Borban a pénz

ex 100-as tavaly mintegy 50 százalékot, idén eddig 20 százalékot emelkedett, és szakértők szerint a tendencia folytatódik. A boralapok egyre inkább elterjedőben vannak, és bár gyerekcipőben járó instrumentumokról van szó, eddig igen szép hozamokat lehetett velük realizálni - arról nem is beszélve, hogy milyen elegáns társaságban egy palack Chateau Margot-ról beszélgetni. Aki például nyolc évvel ezelőtt a mára ritkasággá vált 1982-es évjáratú bordeaux-i Chateau Lafleur-ből vásárolt egy palackkal, megtehette ezt 350 dollárért, mint a Bloomberg borszakírója, Elin McCoy is. Idén márciusban egy palack ilyen borért már 40 ezer dollárt kínáltak a nemzetközi borpiacon.

Nem egyedi, kirívó esetről van szó, ami a szerencse műve: az árnövekedési potenciált egyre többen fedezik fel a borban, ezért nem csupán luxuscikknek, hanem befektetési formának is tekintik. A Fine Wine Fund egyike a pár éven belül indult három londoni boralapnak. Alapító tulajdonosa, Miles Davis szerint a 2006-os év tíz esztendeje a legjobb hozamokat produkálta a borba fektetők számára. A 2,5 millió fontos (5 millió dolláros), tagsági elven működő alap féléves működés után tavaly augusztusban már 10 százalék fölötti hozamot realizált. Nagyok a remények: a két tulajdonos 100 millió dolláros eszközértéket szeretne elérni, ha ez megvan, elindítják intézményi befektetési alapjukat is.

Száguld a borindex

A Borbefektetés a portfólió diverzifikálására című könyv szerzője, Mahesh Kumar ötven 1983 és 2002 közötti, befektetési minősítésű tételt vizsgált meg. Azt találta, hogy a borok jóval kisebb volatilitás mellett túlteljesítették a Dow Jonest és az FTSE 100-ast. A London International Vintners Exchange (Liv-ex) egy elektronikus kereskedési és információs platform borkereskedőknek. A 2000-ben indított szolgáltatás átláthatóbbá teszi a borok árfolyamát, a Liv-ex 100-as index az ezen a platformon kereskedett 100 blue chip bor árfolyamát képezi le. Az index tavaly egész évben 49,7 százalékot emelkedett, idén az első négy hónapban 21,1 százalékot.

A legjobban teljesítő blue chip a Liv-exen a bordeaux-i Chateau Lafite volt, minden évjárata verte a többi első termésű bort. (Első, második termésnek az eredetvédett dűlők termését nevezik.) Persze tudni kell, mi minősül befektetési szintű bornak, mint minden piacnál, itt is elsődleges az információ. A legjobb hozamokat a legjobb évjáratú, minősített bordeaux-i boroktól várhatjuk. Kiemelkedő évjárat volt 1982, 86, 89, 90, 96 és 2000. Nem elég első termésű minősítésű pincészetet találni, olyan chateau kell, amely elegendő mennyiséget palackoz ahhoz, hogy kereskedés céljára megfeleljen egy alapnak. Egyes burgundiak, mint a Domaine de la Romanee-Conti egyéni befektetőknek sokat hozhatnak a konyhára, egy alap számára azonban nincs megfelelő volumen belőle.

Mint minden árupiaci (és tőkepiaci) terméknél, itt is a kínálat és a kereslet határozza meg az árak le- és felfelé mozgását. A bornál azonban még egy sajátosság is létezik: akárhányszor kihúz valaki egy dugót, a többi azonos címkéjű palack értéke megugrik. Itt nincsenek elemzők se, akik fundamentális vagy technikai közelítéssel prognosztizálnak, legfeljebb a piacon elismert sommelier-k töltenek be hasonló szerepet. Közülük a legelismertebb a híres (egyesek szerint hírhedt) Robert Parker. Ha ő 100 pontot ad egy tételre, az azonnal meglátszik árfolyamán: a 99 és 100 pontos tételek a 97 és 98 pontosak duplájáért cserélnek gazdát a piacon, és így tovább.

Andrew Davison, a 100 millió eurós Vintage Wine Fund egyik alapkezelője szerint a borpiac és a műtárgypiac merőben más. Egy 20 milliós Picasso-képhez keresni kell egy vevőt, aki meg tudja fizetni azt, míg egy 30 ezer dolláros Chateau Lafite-et sokan megengedhetnek maguknak. A 10 millió fontos Wine Investment Fund igazgatója, Peter Lunzer szerint a piac változik. Tavaly a legtöbb pénzt az első termésű bordeaux-i borok hozták. Az igazgató szerint a piac lehetőséget lát a második termésű bordeaux-i borokban, akkora az árrés a két kategória között. A piac most azt keresi, miben lehet a legnagyobb növekedési potenciál, és az első termésű borok ára tavaly már nagyot ugrott - most a szakértő szerint az olyan tételek következnek, mint a Pichon Lalande és az 1998-as St. Emilions.

Plusz kockázat: nem szabad meginni

Érdemes figyelembe venni az árfolyamgörbét is - a boroknál elérkezik egy árszint, amelyről addig nem mozdulnak el, míg az egyre ritkábbá válás ténye és az így fokozódó érdeklődés feljebb nem hajtja őket. Ilyen szinten áll jelenleg a Chateau Petrus is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy - mint minden befektetésnek - a bornak is megvannak a rizikói. Az irányadó divat befolyásolja a tételek értékét. Ez történt a 2000-es La Mondotte-tal is, amelynek árfolyama 2004-2006 között 37 százalékkal csúszott lejjebb. Borbefektetési alapok is megszenvedhetik ezt: a sydneyi Heritage Fine Wines alap 2005-ben ment tönkre, mert megcsappant a kereslet az ausztrál borok iránt. Az sem mellékes, hogy a tőkepiacok milyen hatással vannak a borbefektetésekre. Egyes szakértők szerint ha esés kezdődik a tőkepiacokon, ennek hatása rögtön érezhető a borok árfolyamán is, a befektetők a presztízsbefektetésekből vonulnak ki elsőként - ezzel szemben az általános februári bessz ellenére a Liv-ex 100-as 3 százalékot emelkedett. Ezt sokan annak tulajdonítják, hogy megnőtt a bor iránti érdeklődés az új piaci szereplők, az orosz, kínai és más ázsiai befektetők részéről: ők a legjobbat akarják, bármi áron. Ha már az árakról beszélünk: legalább 10 ezer dollár szükségeltetik a beszálláshoz. A befektetési formának az a nagy veszélye, hogy a befektető átmenetileg elveszti önkontrollját, elgyengül és elfogyasztja befektetését - ez más instrumentumoknál nagyon nehezen képzelhető el. Ezzel magának igen rosszat, a többi tulajdonosnak azonban igen jót tesz, hiszen felveri az árfolyamot.