Globalizációval a szegénység ellen

A Center for Economic Policy Research nevű londoni kutatóintézet hétfőn publikált jelentése szerint a szabadkereskedelem - a vámok csökkentése és a nemzetközi kereskedelem bátorítása - számottevően hozzájárult a gazdasági növekedéshez, és mind a szegények, mind a gazdagabbak jövedelmét megnövelte. "A nyomorban élők aránya ma kisebb, mint valaha" - húzza alá a jelentés.

A szerzők elismerik, hogy azoknak a száma, akik naponta 1 dollárnál kevesebből tartják fenn magukat, nemigen változott az elmúlt 50 évben. Arányuk viszont a felére csökkent: 1950-ben az emberiség több mint fele élt nyomorban, vagyis kevesebb mint napi 1 dollárból, 1992-ben pedig már csak 24 százaléka. "Noha természetesen ma is túlságosan sok a szegény, a globalizáció sokat tett a probléma felszámolásáért annak arányait tekintve" - írják a szerzők.

A jelentés, melynek elkészítését az Európai Bizottság támogatta, főként 1992-es adatok használ, mert nem mindenhol volt frissebb hozzáférhető. A szerzők szerint azonban számos tanulmány, amely frissebb adatokra épít, megerősíti következtetéseiket.

A tanulmány szerzői elismerik, hogy a szabadpiaci kapitalizmus bevezetésének sok országban komoly ára van, és rövidtávon számos problémához vezethet. Mégis elutasítják a globalizáció kritikusainak azon állítását, hogy a nyugati típusú kapitalizmus a szegényekkel fizetteti meg a multinacionális vállalatok és a gazdag országok sikereinek árát.

Egyenlőség-egyenlőtlenség

A jelentés szerint ugyan igaz, hogy a legszegényebb és leggazdagabb országok között nőtt a gazdasági szakadék, de erről főként az afrikai gazdaságok stagnálása vagy visszaesése tehet. Ezért aligha lehet a globalizációt vádolni, vélik a szerzők, hiszen ezek az országok alig-alig kötődnek a globális gazdasághoz. A globális gazdaságba hatékonyan bekapcsolódó fejlődő országok, például India vagy Kína, jól jártak.

"Hogy Afrika katasztrofális teljesítményét annak köszönheti-e, hogy nem eléggé globalizálódott, vagy pedig egyszerűen az afrikai vezetők rossz politikájának, az oktatás alacsony szinvonalának és a civil társadalom fejletlenségének, azt nagyon nehéz volna megmondani" - áll a jelentésben.

A tanulmány arra is rámutat, hogy a legtöbb országban éppenséggel kiegyenlítettebbé vált a vagyonmegoszlás szegények és gazdagabbak között.

A globalizáció kritikusainak azon állítására, hogy a multinacionális vállalatok gyakran kihasználják a fejlődő országok munkásait, nevetséges bérekért és rossz munkakörülmények között dolgoztatják őket, a szerzők azt válaszolják, hogy bár ez sokszor igaz, a helyi vállalatok általában még annál is rosszabbak, ráadásul a bérek reálértéke szinte mindenhol nőtt.

A jelentés elkészítését támogató Európai Bizottság Brüsszelben kritizálta annak egyes állításait, noha főbb kijelentéseivel egyetértett. "Ez a tanulmány sok tekintetben vitát fog kavarni, főként a közgazdász-társadalom főbb körein kívül. Olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a globalizáció kritikusai által vallottakkal" - írta Romano Prodi bizottsági elnök.

Nem ilyen egyszerű?

Szintén óvatosságra int Akar László, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója. Akar az Indexnek nyilatkozva egyetértett azzal, hogy a gazdaság globalizálódása hasznos és segíti az egyes országok felzárkózását, megerősödését, de aláhúzta, hogy ehhez szükség van arra, hogy az adott ország politikájában, intézményrendszerében megfelelően felkészüljön a világgazdasághoz való csatlakozásra. "A globalizáció nem egy olyan dolog, ami egyszerűen csak átgázol a világon" - mondta Akar.

A szegénység csökkenését mutató adatokhoz Akar annyit fűzött hozzá, hogy ezt aligha lehet mind a globalizáció számlájára írni. Rámutatott, hogy például Kína a világtól jórészt elzártan fejlődött, és hogy sok más ország fejlődését is saját, helyi politikái segítették elő.