogi szankció, a Bizottság mint nemzetek fölötti szervezet nyilván nem dughat senkit börtönbe. Talán az lehet mozgatóerő a cégek számára, hogy nemzetközi kartellekről van szó; mondjuk egy német cég feljelenti a franciát. Nincs talán akkora kohézió, mint mondjuk Magyarországon, ahol - mondják egyesek - sok kis piac létezik kevés szereplővel, mindegyiknek közös a múltja, ismerik egymást a szereplők, és egyszerűen nem érdekük, hogy feljelentsék egymást.

A közbeszerzések kiírási módja nem ösztönözhet kartellezésre? Mondjuk, ha egyszerre kiírnak annyit, ahány szereplő van a piacon? Persze hogy mindegyik szeretne belőle, és a biztonság kedvéért megállapodnak.

Egyetértek a felvetéssel. A közbeszerzéseknél a pályázat kiírójának is érdeke, hogy a pályázat valóban versenyt generáljon a piacon, és ne segítsen elő egy piacfelosztást.

Hétmilliárdos bírság az autópálya-kartellre A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa júniusban 7 milliárd forintra megbírságolt öt építőipari céget. A határozat szerint a Betonút Rt., a DEBMÚT Rt., az EGÚT Rt., a Hídépítő Rt. és a Strabag Rt. a versenytörvénybe ütköző megállapodást kötött. A cégek a Nemzeti Autópálya Rt. által 2002-ben meghirdetett autópálya-építési munkákat felosztották egymás közt,előzetesen megállapodtak egymás között abban, hogy melyik cég melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg, esetenként abban is megegyeztek, hogy a nyertesek alvállalkozóként vonják be a többieket.

Az autópályakartellre kiszabott hétmilliárdos büntetés után mindenki azon spekulált, hogy most aztán jön a nagyon kemény fellépés.

A határozathirdetés után tartottam egy sajtótájékoztatót, ahol elmondtam, hogy a határozatot a maga helyén kell kezelni; egy folyamat szerves része, se nem valami nagy változás kezdete, se nem valamilyen folyamat vége. Most jutott el oda a hivatal, hogy fel tudunk tárni ilyen nagyobb jelentőségű kartellügyeket is. Megvan hozzá a tapasztalat, a rutin, megvannak az eljárási jogosítványok, illetve megvolt a határozottság a GVH, illetve a Versenytanács részéről, hogy végigvigye ezt az ügyet, és a törvényes keretek között olyan szankciót alkalmazzon, amelyet vélhetően szankciónak is éreznek a résztvevők, plusz legyen némi elrettentő ereje. Engem egyébként meglepett a döntés fogadtatása, titkon tartottam attól, hogy ez a milliárdos bírság akkora ugrás, amit esetleg egyesek nagyon nehezen tudnak megemészteni.

Milyen piacokon elterjedt még a kartellezés?

A közgazdaságtudomány úgy szokta mondani, hogy vannak olyan piacok, amelyek kartellszempontból veszélyeztetettek. Ezek olyan piacok, ahol homogén jellegű terméket állítanak elő, kevés piaci szereplő van, és nagy a piaci átláthatóság. Homogén termék alatt azt kell érteni, hogy egyszerű, egykomponensű, nem bonyolult termékeket állítanak elő; például cukor, cement, liszt, pékárú, különböző ipari alapanyagok, félkész termékek.

Most éppen egyeseknek úgy tűnhet, mintha a hivatal rászállt volna egy ágazatra. Ez nem így van, ebben nincs semmiféle szándékosság. Az egyik ügy hozza magával a másikat, az egyik ügyben folytatott vizsgálat során tudomásunkra jut egy másik, hasonló kartell. Ez azt is mutatja, elképzelhető, hogy az építőipar akár nagyobb méretekben is kartellekkel fertőzött lehet, és a hivatal egyelőre csak a jéghegy csúcsát látja.

Ami más piacokat illeti, lesz például ősszel egy nagyobb jelentőségű malomipari kartelltárgyalás, itt az országos piac felosztása a "vád". Előzőleg voltak cementpiachoz kötődő ügyeink is, és itt térnék vissza a kis piac, kevés szereplő kérdéséhez. Az a kevés szereplő, aki általában a piacon van, az sem színtiszta magyar tulajdonú, hanem nagy nemzetközi vállalatok leányvállalatai, akik tudják, hogyan működik a dolog náluk is, itt is, és vélhetően Magyarországon sem alkalmaznak teljesen más üzletpolitikát. Ha ott kartelleznek, akkor vélhetően itt is hajlamosak kartellezni.

Attól nem várható a kartellezés visszaszorulása, ha rászabadítanánk a kis hazai piacokra a nemzetközi cégeket?

A kartelleket azáltal is vissza lehet szorítani, ha az ember próbál piacot nyitni. Például a közbeszerzéseket is meg kell említeni ismételten. Most, hogy EU-tagok vagyunk, egyre nehezebb lesz olyan tendert kiírni, amelyen kifejezetten csak magyar cégek vehetnének részt. Mihelyt megengedik, hogy az egész unióból jöjjenek az ajánlatok, ez kiszélesíti a szereplők körét. Míg korábban négy-öt komolyabb cég jött szóba autópálya építésre, ettől kezdve lehet, hogy kétszer annyi. És minél nagyobb a szereplők száma, elméletileg annál nehezebb jól működő kartellt létrehozni.

A magyar politikusok többsége hajlamos a hazai vállalatok érdekeinek védelmében fellépni.

Ez a kérdés gyakran felmerül a munkánk során is. A válaszom erre, hogy a versenytörvény alapján a hivatalnak nem a magyar cégek védelme a feladata, hanem a magyar fogyasztók jól működő versenyhez fűződő érdekeinek védelme. A magyar fogyasztók számára pedig nem az a döntő, hogy a versengő vállalatok milyen tulajdonban vannak. A fontos az, hogy hatékonyan dolgozzon, ne kartellezzen, ne éljen vissza erőfölényével.