Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A csatlakozáskor az unió átlaga alatti GDP-vel rendelkező két országban gyorsan nőtt az egy főre eső jövedelem, radikálisan csökkentek a hitelkamatok és a külföldi tőke beáramlása alaposan kibővítette a finanszírozási forrásokat. Ehhez járult az ingatlanügyletek kedvező adózási környezete, a fiatalabb generációk megjelenése a lakáspiacon, illetve az ingatlanok hosszabb távú áremelkedésére számító befektetők színre lépése.
Mindez beindította az ingatlanpiaci konjunktúrát, ami túlfűtöttséghez vezetett, és az így kialakult lufi végül - részben az USA jelzálogpiaci válságának hatására - kidurrant. A Bruegel elemzői ezért úgy vélik, hogy az Európai Uniónak szélesebb felügyeletet kellene gyakorolnia a tagországok ingatlanpiacai felett.
Olyanfajta szabályozásra lenne szükség, amilyet a nemzeti költségvetések kordában tartása érdekében bevezettek, hiszen a lakáspiaci buborékok kipukkadása mindig nagy károkat okoz.
Az Európai Bizottság az euró bevezetésének tizedik évfordulójára kiadott jelentésében ugyanerre jutott: "A felügyeletnek nem csupán a költségvetések alakulására kellene kiterjednie, hanem fel kellene derítenie a lakáspiaci buborékok kialakulását is, mivel ezek komolyan hátráltathatják az európai gazdaság működését. Ennek megfelelően ezek a közös ügyek körébe tartoznak."
Juan Delgado, a Bruegel jelentésének egyik szerzője úgy véli, hogy mivel a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országokban is a spanyol és az ír példához hasonló folyamatok játszódhatnak le, a kormányoknak anticiklikus intézkedéseket kellene tenniük. Például csökkenteniük kellene a lakásvásárlás adókedvezményeit. Mivel azonban a kormányok nem szívesen ismerik el, hogy országukban ingatlanbuborék van kialakulóban, szükség van Brüsszel felügyeletére és figyelmeztetéseire.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
