Közös eurókötvénytől várják a csodát?

Az euróválság súlyosbodásával párhuzamosan az utóbbi hetekben élénkült fel újra a vita arról a javaslatról, amelytől sokan áttörő válságkezelési hatást várnak, miközben még az sem tisztázott, hogy a javaslat megvalósítását szorgalmazók pontosan mit is értenek a rendszer alatt.

A közös eurókötvény kibocsátásról van szó, amely bár hivatalosan nem szerepel Angela Merkel német kancellár és Nicholas Sarkozy francia köztársasági elnök mai találkozójának napirendjén, de bizonyára egyeztetnek erről a kérdésről is. A befektetői közösség hiteles és nyugtató szavakra, ígéretekre vár, de erősen kérdéses, hogy ezeket megkapja-e a ma este hat órára tervezett sajtótájékoztatótól.

A hétvégén Gulio Tremonti olasz pénzügyminiszter és Soros György magyar származású nagybefektető foglalt állást az eurózóna közös kötvénykibocsátásának koncepciója mellett anélkül, hogy pontosan meghatározták volna, mit is értenek ezen rendszer alatt.

A javaslat nem új keletű, már tavaly ősszel, az ír válság súlyosbodása kapcsán szorgalmazta azt például Jean-Claude Juncker, az Eurócsoport elnöke. Akkoriban még az alapkoncepció az volt, hogy az eurózóna tagállamainak állampapír-kibocsátását olyan módon hangolják össze, hogy a kibocsátáskor ún. piros és kék állampapírokat is bevezetnek az eladósodási folyamat fékezése érdekében.

Leegyszerűsítve azt szorgalmazták akkoriban főként az olasz és luxemburgi döntéshozók, hogy a GDP 60 százalékát kitevő adósságrészt a kék kötvényekkel finanszírozzák, azaz közös kötvénykibocsátáson keresztül vonják be a szükséges forrást. Az e feletti részt már a tagállamoknak kellene megoldaniuk a piros kötvények kibocsátásával. Ez értelemszerűen a tagállamok eltérő költségvetési és adóssághelyzete miatt már egymástól eltérő kamatozás melletti adósságkibocsátást jelentene, emiatt pedig elvileg visszafogó hatást gyakorolna az eladósodási folyamatra.

A tervet akkoriban hevesen ellenezték többek között a németek, leginkább arra hivatkozva, hogy ez a rendszer megemelné az adósságkibocsátási költségüket ahhoz képest, mintha a saját útjukat járnák. Ez az ellenérv azóta is az egyik legerősebb a német gazdaságpolitikai körökben. Friss német lapértesülések szerint azonban a kormányon belül már vannak viták a kérdésről, azaz akadnak olyanok is, akik nem söpörnék le a témát az asztalról.

A német CDU párt helyettes vezetője tegnap úgy fogalmazott: jelenleg még nem megfelelő az idő ennek a kérdésnek az érdemi megvitatására. Ez abba az irányba mutat, hogy a piaci feszültség fokozódásával eljöhet az idő, hogy a német kormány is a közös eurózóna kötvénykibocsátás felé haladjon. Komoly akadályt jelenthet azonban ebben a folyamatban az, hogy a kisebbik koalíciós partner FDP hevesen ellenzi ezt a válságkezelési irányt. Ez pedig akár a koalíció szakadásához is vezethet, tovább gyengítve Merkel politikai érdekérvényesítő képességét.

Mindenképpen a közös eurókötvény kibocsátás melletti érv, hogy ezzel a módszerrel egy hatalmas, az amerikaihoz mérhető és likvid állampapír piac jönne létre az eurózónában, amely bizonyára felkeltené a nagyobb befektetők (pl. biztosítók, nyugdíjpénztárak, hedge fundok) érdeklődését. Amennyiben a fent jelzett kék-piros kötvénykibocsátáshoz hasonló rendszert is létrehoznának, az az eladósodás előtt is féket jelentene.

A valóban szép célok eléréséhez azonban kifejezetten rögös út társul. Az egyik legfőbb ellenérv a közös eurózóna kötvénykibocsátással kapcsolatban az, hogy egy ilyen rendszert létrehozni csak akkor lenne igazán értelme, ha ezzel párhuzamosan a tagállamok költségvetési politikáját is a jelenleginél sokkal szigorúbban összehangolnák. Anélkül ugyanis a közös kötvénykibocsátás súlyos erkölcsi kockázatot is jelentene. Ez az erkölcsi kockázat a fent említett egyik legfontosabb érvet, az eladósodás visszafogását kérdőjelezné meg.

Az elmúlt hetek gazdaságpolitikusi nyilatkozatai jórészt kimerültek abban, hogy támogatják-e, vagy éppen ellenzik-e a közös eurózóna kötvénykibocsátás felé elmozdulást. A javasolt rendszer konkrét tartalmáról kevés szó esett, ennek tisztázása tehát hasznos lenne az érdemi vita folytatásához. Összességében, ahogy súlyosbodik az eurózóna válsága és nő a közös eurózóna kötvénykibocsátást támogatók tábora, idővel a német kormány is beadhatja derekát.