A mérnökhiány is hajtja az olajárat

A világ legnagyobb nemzeti olajipari társaságai komoly szakemberhiánnyal szembesülnek majd a következõ évtized során, amikor is cserélõdni fog az iparágban az idõsödõ munkaerõ - derül ki a KPMG nemzetközi felmérésébõl. "A felemelkedõben lévõ nemzeti olajtársaságokat érintõ legfontosabb kérdések" címû tanulmány alapjául igazgatói szintû vezetõk körében készített felmérések szolgáltak. A megkérdezettek a világ vezetõ nemzeti olajtermelõit irányítják, amelyek a világ olajtartalékainak 72 százaléka felett rendelkeznek. A társaságok egytõl egyig azt állították, hogy a jövõbeni üzletmenet szempontjából a szakképzett munkaerõ hiánya jelenti számukra a legnagyobb feladatot.

Vargha Péter, a Mol stratégiai elemzõje már tavaly novemberben hangsúlyozta az Indexnek: míg az emelkedõ olajár a korábban kevéssé profitáblis, nehezebben felszínre hozható olajjal kecsegtetõ mezõk beinditására ösztönöz, a kitermelési költségek emelkedésében szerepet játszik az is, hogy miközben az új mezõkért megindult az elmúlt években a küzdelem, nincs elég szakember és gép. Ez pedig költséginflációt eredményez.

Kiss Péter, a KPMG energetikai szektorának közép-kelet-európai vezetõje szerint nem meglepõ a kutatás eredménye, hiszen az energiaintenzív iparágak (pl. nehézipar) visszaszorulásával, a globalizált piacgazdaság térnyerésével a képzési struktúra jelentõs mértékben a humán szakirányok úgy, mint közgazdaságtan, jog, pénzügy, valamint az informatika és a matematika felé tolódott el, kiszolgálva a 90-es évek infokommunikációs hullámát.

"Mivel az energetikai szektort az utóbbi évtizedekben a beruházás és a fejlesztés hiánya jellemezte világszerte, éppen ezért a fiatalok számára sem volt vonzó a mérnöki pálya. Ha egy egészen közeli példát veszünk alapul, például számos mérnök végzettségû kolléga dolgozik a KPMG energetikai tanácsadó csoportjában, akik a rendszerváltást követõ idõszakra jellemzõ gazdasági szerkezetváltás hatására döntöttek úgy, hogy pályáját módosítva az üzleti tanácsadás, az audit, vagy a pénzügy felé orientálódnak" – mondta a szakértõ.

Újra kell induljon a szakemberképzés

Napjainkban az energetika (kutatás, termelés, ellátás) globális méretû, stratégiai jelentõségû területté nõtte ki magát, a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) fokozottan növekvõ energiaéhsége miatt. Az energiaéhség csillapítása jelentõs mértékû infrastrukturális beruházásokat - úgy mint, olajkutak, mélytengeri fúrótornyok, finomítók, erõmûvek, gáztárolók és szállítóvezetékek stb. - igényel, amelyek hatalmas mérnöki, technikusi, és képzett szakmunkás kapacitást, tudásbázist, létszámot igényelnek világszerte. Kiss Péter szerint az energetikai szektor felfutása tehát magával fogja vonzani a mûszaki szakemberképzés újbóli térnyerését.

Anthony Lobo, az egyesült királysági KPMG egyik partnere, és az egyesült királysági olaj- és gázipari részleg vezetõje úgy véli: a nemzeti olajtársaságok szektora nagyon gyorsan fejlõdött, így a világ számos részén most nem áll rendelkezésre a kellõ munkaerõ. Ez néhány társaság számára most valós kockázatot jelent, amint alvállalkozóikkal együtt igyekeznek megfelelni a keresletnek, illetve megoldani azokat a kérdéseket, amelyeket a nyugdíjkorhatárhoz közeledõ munkaerõ vet fel.

A felmérés olyan idõszakban készült, amikor a nemzeti olajtársaságok egyre inkább bíznak abban, hogy kevesebb külsõ támogatással tudják majd megoldani saját olajtermelésüket. A világ néhány legnagyobb olaj- és gázexportõre most állami tulajdonban van, beleértve a szaúdi Aramco-t, a Gazpromot és a Nemzeti Iráni Olajtársaságot is. Ugyanakkor a jelentés arra a következtetésre jut, hogy a korábbi iparági elbocsátások és az alacsony olajárak idején eszközölt felvételstopok következtében a szektor a diplomások körében nem népszerû - az olajiparra a múlt iparágaként tekintenek.

A kicsik mástól félnek

A jelentés ugyanakkor megállapítja, a kisebb nemzeti olajipari társaságokat jobban aggasztják a csökkenõ hazai készletek és a politikai kockázatok (elõbbit a válaszadók 75, utóbbit 63 százaléka említette kiemelt kockázatként) – õk ezeket tekintik a legnagyobb kockázati tényezõknek magukra nézve.