A banki mecenatúrát is érinti a hitelválság

Kevés pénzintézet örvend akkora tiszteletnek a világ műtárgypiacán, mint a svájci UBS: a legnagyobb európai bankcsoport páratlan kollekcióra tett szert a második világháború utáni alkotásokból, különösen azután, hogy 2000-ben fuzionált a PaineWebberrel. Az egyesült államokbeli brókercég az USA egyik legjelentősebb kortársgyűjteményét építette fel három évtized alatt (volt vezérigazgatója, Donald B. Marron maga is tekintélyes gyűjtőnek számított), ez kapcsolódott össze az addig is a svájci társaság kezében levő anyaggal.

Mára a UBS több mint ezer festményt, fotót, grafikát, szobrot, videóalkotást mondhat magáénak - egy reprezentatív válogatást szeptember végén mutatnak be Pekingben -, de a művészeti világban nem csak, sőt talán nem is elsősorban ezért tisztelik. A UBS ugyanis másfél évtizede a fő szponzora a világ legfontosabb kortárs művészeti vásárának, az Art Baselnek - idén hetedik éve az Art Basel Miaminak is -, ezen túlmenően támogatja a Tate Modernt is, a svájci Wolfsburgban pedig évente rendez magas presztízsű művészeti fórumot.

Az elmúlt egy évben azonban többnyire nem mecénási tevékenységével szerepelt a UBS a hírrovatok élén, hanem mint az USA jelzálogpiacáról kiinduló hitelválság egyik legnagyobb áldozata. A strukturált termékeken elszenvedett veszteségei miatt eddig több mint 40 milliárd dollárnak megfelelő összeget írt le, emellett azzal is meggyanúsították, hogy hozzásegítette az adóelkerüléshez bizonyos egyesült államokbeli ügyfeleit.

A bank augusztus elején jelentette be, hogy a rendcsinálás részeként szétválasztja vagyonkezelő, illetve befektetési banki üzletágait és folytatja a már megkezdett többezres létszámleépítést.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy némelyekben felmerült a kérdés: vajon egy ilyen helyzetben levő bank nem akar-e megszabadulni az egész műtárgypiaci szerepétől, beleértve a szponzorációt, esetleg a gyűjteményt is. Az Art Basel és a Basel Miami célközönsége amerikai - idézte a Condé Nast Portfolio Asher Edelman New York-i galériás műgyűjtőt, aki szerint már csak az USA gazdaságát érő csapások miatt sem valószínű, hogy a UBS folytatja az ikerrendezvények szponzorálását. Visszafogottabban fogalmazott Philip Hoffman, a műtárgybefektetésekre szakosodott londoni Fine Art Fund vezérigazgatója: szerinte a UBS elég óvatos lesz a két vásárral kapcsolatban.

Pr-szempontból ezek nagyon jók, az ügyfelek imádják, ám fontszázezrekbe, ha nem -milliókba kerülnek - mondta Hoffman, aki azt is felvetette, hogy a banknak talán nem kellene 500 millió dollár körüli értéket műtárgyban lekötve tartania. A UBS birtokában egyebek közt Freud-képek is vannak, más kiemelkedő művekkel együtt - Hoffman szerint százmilliókat kaphatna műtárgyaiért. Piaci vélemények szerint azonban így sem túl valószínű, hogy a UBS nagyobb szabású festményeladásokba kezdene, már csak azért sem, mert olyan benyomást keltene, mintha már a családi ezüst kiárusítására kényszerülne rá.

Az igazi csemege persze a Deutsche Bank (DB) kollekciója volna - utalt rá a Fine Art Fund vezetője is -, a német pénzintézet dollármilliárdokat is kaszálhatna vele. A DB a világ legnagyobb vállalati gyűjteményét mondhatja magáénak, több 50 ezer műtárgy díszíti fiókjait, illetve irodáit 47 országban, az eleinte a klasszikus modernekre fokuszáló kollekció mára a kortársakig tágult.

A német bank a néhány év alatt a legfontosabb kortársesemények közé került londoni Frieze Art Fair fő szponzora, ahová kiemelt ügyfeleit is elviszi - kevéssé valószínű, hogy a hitelválságban leírt 3,9 milliárd dollárnyi veszteség miatt lemondana a jövőben a hatalmas pr-lehetőségről, különösen mostanában, amikor a feltörekvő országok milliárdosai is rákaptak a műtárgyvásárlásra.

A válságban magukat megégető pénzintézetek közül a Lehman Brothers befektetési bank is azok közé tartozik, amelyek egyre inkább bekerültek a műtárgyak világába, gyűjtemény építésével is; ennek hagyományát mi sem mutatja jobban, mint hogy az egyik alapító unokája, Robert Lehman kollekciója külön szárnyat kapott a New York-i Metropolitan múzeumban.

A cég irodáit ma mintegy 3500, főleg kortárs alkotás dekorálja, köztük olyan méregdrága művészek darabjai, mint Gerhard Richter, Robert Rauschenberg vagy Damien Hirst, emellett évente mintegy 14 millió dollárt költ művészeti intézmények támogatására. Idén májusban az újonnan beindított hongkongi művészeti vásár fő szponzora volt a Lehman - ezzel azonban nemcsak a kortársakkal szembeni elkötelezettségét akarta érzékeltetni, hanem azt is, hogy általános üzleti stratégiájában is erősíti ázsiai jelenlétét.