Edit
9 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Az oroszok jobban élnek, mint valaha

2012.03.13. 00:48
Az elmúlt években az olajpénzekből sikerült növelni az életszínvonalat, így a válságot sem szenvedték meg az oroszok, Vlagyimir Putyin új elnöki ciklusa ugyanakkor a várt stabilitás helyett könnyen rázós időszakká válhat. Az orosz költségvetés deficitessé vált, reformok nem látszanak, ráadásul a középosztály már nem is éri be a pénzzel: egyre nő az igény a korrupció visszaszorítására és a jobb közszolgáltatásokra.

Vlagyimir Putyint annak ellenére választották a szavazatok 63 százalékával ismét elnökké, hogy a decemberi parlamenti választások óta korábban példátlan, szinte folyamatos tüntetések, és érezhetően növekvő elégedetlenség jellemzik Oroszországot.

Vlagyimir Putyin látogatáson a Lukoil Nyizsnyij Novgorod közeli finomítójában
Vlagyimir Putyin látogatáson a Lukoil Nyizsnyij Novgorod közeli finomítójában
Fotó: Alexey Nikolsky

Olajból jólét

Hogy mégis hogyan maradhatott a kormányzat, és benne Putyin ilyen erős, azt részben az elmúlt évtized jóléti intézkedései magyarázzák. „A lakosság reáljövedelme éves szinten több mint 10 százalékkal nőtt 2000 és 2007 között, és egészében a válság alatt sem csökkent, annak ellenére, hogy a GDP akkor nagyot zuhant” – mondta az Indexnek Deák András György Oroszország-szakértő.

Szerinte az orosz átlag ma jobban él, mint valaha, és mivel ilyen nagyarányú volt a jövedelemnövekedés, nehéz olyan csoportot találni, aki rosszul járt volna az elmúlt években.

„Az orosz vezetés az elmúlt évek, mintegy évtized során figyelt arra, hogy az olajdollárokból származó többletbevételekből csöpögtessen lefelé is, azaz növekedjen az életszínvonal, emelkedjenek a bérek, nyugdíjak” – mondta az Indexnek Ludvig Zsuzsa, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa.

Emellett az infláció az utóbbi két évtized mélypontján van, csökkent a munkanélküliség, és a gazdasági növekedés európai szemmel nézve most is magas, 4 százalék körüli. Igaz, ez még így is jelentősen elmarad a kétezres évek első felének kiemelkedő adataitól.

 

Tanultak az államcsődből

A gazdaság stabilitása nagyrészt annak köszönhető, hogy 2007-ig alapvetően takarékos gazdaságpolitikát folytatott az állam, okulva az 1998-as államcsőd tapasztalataiból. Az olajpénzeket nagyrészt arra használták, hogy visszafizessék az államadósságot, és feltöltsék a tartalékokat.

Ezt a döntést ugyanakkor már a kezdetektől, és később, a válságkezelés idején is számos támadás érte. Sokan kritizálták a kormányzatot, hogy miért nem a gazdaság élénkítésére fordítja a befolyó összegeket. „Bár kétségtelen, hogy az olajpénzek jól jöttek a válság alatt, hiszen segítségükkel Oroszország gyakorlatilag önerőből húzta ki magát a válságból, mégis sokan felvetették a kérdést, hogy nem kellene-e, kellett volna ezeket a forrásokat produktív módon is használni, azaz gazdaságfejlesztésre, esetleg nagy infrastrukturális beruházásokra fordítani” – mondta Ludvig Zsuzsa.

Vége az óvatos kornak

Az olajpénzek felhasználása ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy a nagyobb részben költségvetési pénzekből élő szegényebb rétegek nagyobb megrázkódtatás nélkül vészeljék át a válságot. Így a krízis inkább a gazdagabbakat sújtotta, ami végül ahhoz vezetett, hogy csökkentek a korábban egyre növekvő jövedelmi különbségek.

Az óvatos költségvetési politika azonban a válságkezelés miatt fellazult, ma már nincsenek érdemi költségvetési tartalékok, és a mai olajárak beépültek a költségvetésbe. „Míg 2002-ben 30 dolláros olajár mellett volt szufficites a büdzsé, ma 100 dolláros szint felett is kezd deficitessé válni” – mondta Deák András György.

 

Új generációs igények

Egyelőre azonban nem ez a fő oka az elégedetlenségnek. „Putyin népszerűségének csökkenésében vélhetően nem a gazdasági szempontok játszották a főszerepet” – mondta Ludvig Zsuzsa. Szerinte ez annál is inkább így van, mivel a rendelkezésre álló információk szerint a tüntetők alapvetően a fővárosi, nagyvárosi középosztály köreiből kerülnek ki, akiknek nincsenek különösebb megélhetési problémái.

Az elégedetlenség okai ezért inkább politikaiak: a tüntetők a korrupt államtól szeretnének megszabadulni, és ennek bástyájaként tekintenek Putyinra. Ezek az új igények is mutatják, hogy az egyre erősebb orosz középosztálynak már nem csak a pénz számít: ahogy a gazdasági bázis megerősödött, az orosz társadalomban egyre inkább érződik az igény a hatékonyabb, átláthatóan működő államra és a jobb minőségű közszolgáltatásokra. Ezt az igényt pedig az elemzők szerint egyre nehezebb lesz az olajpénzek osztogatásával feledtetni.

Billeg a rendszer

Ráadásul kérdés, hogy egyáltalán az osztogatás meddig tartható fenn: Moszkvának elemzők szerint gyakorlatilag folyamatosan növekvő olajárakra lenne szüksége az eddigi gazdasági modell fenntartásához. Miközben tavaly 85 milliárd dollárnyi tőke hagyta el az országot, a kormányzat mindeddig képtelen volt az olaj- és gázexporttól függő gazdaság megreformálására, és kérdés, hogy erre most Putyin képes lesz-e. Ehhez szakértők szerint adóemelésekre – például az olajexport adójának növelésére – és a befektetések ösztönzésére lenne szükség.

Arról nem is beszélve, hogy Putyin választási ígéretei, ha betartják őket, 2018-ig akár 4800 milliárd rubellel dobnák meg a költségvetés terheit, ami a GDP 4-5 százalékára rúg. A Capital Economics becslése szerint egy ilyen mértékű költekezés esetén az éves államháztartási hiány – a nyersolajexport-bevételek nélkül számolva – 15 százalék környékére emelkedne.

„Az orosz növekedési modell egyre súlyosbodó feszültségei, párosulva a kormányzattal kapcsolatos növekvő elégedetlenséggel azt valószínűsítik, hogy Putyin harmadik elnöki ciklusa a növekvő gazdasági, pénzügyi és politikai instabilitás korszaka lesz” – vélik a Capital Economics londoni elemzői.

Ezért különösen fontos, hogyan alakulnak az olajárak a jövőben. Ha hordónként 110-130 dollár körül, akkor a kormány képes lehet az eddigi gazdaságpolitika folytatására, bár a növekedés ekkor sem érheti el az eddigi évek átlagát. Ha viszont esni kezd az olaj ára, akkor Putyin arra kényszerülhet, hogy egy befektetésösztönző modellre váltson, ami azonban rövid távon súlyos gazdasági és politikai turbulenciákat is okozhat.