Nem látni az orosz-fehérorosz energiaháború végét
További Világ cikkek
Az első gázháború 2004 elején robbant ki, mivel ez volt az első olyan év a Szovjetunió szétesése óta, amikor a két országnak nem volt érvényes gázár-megállapodása, és a Gazprom, illetve partnere, a Beltranszgaz sem a Belarusznak jutó, sem a tranzitgáz tarifájában nem tudott megállapodni - írja a Napi Gazdaság. Az előbbi elzárta a gázcsapot, válaszul Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő a nácik második világháborús fellépéséhez hasonlította az oroszok intézkedését. A blokádot ugyan 24 órán belül feloldották, de csak tavaszra sikerült megállapodni: ezer köbméter földgáz árát 29 dollárról 47-re emelték és Moszkva arra kényszerítette Minszket, hogy adja orosz kézbe a tranzitért felelős Beltranszgazt.
Az első olajcsata alapja az volt, hogy Fehéroroszország kedvező áron értékesítette Európában az olcsón vett orosz olajból helyi finomítókban készült kőolajtermékeket. Ez érdeke volt az orosz szállító cégeknek is, mert kevesebb exportadót kellett fizetniük Belarusz büdzséjébe, mint amennyit Oroszországból exportálva kellett volna állniuk. Moszkva ugyan elérte, hogy ez a különbség eltűnjön, de Minszk a következő időszakban mindig kisebb mértékben emelte saját exportadóját, így, ha tetszik, ezt a menetet megnyerte, mert lassan visszaszerezte adóelőnyét, aminek köszönhetően folyamatosan nőtt olajimportja és kőolajtermék-exportja. Az orosz kormány 2007-ben egy a Belaruszba irányuló olajkivitelt terhelő exportadóval vetett véget ennek a meccsnek.
Az első áramháború is 2004-ben tört ki, mivel Minszk nem fogadta el az Oroszországból importált áram új árát. Moszkva részlegesen "lekapcsolta a villanyt", ám mivel szomszédja a legnagyobb áramimportőre, később megállapodtak és a kivitel, amely 2004-ben a korábbi kevesebb mint felére, 1,5 milliárd kilowattórára esett, 2005-ben már 4,5 milliárdra ugrott.
A második gázvita 2006 elején tört ki - Oroszország valódi piaci árat kért az energiahordozóért, ami sok lett volna Belarusznak. A konfliktust lezáró megállapodás nyomán 2010-ig fokozatosan az európai ár 90 százalékára emelkedett a Belaruszba szállított gáz tarifája, elérve az ezer köbméterenkénti 101,3 dollárt. Az eredmény mégis döntetlen: Minszk ma sem fizet piaci árat és hosszú időre elnyújtották az átállást. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy az egyezmény kifutásával, az év második felében újrakezdődik az árvita. A második olajháború ott kezdődött, ahol az első befejeződött: az orosz olajexportadónál. A tranzit időleges leállításával színezett csatában végül az a megállapodás született, hogy a belső felhasználásra szánt olajat vámmentesen kapják a fehéroroszok, míg a feldolgozott és továbbexportált nyersanyagért szedett vámon osztoznak Oroszországgal - 2007-ben 70-30, 2008-ban 80-20, 2009-ben 85-15 százalékos arányban Moszkva javára. Minszki források szerint ez a szabályozás elvitte az ország olajexport-bevételének 40 százalékát.
A háború újabb nagy csatája az egyezmény lejártával, idén januárban kezdődött. Belarusz azzal indított, hogy az időközben létrejött vámunió okafogyottá teszi az exportadót, míg Oroszország úgy vélte, hogy a vámunió miatt a teljes olajszállítást terheli a közteher. Folytatásként Minszk a kalinyingrádi orosz enklávé áramtranzitjának lekapcsolásával, Moszkva az olajellátás felfüggesztésével revolverezett. Most a három évvel ezelőtti megoldás újrafelfedezésével, a hazai és tovább feldolgozott mennyiség szétválasztásával keresik a konfliktus megoldásának útját, és a múlt héten sikerült is megállapodniuk - ki tudja, mennyi időre.