Mitől nő az olaj ára?

A legjelentősebb olajtermelő országokat tömörítő OPEC szerint nem a kínálat szűkössége, hanem spekulációs nyomás okozza az olajárrobbanást: a kitermelés lépést tart az igényekkel, nincs hiány nyersolajból a piacon. A készletek az olajtermelők szerint bőségesek: 1,1 ezer milliárd hordó a világ még kitermelhető olajtartaléka, aminek a háromnegyedét OPEC-tagállamok tartják az ellenőrzésük alatt.

Ez a készlet a világgazdaság jelenleg évi nagyjából 30 milliárd hordós olajfogyasztásával számolva még hosszú évtizedekre elég, még akkor is, ha a feltörekvő gazdaságok - India, Kína és Dél-kelet Ázsia - növekvő energiaéhsége miatt növelni kell a kitermelés ütemét, 2025-ig akár évi 43 milliárd hordóra.

A domináns piaci vélemények szerint az olajárrobbanás több olyan tényező együttállására vezethető vissza, amelyek már a múltban is olajválságokat okoztak, és amelyek után rendre normalizálódott az energiahordozó ára.

Most egyfelől geopolitikai bizonytalanságok vannak az olajtermelőknél: feszültség az USA és Irán között, zavargások Nigériában, a venezuelai elnök fenyegetőzik. Aztán a dollár gyors, 2002 óta 30 százalékos értékvesztést könyvelhetett el a jelentős valutákkal szemben: a befektetők az olajba menekülnek, ahogyan oda áramlik a másodlagos jelzálogpiaci válság miatt felszabadult spekulációs tőke is.

Az olajárrobbanás tehát piaci lufi, ami előbb-utóbb most is ki fog pukkadni, és az árfolyam visszaáll egy alacsonyabb szintre. A Goldman-Sachs becslése szerint a jelenleg 125 dolláros hordónkénti rekordár akár a 150-200 dollárt is elérheti, és ott is maradhat egy-két évig, de azután ismét csökkenni fog, ahogyan a piaci egyensúly helyreáll.

Korai tetőzést jósolnak

Míg az elemzők többsége szerint a 2030-as évekig nem kell azzal számolni, hogy az olaj kitermelése ne tudna lépést tartani a növekvő kereslettel, néhány renegát geológus és olajipari szakértő már évek óta azt hangoztatja, hogy az olajtársaságok túlbecsülik a készleteket, és a kitermelés sem bővíthető tovább olyan ütemben, ahogyan a világ olajéhsége növekszik.

Az olajiparban tabunak számító "peak oil", vagy korai tetőzés elmélete szerint a kitermelés az előrejelzéseknél jóval hamarabb elérheti a csúcspontját, azután pedig már nem tud többé lépést tartani a gyorsan növekvő kereslettel, ami irreverzibilis olajárrobbanást és ennek következtében világméretű gazdasági válságot, sőt civilizációs törést okozhat, hiszen a mezőgazgaságtól a közlekedésen át az iparig minden gazdasági tevékenységünk súlyosan olajfüggő.

A "korai tetőzés" elméletének hívei gyakran hivatkoznak M. King Hubbertre, a Shell egykori legendás geológusára, aki 1956-ban kiszámolta, hogy az olajtermelés 1971-ben fog tetőzni az Egyesült Államokban, és bár akkor senki sem hitt neki, a munkaadója pedig el akarta hallgattatni, a prognózis bejött.

A kitermelés 1970-ben tetőzött, és azóta annak ellenére a Hubbert által megjósolt módon csökken, hogy az összes megnövelt hatékonyságú kitermelési technikát - amelyekre ma is gyakran hivatkoznak - bevetették az olajtársaságok az amerikai mezőkön.

Fogyatkozó tartalékok

Az azóta eltelt 40 év alatt az USA-hoz hasonlóan több nagy olajtermelő ország túljutott a kitermelés csúcspontján, és szkeptikusok szerint az olajtársaságok állításaival ellentétben már nincsenek jelentős rejtett, felfedezésre váró tartalékok.

A világon először az USA-ban találtak olajat 1859-ben, ahol a feltárási ráta az 1930-as években érte el a csúcspontját, miközben a termelési ráta 1859-től 1956-ig tízévente megduplázódott.

A világ legnagyobb olajmezőit több mint ötven éve fedezték fel, az olajfelfedezések csúcspontja 1965-ben volt, és évitzedek óta alig találtak új, jelentős készletet rejtő olajmezőket: a világ 1981 óta több olajat használ, mint amennyit új mezők formájában felfedez.

Az olajipar a Föld maradék olajkészletére, és a kitermelés tetőzésének várható időpontjára vonatkozó becsléseit a "peak oil"-tábor nem tartja helytállónak.

A korai tetőzést jósoló szakembereket tömörítő ASPO International nevű szervezet szerint az olajtermelés évente 4 százalékkal csökken a jelenleg termelő olajmezőkön, és az elmúlt 40 évben felfedezett olajkészletek trendjéből következtethetően a következő 30 évben már csak 150 milliárd hordónyi új mezőt fedezünk majd fel, ami a jelenlegi fogyasztás mellett mindössze 5 évre elég tartalék.

Az ASPO legrosszabb forgatókönyve szerint 2007-2012 között tetőzhet globálisan az olajtermelés, aztán csökkenni kezd, elkerülhetetlen recesszióba rántva az olajcsapdába került világgazdaságot.

A cikket itt lehet kommentálni.