Az észteknek sikerül, másoknak nem

2010.12.30. 16:08
Észtország 2011. január 1-jén bevezeti az eurót, így a balti állam lesz az euróövezet tizenhetedik tagja.

Ezzel egy időre le is áll az euróövezet bővítésének a folyamata, hiszen a két másik balti államnak még néhány évig várnia kell a bebocsátásra, Kelet-Közép-Európa vezető gazdaságai pedig nem sietnek a közös európai fizetőeszköz átvételével, mondván: az egyes országokban kialakult adósságválság miatt most nagyobb kockázatot jelent az euróövezeten belül, mint kívül lenni.

Ezért szimbolikus jelentőségű is, hogy az 1,3 millió lakosú Észtország komoly áldozatokat is hozott azért, hogy megfeleljen az euró bevezetés kritériumainak, vagyis az eddigi legsúlyosabb válságát átélő euróövezet változatlanul vonzó a kívülállók számára.

Az észt adósságállomány és az államháztartási hiány ma már egyike a legalacsonyabbaknak az Európai Unióban, miután a kormányzat a GDP több mint 9 százalékának megfelelő összeggel faragta le az államháztartás hiányát. A közszférában húsz, a magánszektorban közel negyven százalékkal csökkentek a jövedelmek, a megszorító intézkedések miatt a munkanélküliség a korábbi duplájára, közel 15 százalékra nőtt. Ráadásul az észtek hűvös északi nyugalommal vették tudomásul ezeket az intézkedéseket, s nem nehezítették meg utcai megmozdulásokkal, tiltakozásokkal a kormány dolgát.

Mára a gazdaság ismét felfelé ívelő pályán van: a központi bank becslése szerint a GDP az idei 2,7 százalék után jövőre 3,9 százalékkal nőhet, míg a válság 2009-ben közel 14 százalékkal vetette vissza a gazdaságot, igaz ezzel lenyomta az inflációt is, ami szintén az egyik fontos kritériuma az euró bevezetésének.

Ugyanakkor a lakosság egyelőre még megosztott: az eurózóna-belépést ellenzők szerint a lehető legrosszabbkor csatlakozik az ország az övezethez, amikor annak egyes vélemények szerint még a jövője is kétséges. Egyelőre a támogatók hátrányban vannak: 34 százalék európárti, 53 százaléknak viszont nem tetszik az euró bevezetés (13 százalék nem tud határozottan dönteni).

A negatív felhangok ellenére az észt társadalom jó része úgy tekint a közös európai fizetőeszköz bevezetésére, mint a 20 éve tartó európai integrációs folyamat, és az 1991-ben elnyert függetlenség megkoronázására, valamint annak a múltnak a lezárására, ami az egykori Szovjetunióhoz kötötte a balti államot.