2011.04.01. 14:11
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.

„A művészet maga a szabadság” – írta egy alkalommal Babits Mihály, s aligha létezik hatásosabb bizonyítása e tételnek, mint az idén hatodik alkalommal jelentkező Budapest Fringe. Amikor az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál „melléktermékeként” 1947-ben létrejött peremfesztivál ideája 2006-ban meghonosodott Magyarországon, sokan talán nem gondolták, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál gyermeke megéri az iskoláskort.

Íme itt van, hatodik alkalommal, kétszázötven produkcióval, több mint ezer fellépővel, a pesti Broadwayn, vagyis a Nagymező utca környékének kulturális tereiben, 2011. április 1. és 3. között, három éjjel, három nap. Lesz klasszikus, jazz- és könnyűzenei koncert, táncelőadás, színház, performansz, jó néhány gyerekprogram, és ezek definiálhatatlan keverékei, meg ki tudja, még mi minden. Ami a fellépőket illeti: amatőrök, félamatőrök, félprofik és profik mutatják meg, hogy mit gondolnak a világról, benne magukról és rólunk, s teszik mindezt a művészet öröméért. Nincs honorárium, nincs belépti díj, van helyette őszinte lelkesedés, sokszínűség, zsivaj és összművészeti kavalkád.

A Frindzs persze nemcsak a magamutogatásról szól, hanem arról is, hogy a tehetségek felhozatalában Magyarország a világ élvonalát képviseli. Ahogy korábban, úgy idén is fontos célja a fesztiválnak, hogy jelentős tehetségek felfedezésére adjon lehetőséget, ezért a szakemberekből, fesztiválszervezőkből és kritikusokból álló népes zsűri ezúttal is értékelni fogja a produkciókat. Nemcsak megmutatkozni lehet tehát, hanem dobbantani is, hiszen a zsűri által odaítélt díjak között komoly fellépési lehetőségek vannak.

Az első Frindzs legsúlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló élményét az a performer nyújtotta, akinek előadása egyetlen cselekvéssorból állt: betekerte celluxszal a fejét, ráhelyezett egyforintosokat, végül magára öntött egy üveg lekvárt. Hogy ez művészet-e, azt majd eldönti a jövő, arra mindenesetre kitűnő alkalmat kínált a produkció, hogy elgondolkozzunk rajta: hol a művészet határa? Sőt, hogy az a bizonyos határ létezik-e egyáltalán? Aki szeretné megtudni a választ, annak ott a helye a Nagymező utca környékén, április első hétvégéjén.

Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.