Három percért jár egy sör

A német nettó átlagkeresetek és a fogyasztói árak lényegében ugyanolyan ütemben nőttek az elmúlt húsz évben – derül ki a kölni Institut der deutschen Wirtschaft gazdasági kutatóintézet adataiból.

A felmérés szerint az átlagos német órabér a márkáról euróra váltó országban 45 százalékkal nőtt az elmúlt két évtizedben, míg a termékek és szolgáltatások 43 százalékkal drágultak. Egy órányi munkáért az adók és egyéb közterhek levonása után most 15,2 eurót kap egy átlag német munkás, míg 1991-ben 10,5 eurónak megfelelő márkában részesült (ideális modellel, ugyanolyan munkakörben betöltött ugyanolyan jellegű munkával számolva természetesen).

Mindez azt jelenti, hogy a legtöbb termékért és szolgáltatásért – az átlagtól nem jelentősen nagyobbat vagy kisebbet drágulókért – ugyanannyit kell dolgoznia egy németnek most, mint húsz évvel ezelőtt. Egy üveg sör például 1991-ben és 2011-ben is 3 perc munkával összehozható. Az Index hevenyészett számítása szerint – a havi 141 ezres nettó átlagbérrel és 20 munkanappal, 8 órás munkaviszonnyal és 200 forintos dobozonkénti/üvegenkénti árral kalkulálva – Magyarországon a 14,7 forintos percenkénti átlagbérből nagyjából 14 percnyi, vagyis majdnem ötször hosszabb ideig tartó munka után jön ki egy sör.

A kutatóintézet megjegyzi: míg a sör/munkaperc árfolyam nem változott, húsért már kevesebbet kell dolgozniuk a németeknek. Egy kiló karaj most már 30 perc alatt megvan, míg húsz éve 36 percig tartott azt megszerezni (nálunk, 1400 forintos kilónkénti árral számolva, több mint másfél óráig kell egy kilóért dolgozni). A ruhák, textíliák és cipők árai szintén az átlagosnál lassabban nőttek, a benzin ára viszont megugrott a fizetésekhez képest: két órával többet kell dolgozni egy tele tankért, mint a kilencvenes évek elején (sajnos azt nem közölték, hány liter ez a tele tank, ami biztos: nálunk egy 40 literes tankkal és 415 forintos benzinnel számolva 1130 percet, vagyis majdnem 19 órát kell dolgoznunk egy tele tankért).