A világgazdaság igazi urai

Bár a cím egy kissé fellengzősnek tűnhet, mégis a világ legnagyobb gazdasági hatalmainak elmúlt kétezer évéről ad áttekintést az alábbi ábra. Pontosabban szólva az összesített bruttó hazai termékük, azaz a GDP-jük egymáshoz való viszonyát mutatja be. Az ábra abból a szempontból felületes, hogy a GDP korántsem tökéletes mérőszám arra, hogy egy országban mennyire jó élni, vagy hogy mekkora a gazdasági hatalma, de azért meglehetősen jó közelítést ad arról, hogy milyen a gazdaságának a súlya.

Visszanézünk, becslünk

Persze GDP-t nem mértek a XIX. század előtt sehol, de kellő gazdaságtörténeti és közgazdaságtani tudással jó becslést lehet adni, többek közt a termelékenységi, népességi-társadalmi vagy intézményi ismereteink alapján. Az itt használt adatokat a Groningeni Egyetemen becsülte meg a téma egyik legelismertebb szakértőjének tartott Angus Maddison.

A világ összes országát persze nem lenne érdemes egyszerre szerepeltetni, de az itt felsorolt országok az elmúlt kétezer évben lefedték a világ teljes GDP-jének 75-90 százalékát. A különböző országok persze rengeteget változtak ennyi idő alatt – ebben a könyvben lehet részletesen megnézni, hogyan becsültek a kutatók, akik alapvetően a mostani területekhez igazodtak. Az egyetlen kivétel Oroszország, ami alá itt besorolták a Szovjetuniót is, már amíg létezett.

Első ránézésre az a legfeltűnőbb, hogy időszámításunk kezdetekor messze India volt a legerősebb gazdaság a világon. Ráadásul sokkal meggyőzőbb fölénnyel, mint manapság az USA – akkor Kínán és Indián kívül gyakorlatilag nem létezett más szuperhatalom. India gazdasága sokkal erősebb volt például a Római Birodaloménál (a grafikonon ez Olaszország alatt szerepel), amely Maddison más kutatásai szerint fejenként 380 sestersius volt. (Több kutató számolta ki az ókori római GDP-t nemzetközi dollárban is, ez utóbbiban 570 és 940 közötti számot kaptak – az összehasonlító adatok szerint Franciaországban és a mai Németország területén az 1700-as évek elején volt hasonló nagyságrendű, 900 dollár körüli az egy főre jutó GDP.)

Nagy ország, sok ember – ennyi kellett

Az ókori India dominanciája nem olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy akkoriban az adta a világ népességének harmadát, Kína pedig a negyedét, és a termelési technológiák még meglehetősen egy szinten mozogtak. Azaz egy állam gazdasági hatalma még sokkal inkább függött attól, hogy mekkora területe van, és azon hányan élnek, mint most (ehhez elég összevetni mondjuk a mai Laoszt és Svájcot).

Az 1800-as évekig úgy állt a helyzet, hogy a technológia fejlődés elsősorban nagyobb népszaporulatot eredményezett, és nem az emberek jövedelmének, életminőségének javulását hozta el. Időszámításunk előtt 1600-ban egy átlagos babiloni munkás egynapi béréből hozzávetőleg 7 kiló búzát vehetett, i.e. 328-ban Athénban ugyanez a bér 11 kilóra volt elég. A XIX. századi Angliában az átlagmunkás 6 kiló búzához tudott volna venni egynapi fizetéséből.

Változások ideje

Jól látható azonban az is, hogy az ipari forradalommal mindez gyökeresen felborult – azok az országok törtek előre, mint Anglia, Franciaország és később az Egyesült Államok, amik hamar ki tudták használni az új  fejlődési lehetőségeket. Eközben a népes, nagy területű de az ipari forradalomból kimaradó államok menthetetlenül visszaestek.

Az ipari forradalom utáni időszakban könnyű  még megfigyelni az első világháború és az azt követő nagy gazdasági világválság okozta visszaesést. Emellett az is feltűnő, hogy míg mindenki más érintett gazdaságilag is erősen megszenvedte, az USA nagyon jól jött ki a második világháborúból. Az utóbbi évtizedekben pedig soha nem látott mértékben növekedett újra Kína relatív súlya, és India is annyit erősödött, hogy mára a világ harmadik legnagyobb gazdasága.

És mi történt errefelé?

Magyarország sosem tartozott a szuperhatalmak közé, ezért ebben a kutatásban nem sokat foglalkoztak a történelmi GDP-adataival. Egy magyar kutató, Katus László azonban számos gazdaságtörténeti munkában írt az Osztrák-Magyar Monarchia gazdaságáról, így GDP-jének alakulásáról is készített becsléseket. Ő úgy számolt, hogy 1910-re két és félszeresére nőtt a kiegyezéshez képest az ország GDP-je, és mivel a becslések szerint ez akkor 2000 nemzetközi dollár lehetett, úgy kalkulálhatunk, hogy az 1860-as években 750-800 dollár körül volt.

A kutatásban 1870-től lehet megnézni, hogy régiónk fejlődése hogyan alakult. Csehszlovákia és Jugoszlávia a jobb ábrázolhatóság kedvéért szerepel egyben, átlagolt adatokkal. Itt GDP/ fő adatok szerepelnek, ami inkább mutatja az életminőséget, mint az ország abszolút gazdasági erejét.

Itt az a feltűnő, hogy Románia és Albánia mennyire leszakadt régiós versenytársaiktól, még a második világháború előtt. A román adatokat Trianon biztosan nem indokolja, hiszen a hozzájuk csatolt régiók fejlettebbek voltak a román átlagnál – ugyanakkor, szintén Katus László kutatásai szerint, az elcsatolt területek Burgenland kivételével fejletlenebbek volt a magyar átlagnál; pusztán statisztikai szempontból tehát az 1920-as békedöntés „egyszeri tételként”, és nagyon átmeneti jelleggel, növelte az ország GDP-jét.

A másik jól látható minta, a rendszerváltás utáni sokk a régió országainál és a délszláv háború okozta visszaesés az akkor már csak volt Jugoszláviában. Emellett Magyarország sokkal jelentősebbet esett vissza a rendszerváltáskor, mint Lengyelország vagy Csehország és Szlovákia átlagosan. Ráadásul jól kivehető, hogy mi már a mostani válság előtt is elkezdtünk lassabban növekedni, mint a  régiós országok.