Hogyan gazdagodjunk meg blogokból?

Az iraki háború szánalmas televíziós tálalása is a gyors, rugalmas és kritikus szellemű weblogok felé irányította az információra éhes publikum figyelmét, de a blogok nem most kezdeték fenyegetni a hírgyártó óriások hegemóniáját. A méretkülönbség miatt persze nem egy pályán versenyeznek a CNN és BBC méretű gólemekkel, de a minimális költséggel beindítható és ehhez képest akár igen komoly hasznot is hajtani képes blogok egyre több befektető figyelmét keltik föl.

Nézzék meg a drudgereport.com-ot. Ez a jelentéktelen külsejű, puritán oldal, amelyen egy darab képet és híranyagok linkjeit láthatjuk, a talán legjövedelmezőbb internetes vállalkozás manapság. A Business 2.0 magazin számítása szerint (az alapító Matt Drudge semmilyen adatot nem hajlandó kiadni) Drudge évi 800 ezer dollár körüli nyereséget söpör be, az egy szem - sokáig titkolt - alkalmazott és a költségek levonása után. Összehasonlításképpen: a New York Times online leánya, a NYT Digital tavaly 8,3 millió dolláros működési nyereséget ért el 237 főállású alkalmazottal, vagyis egy fő nagyjából 35 ezer dollár profitot termelt. A drudgereport esetében egy emberre 400 ezer dollár jut. És ehhez be sem kell menniük valamilyen deprimáló munkahelyre.

A sokak szerint a legizgalmasabb új internetes forma, a weblog lényegében egyfajta online napló, amelybe a szerkesztője akár naponta sok alkalommal bejegyzéseket tesz, amelyek általában rövidek, szubjektívek és jelenthetnek írott szöveget, képet, linkeket, mozgóképet, ezek kombinációját vagy bármi mást. Van amelyik klasszikus kapcsos naplóra hajaz, a másik a futrinkaféléket ábrázoló fotókra specializálódik, a harmadik a műlegyes horgászatra fókuszál. A háborús blogok híreket gyűjtenek mindehonnan, aztán néha kommentárt fűznek hozzájuk, bár a drudgereport például csak a hírek címét teszi ki, aztán lehet kattintani és olvasni az eredeti cikket.

Több olvasó = több hírforrás

Drudge induló ötlete az volt, hogy hírblogjának olvasóit - leginkább a folyamatosan online kalandozó fanatikusokat - egyben információforrásokká tette, hiszen az általuk beküldött linkeket is felhasználta.

Mivel az oldal rengetegszer frissül és a Monica Lewinski-ügy óta benne van a levegőben, hogy a drudgereporton bármikor robbanhat a bomba, az olvasók naponta sokszor visszatérnek az oldalra. Hatalmas olvasótábora és linkjei révén a site alapvetően befolyásolja más lapok olvasottságát. Bill Bastone, a Smoking Gun szerkesztője szerint csak a Yahoo vagy az AOL főoldalán való megjelenés mérhető azzal, ha egy weboldal valamely anyaga felkerül a drudgereportra. A New York Press egyszer rászállt Matt Drudge-ra, aki leszedte a lap linkjét, mire a NYP látogatottsága azonnal harmadával zuhant.

Ezer klikk egy-két dollár

Na és hogyan lesz pénz a nagy látogatottságból? Teljesen hagyományos módon. A hirdetők - mint a Paramount Pictures, a DirecTV vagy akár a New York Times - ezer oldalletöltésenként 2 dollárt fizetnek a reklámokért. A Business 2.0 számítása szerint Drudge még jelentős hirdetési diszkonttal számolva is közel 5 ezer dollárt kereshet egy jó napon. Ebből az összes költség és az egy darab munkatárs kifizetése után is maradhat úgy 2300 dollár. Havonta tehát 100 ezer dollár bruttó bevétellel kalkulálva 68 ezer 500 dollár adózatlan nyereség marad Matté, alkalmazottja pedig 6 ezret kasszíroz.

Ministáb, miniköltség

A blogüzlet (ha tetszik: nanopublishing) lényege, hogy nincs szükség nagy stábra, sőt szinte semmilyenre - magyarázza az Index riporterének Nick Denton ismert New York-i internetes vállalkozó, a First Tuesday és a Moreover.com alapítója, aki tavaly izzította be tervezett kereskedelmi bloghálózatának két első darabját. Az egyik a high-tech kütyükkel foglalkozó Gizmodo, a másik a manhattani kultúr-pletyka-celebrity tematikájú Gawker. Egy Gawkerhez hasonló site-ot 2-3 ezer dolláros költséggel el hete indítani, aztán havi 1-3 ezer dollárból el lehet működtetni, a hirdetésekből pedig 10 ezer felett folyhat be - teszi hozzá. Denton, aki e kettőn felül pornó-, utazási- és luxustermék-weblogot tervez gründolni a közeljövőben. Nézzék meg a Gawkert: ez itt egy darab félállású ember terméke.

Bloghálózat egy kézben

Az egykori nagymenő újságíró olyan újszerű üzleti modellt vázolt az Index riporterének, amelyben féltucatnyi szakosodott kereskedelmi weblog ontja az érdekes linkeket és kommentárokat. Minden blogot egy-egy részmunkaidős szerkesztő-újságíró gondoz, a reklámokkal egy hirdetésszervező foglakozik központilag, aztán van még egy ügyvezető meg egy dizájner, aki nem alkalmazott, aztán kész. Szerinte legalábbis így lehet kis befektetéssel tisztességes pénzt csinálni a weblogokból.

Denton tehát a szokatlanul kis költségeket tartja a weblog-formátum üzleti előnyének. (Egy weblogon megjelenő anyag (post) előállítása körülbelül századrészébe kerül egy szerkesztőségben megíratott saját cikk költségének). Maga a pénzforrás a hagyományos online hirdetés, ezen a területen a blogok Nick szerint nem hoztak semmiféle újdonságot. Az újságíróból lett vállalkozó olyan program kifejlesztésén dolgozik, amely képes rendszerezni és visszakereshetővé tenni sok tízezer weblogon megjelenő anyagokat.