A belvárosi butikban mindent lehet kapni. Parfüm, púder, fogkefe, vagy tornacipő – csak egyet pislog a vevő és tele a kosara piperékkel, ráadásul, ha nem figyel, a lelkiismeretes kollégák még a tíz százalék kedvezményt is kifizettetik vele.
Közeledik a karácsony és minden bonyodalom a levelekkel kezdődik László Miklós világhírű, 1937-ben íródott darabjában. A romantikus vígjáték főhőse, a fiatal, ambiciózus Asztalos úr (Ember Márk), aki szerelmes, házasodni készül, csak éppen leendő párját még sohasem látta. Levelezés útján ismerkedtek meg és szerettek egymásba.
Az Illatszertár szerintem egy rendkívül bájos és emberi történet. És mindamellett, hogy nagyon szellemes – és remélhetőleg jókat fognak nevetni a nézők –, nagyon mély, emberi történetekről mesél, igazán megható. Én Asztalos úr szerepét fogom alakítani, akinek határozott elképzelései vannak. Nem sokat vár az élettől, csupán annyit, hogy munkájában hiteles és képességes ember legyen, és megtalálja azt a párt, akivel majd leéli az életét.
Nem csak Asztalos úr vágyik párra, Balázs kisasszony (Szinetár Dóra), a belvárosi butik másik alkalmazottja is szeretné már megtalálni a boldogságot. Édesanyjával él, keményen dolgozik, és lassan kicsúszik abból a korból, amikor egy lánynak illik férjhez mennie. Nagyon készül arra a pillanatra, amikor névtelen hódolójával – akitől eddig csak leveleket kapott – végre találkozik.
Végy tehát pár szerelmes levelet, adj hozzá egy feljelentő, egy felmondó és egy búcsúlevelet és máris kész a félreértések játéka.
Hammerschmidt Miklós (Szervét Tibor) jól jövedelmező üzletet vezet Budapest belvárosában. Egy névtelen levél hatására eddigi nyugodt élete teljesen felborul, ami a karácsony előtti készülődésre teljesen rányomja bélyegét.
Az általam megformált Hammerschmidt egy öregedő férfi, aki azzal szembesül, hogy a felesége megcsalja. A feleség úgy tűnik lényegesen fiatalabb, nagy korkülönbség van köztük, de a háttérkörnyezetből kiderül, hogy Hammerschmidt abban reménykedett, hogy ez nem lesz majd akadály. Ez egy huszonhárom éve tartó házasság, két gyerekük van, és most kiderül, hogy az asszony szeretőt tart… Ez minden korban, minden férfi számára katasztrófa, mert az önbecsülése, az identitása, a saját magáról alkotott képe forog kockán – ez mindig ezzel jár, azért omlunk össze, hogyha kiderül, hogy a párunk valaki mást jobban díjaz, mint minket. A színdarabnak nem ez a fő története, de egy igen erős mellékszála.
Hammerschmidtben feltámad a zöldszemű szörny – tombol, gyanakvóvá, féltékennyé válik, ezzel keserítve környezete életét. A darab számos vígjátéki félreértéssel átszőtt. Van benne nagy, nehéz élethelyzetekből fakadó abszurditás, a humora mégsem fekete humor…
Az Illatszertár két dolog miatt is szerethető
– mondja Nagy Viktor, Sipos úr megformálója.
Egyrészt, mert elsősorban az érzelmekre hat, egy olyan világgal lehet benne találkozni, ami szerintem hiányzik a magyar színpadokról. Másrészt, színészként benne lenni az előadásban szintén nagy öröm – Csehovra szokták azt mondani, hogy ünnep, amikor az ember Csehovot próbál. Én azt gondolom, hogy ünnep az is, amikor egy ilyen nagyszerű magyar darabot próbálhatunk. Szépen, tisztán kell eljátszani, mindenféle faxni nélkül, ez teljesen másfajta felkészülést, egy csodálatos elmélyülést kíván a színésztől.
Sipos urat jászom, aki egy rendkívül kiszolgáltatott kisember. Szerény körülmények között él, három gyermeke van. Nagyon fontos számára, hogy megtartsa az állását, emiatt folyton félelemben él – ez sarkallja arra, hogy egyszer csak a főnöke iránti lojalitásból levelet ír... Tulajdonképpen én vagyok az a levélíró, aki felhívja Hammerschmidt úr figyelmét arra, hogy felesége, egy a közvetlen környezetében lévő személlyel megcsalja. És mivel nem fogalmazok egészen pontosan, a levélből nem derül ki, hogy ki is az. Ebből keletkeznek a bonyodalmak.
A boldog békeidők hangulatát idéző, szellemes dialógusokkal tűzdelt, klasszikus komédia napjainkban is működőképes. László Miklós a tengerentúlon is többször megfilmesített műve csodálatos nyelvezetével, helyes, emberi humorával joggal követel magának helyet időről időre a hazai színpadokon.
Az előadást Béres Attila rendezi, aki a darabot nem először állítja színpadra. Szereplői: Szervét Tibor, Ember Márk, Nagy Viktor, Hevesi László, Szinetár Dóra, Mórocz Adrienn, Szabó Erika, Szabó Győző, Hunyadkürti István, Tamási Zoltán és Ikotics Milán.
Bemutató: 2020. október 30.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
