Pár másodperc az életünkből az életünkért

Szacsvay László megküzdött a betegséggel, és a harcból győztesen került ki. Felgyógyulása után a Kiváló Művész-, és Érdemes Művész Díjjal is kitüntetett Jászai Mari-díjas színész az elmúlt években többször is nyilatkozott a megbetegedéséről. Szinte a megelőzés szószólójává vált.

Alig épült fel a prosztatarákból, máris őszintén mesélt a betegségéről. Sőt, ezt a hozzáállást mind a mai napig megőrizte. Miért döntött úgy, hogy felveszi ezt a nehéz keresztet?

Magamtól eszem ágában sem lett volna ilyen tollakkal ékeskedni, de ha már megmaradtam, akkor szeretném mindenki figyelmét felhívni a megelőzés és a szűrővizsgálatok fontosságára. Nekem is egy ilyen vizsgálat mentette meg az életemet. Hogy könnyű-e a rákról beszélni? Nem, nem az. De ha felkérnek, mindig nyíltan elmondom, hogy prosztatarákom volt. Sosem titkoltam, és ez a hozzáállás a gyógyulásban is sokat segített. A titkok csak elsorvasztják az embert.

Évekkel ezelőtt miért ment el arra a bizonyos szűrővizsgálatra?

A betegségem előtt szinte semmit sem tudtam a prosztatarákról, azzal sem voltam tisztában, hogy a pár másodpercet igénylő szűrővizsgálat akár életet is menthet. Csak azért keveredtem be a kórházba, mert kiütések jelentek meg a testemen. Ezekre kaptam gyógyszert, aminek köszönhetően meg is szűntek a panaszok. De magának a ráknak nálam nem jelentkeztek még a gyakori vizelési inger és vizelés közben tapasztalható kellemetlen érzésként aposztrofált tünetei sem. Mégis úgy éreztem, itt az ideje egy teljes körű kivizsgálásnak. Azt mondtam: na, kisöreg, talán most már el kellene menni kivizsgáltatni magadat, hogy kiderüljön, miként állsz az Úr színe előtt. A leletekből kiderült, hogy gond van. Amikor odatesznek elénk egy papírt, amire rá van írva a halálos ítéletünk, elakad a lélegzet, megáll az ütő. Még sincs más választása az embernek, fel kell dolgoznunk, hogy kaptunk egy szó szerint övön aluli ütést.

Hogyan reagált a rossz hírre?

Megkérdeztem a professzor urat: „Most akkor ennyi volt?”, de ő nem volt vevő a fennkölt drámaiságomra, és közölte, hogy a legkevésbé sem kell még magamat temetnem, három hónapon belül meg tud műteni. Hazamentem, és természetesen én is sok mindent kipróbáltam, a természetgyógyászattól a pozitív gondolkodáson át, de végül dönteni kellett, és a műtét mellett döntöttem.

A műtét után mennyire ment könnyen a felépülés?

Nálam hat éve diagnosztizálták a rákot, azóta már komoly változásokon ment át az orvostudomány, új terápiák is vannak. Most már laparoszkópiával is meg lehet oldani a problémát, aminek köszönhetően nem vágják át az idegeket, nem is nyitnak fel, öt kis bőrnyíláson keresztül bevezetett speciális eszközökkel operálják ki a tumort. Én még egy több órás nagyműtéten estem át, vagyis teljesen felnyitottak. Ezért a felépülésem sem ment olyan gyorsan. Bár a lábadozás időszaka nem volt könnyű, a mai napig úgy gondolom, hogy a humor mindenen átsegít, és az utókezelésnél kulcsfontosságú. Nekem volt egy csodálatos intimtornászom, egy gyönyörű kis hölgy, életemben nem nevettem még annyit, mint akkor. Bár maga az intimtorna zavarba ejtő is lehetett volna, mi inkább kinevettük a helyzet abszurditását. Folyamatosan gyakoroltam a tornát, és mindent megtettem a gyors felépülésért. Visszagondolva nincs semmi titkom, nem vagyok se bátor, se nagyon erős. Egyszerűen azért éltem túl, mert kínomban is tudtam röhögni magamon.

Szerencsére már gyógyultnak mondhatja magát, hat év hosszú idő. Hogyan telnek mostanában a napjai?

Kaotikusan. Ahogy az elmúlt években mindig. Legutóbb például a

Mancs és a Kossuth Kifli forgatása olyan szinten összecsúszott, hogy több mint 48 órát voltam talpon. Persze ilyenkor mennek a kávék, fogynak a cigaretták. Ezen túl pedig a színházakban játszom, játszom, játszom. Ez az életem. És, hogy egészségileg hogy vagyok? Új hajókon evezek már. Túl vagyok egy szívműtéten is, lassan befordulok a célegyenesbe. De hát tudja, mi okoz biztos halált? Hát a születés.