Jónás, Renátó
5 °C
18 °C

Bokros: Mindenki szenvedjen meg az euróért

2009.04.08. 14:21
Bokros Lajos szerint azok az országok jártak jól az elmúlt időszakban, amelyek privatizálták és jórészt külföldi kézbe adták bankjaikat a rendszerváltás folyamán. Úgy véli, a pénzügyi válság költségeit elsősorban a bankok anyaországainak kell állniuk, de nem szabad, hogy az állam befolyást szerezzen a pénzintézetek működésében. Szerinte a gyorsított euróbevezetés érdekében nem engedhet az EU a maastrichti kritériumokból, és nem szabad a fiskális fegyelmezetlenséget mutató országokat jutalmaznia.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az egyik legaktívabb nemzetközi résztvevője azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a kelet-európai hitel- és tőkepiacok helyreállítását szolgálják. A szervezet idén 7 milliárd euróra emeli támogatási összegét, amellyel a vállalati és bankszektor működését segíti tőke és hitel formájában.

Románia, Lettország, Ukrajna, Oroszország és Grúzia esetében már jelentős tőkeösszegben segítette meg a bankokat. A régió gazdaságaiban az EBRD-n kívül a Világbank is jelentősen hozzájárult az intézményi keretek kialakításához, a vállalati reformok és privatizációs folyamatok véghezviteléhez. A szervezet tanácsadójaként Bokros Lajos volt magyar pénzügyminiszter is meghatározó szerepet vállalt ebben.

A pénzügyi válság ellenére a bankok az egyedüli erősségei a kelet- és közép-európai gazdaságoknak és jelenleg ők működnek csak igazán. Közép-Európában a bankok külföldi tulajdona hozzájárult a közjó megteremtéséhez.

Jobb volt a matrac alatt tartani a pénzt

A pénzügyi, valuta- és adósságválság sajátos kombinációja ellenére nem jelentkeztek a bankok megrohanásának tünetei a külföldi bankokat befogadó országokban. Itt ugyanis transzparens tulajdonosi szerkezet és piaci alapú működés valósult meg a privát banki tevékenység rövid múltja és a piaci átmenet korai válságjelei ellenére is.

Velük szemben a bizalmi válság azokat a rendszereket érintette leginkább, ahol a belföldi, oligarchikus vagy az oligarchikus érdekeket kiszolgáló állami tulajdon került fölénybe. Ezekben az országokban a bankstabilitásból fakadó közjó nem teremtődött meg. Oroszországban és Ukrajnában például valószínűleg azok jártak jobban, akik a matracuk alatt tartották megtakarításaikat. A bankszektor visszaesése nagyobb, a reálgazdaság felépülése pedig lassabb lehet ezekben az országokban, mint más régiós államokban.

Egy jó hír nekünk

A külföldi bankok refinanszírozásának és feltőkésítésének feladata az anyaországok kötelessége. Ez jó hír a közép- és kelet-európai bankok számára. Tessék összehasonlítani a lett példát a magyar példával: előbbiben a banki eszközök 60 százaléka van külföldi tulajdonban, s a bankok feltőkésítésének költsége a GDP 12 százalékára rúg, míg Magyarországon az eszközök 70 százaléka van külföldiek kezében, és itt csak körülbelül a GDP 2 százaléka megy el erre.

Ukrajnában, ahol 40 százalék a külföldi tulajdon, a GDP 4 ill. 7 százaléka ez a költség. Más országok még nem nyúltak a feltőkésítés eszközéhez a régióban. Van különbség azonban állam és állam között is. A kormányok szerepvállalása a bankrendszerben a részrehajlás új formáit hozná elő és gyengítené a piacgazdaság fontos pilléreit.

Európában már nem áll a tőke útjában semmiféle akadály. Az osztrák és olasz adófizetőknek is fontos érdekük és racionális döntésük, hogy hozzájáruljanak Kelet-Európa bankrendszerének stabilitásához, amely ezen országok zökkenőmentes működésének alapfeltétele. Üzleti elvek szerint történő tőkeallokáció mellett nem fordulhat elő, hogy az állami tőkeinjekció megálljon a határokon, és ne jusson el a régiós leánybankokhoz.

Ha volt is kis hezitáció az osztrák bankok között ezzel kapcsolatban 2008 októberében, az csak pillanatnyi lehetett, hisz kollektíve ők a garanciái a rendszer stabilitásának. Minden más esetben ők hozták volna vissza a rendszerváltás rossz tapasztalatait, miszerint jobb, ha a matrac alatt tartjuk a pénzünket.

Hogy néznek majd ki a bankok a válság után?

A bankszektor konszolidáción fog átmenni, különösen ami a szétrepedezett piacokat (Ukrajna, Oroszország) illeti. Ezekben az országokban a bankok mérlegének túl gyors bővülése jelentékeny szerepet játszott az országok sérülékenyebbé válásában. Ebben valószínűleg korrekció fog lejátszódni: a hitelezés szigorúbb lesz, rigorózusabb hitelfeltételekkel és nagyobb fedezetekkel. A külföldi tőke aránya valószínűleg tovább fog nőni. A kisebbek (Izland, Lettország) nem törnek majd központi szerepre.

A devizhitelezés nem feltétlenül fog eltűnni. A 10-20 éves deviza jelzáloghitelek racionális döntésnek bizonyultak, és továbbra is fontosak lesznek az eurozóna felé közeledő országok számára. Ez az a terület, ahol a helyi hatóságok és szabályozók kiegészíthetik a külföldi bankok tevékenységét, beleértve a hitel- és likviditáskockázatok megfelelő menedzsmentjét. A szabályozásnak mind nemzeti, mind nemzetközi szinten erősödnie kell. Fontos hangsúlyozni, hogy a régió még mindig "alulbankosított", így jelentős növekedési területe fog maradni Európának.

Milyen szerepe lesz az államnak?

Az államot nem kell belevonni a bankokba, csak megfelelő szabályozást kell biztosítania, ill. mikro- és makroprudenciális kockázatértékelést kell végeznie. A privatizáció volt messze a legjobb bankstratégia a régióban. A szabályozásnak erősödnie kell, a helyi szabályozóknak jobban kell őrködniük a hitelezési fegyelem fölött, csökkenteniük kell a pénzügyi rendszer prociklikus viselkedését, korlátozniuk kell a lejárati egyensúlytalanságokat, fejleszteniük kell a hitel- és likviditási kockázatkezelést, és nemzetközi szinten is együtt kell működniük a többi ország szabályozó hatóságaival.

Megoldás lehet az euró korai bevezetése?

A felgyorsított euróbevezetést gyakran említik egyfajta menekülési útvonalként, újabban az IMF is ezt javasolja. Jól integrált gazdaságok esetében ez józan megoldás lehet. Az eurózónának azonban nem szabad enyhítenie a bevezetés feltételein. Sok közép- és kelet-európai ország szembehelyezkedett a maastrichti kritériumokkal, és felemelte a hangját monetáris szuverenitásáért. Néhányan pedig nyakló nélkül túlköltekeztek. Miért jutalmazná meg őket ezért Európa? Bölcs fiskális és makropolitikával kell stabil környezetet nyújtani a külföldi tulajdonú bankok számára is.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?