Nem mérik azonos mércével a férfiakat és a nőket akkor sem, ha egy-egy fontosabb pozíció betöltéséről van szó: a vállalatvezetők 32 százaléka nő, 10 százalékot tesz ki az igazgatósági tagok aránya, és mindössze 3 százalékra tehető a női irányítás a jelentősebb nagyvállalatoknál.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elemzése is kiemeli: miközben világszerte emelkedik a női munkavállalók száma, növekszik körükben a munkanélküliség is. A férfiak és nők között nemcsak a béreket és a státust tekintve vannak nagy különbségek, hanem a foglalkoztatási ágazatot és a képzettséget tekintve is. Ezért van az, hogy a munkavállalók körében tapasztalt szegénység inkább a nőket sújtja.
Az ILO szerint 2006-ban a világ 2,9 milliárd munkavállalójának 40 százaléka, azaz 1,2 milliárd volt nő, és ez a foglalkoztatásban álló nők számának 17,4 százalékos növekedését jelenti 1996 óta. Ugyanakkor, az ILO-jelentés szerint világszerte 81,8 millió nő volt munkanélküli, ami 22,7 százalékos emelkedést jelent 10 év alatt.
A női foglalkoztatás globális irányzatairól szóló korábbi jelentés (2004) becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akik bár dolgoznak, nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjaikat a napi 1 dollár/fő jövedelmi szint fölé emelni. A jelenlegi ILO-tanulmány szerint "nincs okunk azt hinni, hogy ez a helyzet a közelmúltban változott, illetve, hogy a közeljövőben változni fog."
Az ILO becslései szerint 2006-ban a nők még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg a női munkanélküliségi ráta 6,6 százalék volt, a férfiak körében 6,1 százalékot tett ki.
A jelentés azt is kimutatja, hogy ma a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint 10 évvel ezelőtt (42,9 százalék).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
