Napi 1400 forint a nyugdíjas korra?

Az EU idei GDP-jének 19 százalékának megfelelő összeget, évi 1900 milliárd eurót kellene az európai polgároknak megtakarítania ahhoz, hogy nyugdíjas éveikben is elfogadhatónak ítélt – az aktívkori jövedelem 70 százalékának megfelelő bevételt hozó - életszínvonalat tudjanak fenntartani – összegzi a globális problémát a Aviva Biztosító felmérése. Ahhoz, hogy az elöregedő magyar társadalomban a nyugdíj-ollót be lehessen zárni, a lakosság éves átlagos megtakarítását egyenként 532 ezer forinttal kellene növelni, vagyis minden 50 éven belül nyugdíjba menő polgárnak napi 1400 forintot kellene félretenni e célra. Ez az átlagjövedelemhez mérten szinte kigazdálkodhatatlan.

A nyugdíjrendszer Bismarck-i modellje a korfa mellett fenntarthatlan, ezzel tisztában vannak a szakemberek, lassan tudatára ébrednek a politikusok is. A gondot az jelenti, hogy az átlagember még nem ébredt rá arra, hogy a megoldáshoz az állam önmagában nem tud segítséget nyújtani – a lakosság megtakarítási hajlandósága lényegesen kisebb, mint a nyugat-európai társadalmaké, ráadásul a válsághelyzetekben sem ad a magyar polgár olyan választ, ami egy nyugatabbra élőnél alapreakció – nem kezd el felhalmozni még akkor sem, ha erre módja lenne.

Látni kell azt is, külső megoldást várni nem érdemes. Ha volna is keret rá, például az állami nyugellátás reálértéken 10 százalékos növelése nem oldaná meg az égető finanszírozási problémát, csak egy kicsivel tudná csökkenteni a rendszerből hiányzó pénzt – a már említett 1900 milliárd euróból uniós szinten mindössze 300 milliárd jönne vissza. Ráadásul Magyarországon ennek a scenáriónak a megvalósulása rövid-közép távon a költségvetési folyamatokat ismerve elképzelhetetlen.

Farkas András, a Brokernet vezérigazgató-helyettese szerint a nyugdíjprobléma elsősorban a mai harmincasok-negyvenesek gondja: éppen annyi idejük van, hogy megkezdjék a felhalmozást. A szemléletváltásnak drasztikusnak kell lenni: a paradigmaváltás után az egyénnek nem azt kell félretennie havonta, ami az aktuális fogyasztás után maradt, hanem abból kellene kifizetnie az összes aktuális fogyasztását, ami marad azután, hogy félretettük a húsz-harminc év múlva esedékes fogyasztásunk fedezetére szükséges pénzt.

Ez persze így drasztikusnak látszik, és rámutat arra is, hogy az egyedi megoldások nem vezetnek sikerre – közös, koordinált, több elemet felmutató változásra van szükség. Ráadásul a folyamat kezelése évtizedes feladat lesz – 5-10 éven belül semmilyen kézzelfogható eredmény nem érhető el. Ugyanakkor látható azonnal, valamennyi európai államnak hozzá kell fognia a cselekvéshez.

Ennek jegyében szervezte meg a Napi Gazdaság a Brokernet, az Aviva és az UCB öngondoskodás konferenciáját, ahol az állam, a pénzügyi, biztosítási szféra és a civil szervezetek képviselői cserélik ki eszméiket a követendő útról, az előttünk álló lehetőségekről és azok – például fogyasztóvédelmi – buktatóiról. A konferenciára október 19-én kerül sor Budapesten a Marriott Hotelben.