Mi lesz velünk 2050-ben?

A kelet- és közép-európai országok felzárkózási folyamatának eredményeként 2050-ig jelentős változások várhatók mind a teljes, mind az egy főre jutó GDP tekintetében. A legszegényebbnek számító országok jóval dinamikusabb növekedést produkálhatnak, így az évszázad közepére számottevően mérséklődhetnek az egyes országok közt jelenleg mért különbségek – legalábbis erre jutott a Research Institute of the Finnish Economy tanulmánya.

Jönnek az oroszok – és mi

A magyar gazdasági teljesítménnyel kapcsolatos mostani kiábrándultság fényében meglepetés lehet, hogy a friss kutatás szerint a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP tekintetében Magyarország 2050-ben a térség hat legjobbja közé kerülhet, a balti államokkal, Szlovéniával és Oroszországgal együtt.

Több mint egy évtizeden keresztül a kelet és közép európai feltörekvő gazdaságok gyorsabb ütemben növekedtek mint az EU 15-ök és főre jutó GDP-jük számottevően emelkedett, az egyes országok között azonban jelentős különbségek vannak. Vásárlóerő-paritáson mérve Szlovéniában a legmagasabb az egy főre jutó GDP, ami az EU 15-ök átlagának 77 százalékát jelenti. Ezzel (Csehországgal együtt) lehagyta az EU15-ökön belül a legszegényebbnek számító Portugáliát. A harmadik helyre Magyarország került, a rangsorban Észtország és Szlovákia követi. Grúzia a legszegényebb, egy főre jutó GDP-je az EU15-ök átlagának csupán 13 százalékát éri el.

Az EU 15-ök és a feltörekvő országok népességszáma közel azonos, de a kelet- és közép-európai országok a vásárlóerő-paritáson mért teljes GDP-je az EU-s átlagnak csupán 37 százalékát teszi ki. Becslések szerint a felzárkózási folyamat részeként 2050-ig 87 százalékra emelkedhet a mutató, teljes mértékű utolérés azonban nem várható. A Research Institute of the Finnish Economy előrejelzése alapján az EU15-ök átlagosan 1,9, míg a térség feltörekvő gazdaságai 3,7 százalékkal növekedhetnek 2006 és 2050 között.

Erősebb gazdaságok kevesebb emberrel

Az elmúlt tíz évben a kelet- és közép-európai országok vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je folyamatos felzárkózást jelzett az EU15-ök átlagához képest, de ennek mértéke és szintje országonként jelentős eltérést mutatott. Csehországban, Romániában és Bulgáriában például hosszú időn keresztül nem voltak érezhetők a felzárkózás jelei, a strukturális reformok és az EU csatlakozás viszont az utolérési folyamat újbóli felgyorsulásához vezetett. A finn gazdaságkutató intézet szerint a felzárkózási folyamat az árszínvonal emelkedésével jár együtt, az árkonvergenciával kapcsolatban megfigyelt különbségeket részben a hatósági árak eltérő szabályozása (liberalizációja) magyarázza.

Az árszínvonal és az egy főre jutó GDP emelkedésével várhatóan a teljes tényezőtermelékenység és a befektetési ráta is növekedni fog, 2050-ig átlagosan 2,6, illetve 20,7 százalékkal. Kedvezőtlen fejlemény lehet viszont, hogy 2050-ig 11 százalékos népességcsökkenést prognosztizálnak, ami mérsékelheti az egyes országok GDP-jének relatív nagyságát.

A térség országainak vásárlóerő-paritáson mért GDP-je előreláthatólag 2027-ben érheti el az EU-s átlagot. A térség országai közül a legdinamikusabb növekedést Oroszország, Törökország, Lengyelország, Lengyelország, Ukrajna, Románia és Kazahsztán produkálhatja. Ezek az országok a térség teljes GDP-jének mintegy 80 százalékát adják.

A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP a becslések szerint a balti államokban, Magyarországon, Szlovéniában és Oroszországban lesz a legmagasabb. Ezekben az országokban a jövedelemi szint túllépheti az EU-s átlag 90 százalékát, míg Bosznia-Hercegovinában, Albániában, Örményországban és Albániában előreláthatólag nem éri majd el a 80 százalékot. Magyarországon 2010-ben 62, 2030-ban 82, 2050 pedig már az uniós átlag 92 százaléka lehet az egy főre jutó GDP.

Lehet, hogy mégsem lesz olyan jó?

A finn kutatóintézet kedvező magyar prognózisa kapcsán azonban érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi időben felmerült: a hosszú távú növekedési tempó (elsősorban az intézményi és gazdaságpolitikai környezet hatására) kisebb, mint azt korábban feltételezni lehetett. Egyes vélemények szerint a magyar gazdaság jelenlegi gyenge teljesítménye nem csupán a költségvetési kiigazítással, hanem a versenyképesség romlásával is magyarázható. Ezt a hipotézist a nemzetközi tanulmánynak nyilván nem volt lehetősége tesztelni, amennyiben ez a feltevés mégis beigazolódik, úgy jelentősen árnyalhatja a Research Institute of the Finnish Economy prognózisát.

A felzárkózási folyamat eredményeként az egyes gazdaságok vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je kisebb eltérést mutat majd, ami leginkább azzal magyarázható, hogy a szegényebb országok gyorsabb ütemben növekednek. A jövedelmi különbségek fokozatos csökkenésével az időszak végén azonban a felzárkózási folyamat lelassulása várható.