Megvan az első közgadasági Nobel-díjas nő
Elinor Ostrom és Oliver E. Williamson, két amerikai tudós kapta megosztva az idei közgazdasági Nobel-díjat. Mindketten az intézményi közgazdaságtannal foglalkoznak, ezen belül azzal, hogy milyen közgazdasági elméletek alapján szerveződnek különböző strukturák (az angol economic governance kifejezésnek nincs igazán jó magyar fordítása). Elinor Ostrom az Indiana Egyetem, Oliver E. Williamson a kaliforniai Berkeley professzora. Az elismerést bár hasonló területen, de nem közösen végzett kutatásukért kapták. Ugyanezen szakterület egy korábbi díjazottja volt 1991-ben
Mi ért idén Nobel-díjat?
Williamson egyik fő gondolata, hogy két fő koordinációs mechanizmus létezik: az egyik a vállalaton belül van, a másik a vállalatok között, vagyis a piacon működik - mondta el az Indexnek Békés Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója. Ez a két mechanizmus eltér azt illetően, hogy a konfliktusokat hogyan kezeli: a piacon a tárgyalás, a cégen belül a vezetői döntés a jellemző. Williamson szerint az, hogy egy tranzakció a vállalaton belül vagy a piacon valósul-e meg attól függ, hogy az adott tranzakció mennyire kapcsolatspecifikus. Minél erősebb az egymástól való (ex-post) kölcsönös függés, annál jellemzőbb a vállalaton belüli megoldás. Erre példa az egymás erőforrásaira építő két gyár (vagy gyár és bánya) helyezete, ahol valószínűleg a közös tulajdon a helyes rendszer. Ugyancsak egy vállalaton belüli megoldás várható, ha olyan eszközök használatára kell szerződést írni, amely kizárólag az egyik szereplő számára jelent fontos értéket (pl. csak egyetlen autótípus előállításához használható gyártósor), míg a piac az általános esetekben lehet koordinációs mechanizmus (pl. minden autóhoz használható ablaktörlő esetén). A piaccal szemben a vállalaton belüli megoldás valószínűségét növeli, ha egy adott gazdaságban magas a bizonytalanság és nem jól betarthatók a szerződések.
Az 1901 óta öt kategóriában (orvosi, fizikai, kémiai, irodalmi és béke) kiosztott díjakkal szemben a közgazdasági díjat utólag, 1968-ban hozta létre a svéd jegybank, az első díjazottak 1969-ben a norvég Ragnar Anton Kittil Frisch és a holland Jan Tinbergen voltak, akik a gazdasági folyamatok elemzését segítő dinamikus modellek kifejlesztéséért és alkalmazásáért kapták az elismerést.
Bár a későbbi alapítás miatt kezdetben a díjat többen igyekeztek megkülönböztetni a "rendes" Nobel-díjaktól, mára a közönség nagy része nem is tudja, hogy valamennyire még mindig elkülönült kitüntetésről van szó: a díj neve hivatalosan Nobel-emlékdíj, még hivatalosabban a Svéd Jegybank Alfred Nobel emlékére adott közgazdasági díja. Az átadási ceremónia és a nyerteseknek adott összeg (mintegy 1 millió euró) azonban teljesen azonos a tradícionális díjakkéval, a kitüntetettekről is a Svéd Tudományos Akadémia dönt, ahogy a többi kategóriában.
A tipikus nyertes
A tipikus közgazdasági Nobel-díjas kicsivel 60 év feletti, amerikai tudós, legalábbis a statisztikai alapján.
Máig 62-en kapták meg a díjat, mivel az elmúlt 40 évben 22 alkalommal egyéni, 14 alkalommal páros győztes volt, míg négy évben három embert tüntettek ki vele. A legfiatalabb díjazott 51 éves volt az elismerés idején: 1972-ben
elméletének illetve a jólét elméletének kidolgozásában játszott szerepéért kapta a díjat. A legidősebb győztes a két évvel ezelőtt másodmagával díjazott