Kompromisszumos megállapodás az agrárreformról

A reform legfőbb eleme az, hogy a gazdáknak járó közvetlen jövedelemtámogatásokat a jövőben részlegesen függetlenné teszik a termelési volumentől. Az alanyi jogon járó szubvenciók összegét a 2000 és 2002 között folyósított támogatások átlagában állapítják meg. A pénzek folyósításának feltétele, hogy a termelők megfeleljenek a szigorú környezetvédelmi, állat-egészségügyi és biztonsági előírásoknak. A függetlenítés célja az, hogy a gazdák jobban igazodjanak a piaci kereslethez, és megszűnjön, de legalábbis mérséklődjön a túltermelés.

Fenntartható támogatás

Ez azt is jelenti, hogy az EU bővítése után az új tagországok gazdái nem jutnak több támogatáshoz, ha növelik a termelést. Franz Fischler, a brüsszeli bizottság agrárügyekért felelős tagja eredetileg azt indítványozta, hogy a támogatások száz százalékban váljanak függetlenné a termelt árumennyiségtől, de ezt az elképzelését Párizs ellenállása miatt nem tudta keresztülvinni. A kompromisszum értelmében a szántóföldi növényeknél 25 százalékban fenntartható marad a mennyiséghez kötött támogatás, az állattenyésztésben pedig eltérő lehetőségek nyílnak a volumenalapú támogatás csökkentésére; a szarvasmarha-tenyésztésben például 40 százalékig maradhat a mennyiséghez kötve a támogatás.

Választható kezdés

Az egyes tagállamok ezeket az arányokat lejjebb szállíthatják saját belátásuk szerint. Megválasztható a reformok megkezdésének időpontja is: hivatalosan 2005-től lépnek életbe, de a tagországok várhatnak 2007-ig. Fischler javaslata ellenére a rozs kivételével nem csökkentik a gabonafélék felvásárlási árát, viszont a tejszektorban 2005-ről 2004-re hozzák előbbre a reformot, és a vaj intervenciós árát 10 százalékkal leszállítják. A CAP büdzséje 2006-ig az 1999-ben megállapított, reálértékben 40 milliárd eurós határon belül marad - jelenleg 43 milliárd euró -, majd 2007-ben 45, 2013-ban pedig 48,5 milliárd euróra emelkedik, ami azt jelenti, hogy nominálértékben évi 1 százalékkal nő.

Kevesebb közvetlen támogatás

Fontos része a reformnak a közvetlen támogatások lefaragása, ami az évi ötezer eurónál nagyobb kifizetésben részesülő gazdákat érinti: az ő szubvenciójuk 2005-ben 3, 2006-ban 4, majd 2007-től 2012-ig évi 5 százalékkal csökken. Az így felszabaduló forrásokat a vidékfejlesztésre csoportosítják át, méghozzá úgy, hogy a pénzek nyolcvan százalékát abban az országban osztják szét, ahol a jövedelemtámogatási megtakarítás keletkezett, és csak 20 százalék kerül a közös kalapba.