Összefognak az adószedők

Kovács László, az EU adóügyi biztosa egy német lapnak adott interjúban szorosabb együttműködésre biztatta az uniós tagállamokat, és Geoffrey Owens, az OECD adóosztályának vezetője is szükségesnek tartja ezt. Az EU 2005-ben elfogadott és azóta Svájc által is aláírt kamatadó-egyezményét Brüsszel nem tartja elég hatékonynak, ezért napirenden van a még meglévő kiskapuk bezárása.

A legfrissebb jelentések szerint Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok után már Franciaország, Ausztrália, Kanada és a skandináv országok is szorongatják az alpesi nagyhercegséget, adatokat követelve állampolgáraik kimenekített pénzeiről.

Eközben a botrányt kirobbantó informátorról is újabb adatok láttak napvilágot. A bécsi Der Standard szerint a német titkosszolgálat a 4,2 millió euróért megvásárolt eredeti listát további liechtensteini bankároktól kizsarolt adatokkal egészítette ki.

A Financial Times pedig arról számolt be, hogy a brit hatóságok két évvel ezelőtt visszautasították a nekik is felkínált befektetési adatok megvételét, és csak az elmúlt hetekben, a németek sikerét látva adtak százezer fontot a számukra érdekes adóalanyok adataiért.

Az OECD több mint egy évtizede igyekszik rábírni az offshore adóparadicsomok kormányait, hogy tegyék átláthatóbbá működésüket. A szóban forgó 35 sziget és miniállam többsége a nemzetközi nyomás hatására jelentős engedményeket tett, de Monacót, Andorrát és Liechtensteint továbbra is „nem együttműködő adóparadicsomként” tartja számon az OECD.

Persze az együttműködőkkel sincs minden rendben, hiszen például Svájc, Luxemburg vagy Ausztria továbbra is túl szigorúan értelmezi a banktitok fogalmát. A felhalmozódó vagyonoknak az adóhatóságok elől való eltüntetését megkönnyítik a technológiai fejlődéssel járó egyre kifinomultabb befektetési formák. Alapítványok létrehozása mellett sokszor az is elég, ha egy adóparadicsomban nyitott bankszámlához tartozó hitelkártyával fizet az ember, nem beszélve a különböző ingó és ingatlan vagyontárgyak megvásárlásának trükkjeiről.

Az adóparadicsomok ma már csak egy klikkelésnyire vannak tőlünk – fogalmaz Owens, aki nem az adórendszerek versengését, hanem csak a más államokkal való együttműködési készség hiányát tartja károsnak. Világszinten 3–5 ezer milliárd dollárra becsülik az offshore központokban parkoló tőke nagyságát.