További Világ cikkek
A téma tegnap a parlamentben is napirenden volt; Németh Zsolt (Fidesz) szerint olyan egyezség született Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Vlagyimir Putyin között az orosz elnök múlt évi budapesti látogatásakor, miszerint Magyarország úgy vállalta a dél-európai gázvezeték építésében való részvételt, hogy azzal egyidejűleg lemondott az ahhoz képest alternatívát jelentő Nabucco projektben vállalt szerepéről.
Az utóbbi vállalkozás értékét az adná, hogy nem orosz forrásból és nem orosz cégek - hanem a projekttagok - által ellenőrzött vezetéken érkező gázzal járulna hozzá a hazai és az uniós ellátásbiztonság javításához. A beruházást ezért az EU is támogatja. Göncz Kinga külügyminiszter a képviselő felvetését cáfolta, mint mondta, egyelőre egyik projektnek sincs realitása, nem tudni, ezek egymás kiegészítői vagy versenytársai, ezért Magyarországnak minden opciót nyitva kell tartania.
A magyar fél nem rejtette véka alá
A Világgazdaság üzleti körökből is úgy értesült, nem született semmiféle magyar-orosz hivatalos megállapodás, még szándéknyilatkozat sem a közös beruházásban építendő gázimportvezetékről, sőt a magyar fél korábban a tárgyalásokon sem rejtette véka alá, hogy a dél-európai gázvezeték mellett továbbra is minden olyan megoldásra nyitott, amely javítja az ország gázbiztonságát.
Néhány napja a nemzeti olajvállalat elnök-vezérigazgatója a Világgazdaság szerkesztőségében tartott háttérbeszélgetésen is kifejtette, hogy a Mol Nyrt.-nek azon projekthez előnyös csatlakoznia, amely előbb hoz gázt Magyarországra. A társaság emellett vizsgál más lehetőségeket is, főként a cseppfolyós földgáz (LNG) importját a horvátországi Krk szigeten létesítendő LNG-kikötőn keresztül. Egyelőre mindhárom beruházás csak előkészületi szakaszban van.
Projektcég
Tavaly gázügyben csak egy vállalati szintű egyezség született az orosz elnök tárgyalásai nyomán, s egyelőre az is csak egy projektcég alapításáról. A Mol Nyrt. és az orosz Gazexport paritásos alapon létrehozott közös vállalkozása június végére készíti el tanulmányát a fenti vezeték magyarországi szakaszának, illetve annak a 10-15 milliárd köbméteres kereskedelmi gáztárolónak a létesítéséről, amelyet éppen az új csövön érkező gázzal lehet majd feltölteni.
A projektcég két betáplálási pontra tesz javaslatot, egy romániai és egy szerbiai közül kell majd választani. Az előbbi mellett az orosz fél számára a bulgáriai és romániai piac közvetlenebb ellátása szól, ellene pedig magyar és orosz fél számára egyaránt az, hogy igencsak sokba kerül az új vezeték építése. Az alternatívát kínáló szerbiai betápláláshoz csak Szerbiáig kellene a csövet lefektetni. Onnan kettéágazna: a főágon Boszniát, Szlovéniát, Horvát- és Olaszországot látnák el, a mellékágon Magyarországra, illetve hazánkon keresztül nyugatra mehetne a gáz.
Megfordítani a szállítás irányát
Ennél a lehetőségnél a már meglévő hazai gázinfrastruktúrára épülne rá a dél-európai gázvezeték. Mindössze meg kell fordítani a szállítás irányát a most Magyarországról Szerbiába tartó, illetve az Ausztria felől Magyarországra érkező gázvezetékeken. Előbbi évi ötmilliárd köbméteres kapacitása nagyobb kereslet esetén kompreszszorállomások telepítésével növelhető. Szerbia gázellátása ekkortól nem Magyarország, hanem délkelet felől történik.
Nem sért szerződéses érdekeket a nyugati kapcsolatot jelentő HAG-vezeték feladatmódosítása sem. A nyugati irányú szállítás beindulása idejére már lejárnak a - szintén orosz gázra kötött - hosszú távú importszerződések. A német E.On Ruhrgasé és magyar-orosz Panrusgazé 2011-ig érvényes, a francia Gaz de France-é (GdF) 2015-ig. Ekkortól a GdF összes romániai érdekeltsége, valamint Magyarországon a Dégáz és az E.On Kögáz az új gázimportvezetéknek köszönhetően dél felől könynyebben juthat majd gázhoz, mint most.