Szeretet, bosszú és emberi dilemmák a Sony új játékában

Kevés játék megjelenését övezte akkora várakozás, mint ami a The Last of Us Part II körül kialakult. A Naughty Dog által fejlesztett első rész nemcsak, hogy sokak szerint a PS3 generációt tökéletesen lezáró kultjáték lett, hanem olyan magasra tette a lécet a következő résznek, hogy mindenki azon töprengett, vajon sikerül-e megugrani, sőt, rátenni még egy lapáttal.

A kérdés azonban rég nem az volt, hogy vajon szép lesz-e, jó lesz-e, izgalmas lesz-e a Part II. A The Last of Us ereje ugyanis nem (csak) lenyűgöző látványvilágában vagy a tökéletes zenében rejlik. Sokkal inkább abban, hogy valódi érzelmek kiváltására, valódi feszültség fenntartására képes, az ötcsillagos történetvezetés pedig nemcsak egy kötelező körítés, hanem a játék magja, lelke, mindene. Akárcsak az olyan tökéletesen kidolgozott karakterek, amilyeneket korábban még nem láthattunk.

A karakterek fejlődésének ereje

Legyen szó romantikus, szórakoztató vagy épp egy olyan fajsúlyos és komoly történetről, mint a The Last of Us sztorija, az biztos, hogy akkor tudunk igazán elmerülni benne, ha azonosulni tudunk valamelyik karakterrel. Vagy legalább át tudjuk érezni az ő érzelmeit, szeretetét, fájdalmát, dilemmáit – egyszóval mindazt, ami „emberré” teszi őt.

Ez nem új felfedezés: aki csak egyetlen regényt is elolvasott életében, pontosan tudja miről beszélünk. Ezt kísérlik meg a filmek és a sorozatok is – megpróbálnak minket bevonni egy másik világba, egy olyan történetbe, amelyek a karakterek jellemén keresztül bontakozik ki számunkra. Míg a regényeknél vizuálisan mindent a képzeletünkre bíznak, a filmekben-sorozatokban már a látványvilág, a zene is segít, hogy kiszakadjunk a valóságból.

A videojátékok felfednek még egy dimenziót: az interaktivitás lehetőségét. Mi magunk dönthetünk, változtathatunk, problémákat oldhatunk meg, ténylegesen belehelyezkedhetünk valakinek a történetébe, ez pedig minden eddiginél nagyobb élménnyel kecsegtet. Ha a fő karakterek jól kidolgozottak, sokdimenziósak, több olyan pont alakul ki, ahol olvasóként, nézőként, játékosként kapcsolódni tudunk, ami pedig a bevonódást és végeredményben az élmény kiteljesedését segíti.

Az eltelt idő nyomában

Az időtényező rendkívül fontos ahhoz, hogy a készítők meg tudják mutatni egy karakter fejlődését, változását, hogy személyiségét megfelelően ki tudják bontani. Ebben indulnak előnnyel a sorozatok a filmekhez képest, ahol sokkal több idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy az alkotók megmutassák egy-egy karakter útját, háttértörténetét.

A The Last of Us már ezen az egyszerűnek tűnő ponton – az idő múlása – is megtette, amit meg kell. A játék nem egymáshoz épphogy kapcsolódó pályák sorozata, hanem egyetlen, időben és térben is összefüggő történet, ahol pusztán a játékkal eltöltött idő – és a játékban eltelt idő – miatt is van lehetőség a karakterek fejlődésére. Valódi történetmesélés ez, ahol nem csak a háttérsztori kap egy csinos introvideót, hanem a játék során folyamatosan újabb és újabb adagokban kapjuk meg a teljes, szerteágazó történetet, dialógusokon, emlékeken, kapcsolatokon keresztül. Míg az első rész Joel karakterére fókuszál inkább, a Part II Ellie-t helyezi a középpontba.

Kislányból fiatal felnőtt

Sok év eltelt, mióta elbúcsúztunk a The Last of Us szereplőitől: Joel és Ellie, kiegészülve Joel testvérével immár egy békés kolóniában éldegélnek, Jackson városában. Persze a határokon túl a világ ugyanolyan kegyetlen, mint volt, a háború pedig Ellie lelkében is dúl.

Mostani, új történetünk idején Ellie ugyanis már szinte kész felnőtt, de persze csak nagyon fiatal felnőtt: alig tizenkilenc éves. A fiatal lány pedig természetesen a korosztályának összes jellegzetes problémájával, gondolataival telve van, arról is nem is beszélve, hogy a korábbi események borzalmai milyen nyomokat hagytak rajta.

Az Ellie korábban már megismert személyiségéhez adódó új információkat a játék eleinte csak nagyon lassan, óvatosan adagolja, finom utalásokkal. Csak a szereplők beszélgetéséből következtethetünk például egy nemrégiben lejátszódott eseményre, ami nagyon komoly hatással van Ellie érzéseire. 

Egy karakter megformálásában, hitelessé tételében mindig nagyon fontos a párbeszéd, a más szereplőkkel folytatott interakciók, sőt, akár a szókincs. A The Last of Us szerencsére sosem szűkölködött az olyan dialógusokban, amelyek mindig újabb és újabb információmorzsákat adnak nekünk akár korábbi eseményekről, akár egy-egy szereplő múltjáról, vagy épp aktuális gondolatairól, érzelmeiről.

Szintén nagyon erős a szereplők közötti kapcsolati háló: a szeretet vagy épp a gyűlöletet szinte tényleg érezzük a játék során, ebből pedig olyan összetettebb érzelmek és motivációk is fakadnak Ellie esetében, mint például a bosszúvágy.

Mitől lesz gonosz a gonosz?

Ellie rengeteget változott a második részre. Az élet olyan kemény embert faragott belőle, és olyan döntések meghozatalára kényszerítette, amire egészen biztosan nem gondolt az első rész első percének Ellie-je. Ahogy mi, húsvér emberek sem lennénk már ugyanazok ennyi megpróbáltatás után, ő sem maradt ugyanaz. Egy ellenséges felderítő torkának átvágása rutinfeladat már számára, de mivel pontosan tudjuk, hogy ebben a világban csak az marad életben, aki elég gyors és erős, ezért Ellie egy pillanatig sem ellenszenves. Sőt, mi magunk is érezzük, mekkora árat kell fizetnie a tetteiért, mekkora fizikai és lelki tortúrát kell kiállnia – ez a fajta érzelmi hullámvasút pedig egészen különlegesség teszi a The Last of Us Part II-t.

A játék készítői nem csak a főhős, hanem a kevésbé fajsúlyos szereplők karakterét is tovább építették. Történetet, személyiséget, érzelmeket kapott az ellenség is, amitől minden elvágott torok, mindig lövés sokkal nagyobb horderejű, mint korábban.

A The Last of Us Part II nem egy izgalmas kalandjáték. Sokkal több annál. Utazás a legsötétebb emberi cselekedek mélyére, egy olyan pusztuló világba, ahol az egyik legfőbb kérdés valóban az: lehet-e még, érdemes-e még embernek maradni? Talán nem is helyénvaló már egyszerűen játékként hivatkozni rá: egy olyan összetett, sokrétű alkotás, ami felejthetetlen élményt, ugyanakkor szívfájdalmat, hátborzongató eseményeket, kemény döntéseket is jelent egyszerre.

Mától a játékosok végre Ellie bőrébe bújva fedezhetik fel ezt a sötét világot.

Bővebb információ itt.