Nagy a verseny
A piac nyitása 1985-ben következett be, amikor az Európai Bíróság engedélyezte, hogy olcsó gázolajat importálhassanak a boltok is. Az olcsó üzemanyaghoz a hipermarketek hozzáadták kiskereskedelmi tapasztalataikat és jól bevált "nagy mennyiséget kis profitrátával" stratégiájukat. A hatás nem maradt el. A francia törvények ugyan tiltják a nagykereskedelmi ár alatti kereskedést, de nem írnak elő minimális haszonkulcsot, így a cégek gyakran a hagyományos eladásaikból - mint például az élelmiszerek vagy a ruházati cikkek - keresztfinanszíroznak, ami megmagyarázza sikereiket.
Az idén közel ötszáz kutat zárnak be Franciaország-szerte, és néhány éven belül a lélektaninak számító tízezres szám alá eshet az összes állomás száma. Állami segítségre sem igazán számíthatnak: bár a kormány létrehozott egy 12 millió eurós segélyalapot benzinkutak felújításához és bezárásához, a versenybe nem kíván beleszólni. Az Európa-első Total sem számít kivételnek a forgalom-visszaesésben, így változtat üzletpolitikáján: szegmentálja a piacot, és az Elf-kutak közül csak az olcsó, a hipermarketekkel versenyképeseket és a lakott területektől távol eső állomásokat tartja meg. A sors iróniája, hogy közben együttműködik a riválisokkal, számos Total-kút mellé építtet bevásárlóközpontot.
A jelenség Magyarországon is megfigyelhető, bár tendenciáról még nem lehet beszélni. Itt az év végére 11 áruházi benzinkút üzemelhet, ebből kilenc a Tescóé lesz, egy-egy pedig a Coráé és az Auchané. Piaci részesedésük aligha veszélyeztetheti az üzemanyag-kereskedőket. Az olajtársaságok ennek ellenére figyelik a "gazdaságos" kutak tevékenységét, és amint felmerül a gyanúja, hogy az áruházi profitból dotálják az üzemanyag-értékesítést, s így tudnak az átlagosnál alacsonyabb árakkal dolgozni, megteszik a szükséges jogi lépéseket. Ugyanakkor több olajtársaságnál úgy vélik, a piacon folyamatosan felértékelődnek a pusztán benzin- vagy gázolajeladásnál komplexebb szolgáltatások, az árverseny helyett ők inkább erre koncentrálnak.