Szinetár Dóra

Szinetár Dóra hatalmas örömmel és lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, és úgy érzi, a Thália Színháztól olyan darabokat, olyan környezetet és kollégákat kapott, amire mindig is vágyott. A hamarosan színpadra kerülő Illatszertár kapcsán beszélgettünk vele, de a színésznő azt is elárulta, miben láthatjuk még ezen kívül.

Október 30-án kerül az Illatszertár című darab, amiben te játszod az egyik főszerepet. Mesélnél egy kicsit róla?

Az Illatszertár egy igazán jól sikerült, rendkívül szeretnivaló és nagyon bájos történet. László Miklós legsikeresebb darabja ez, s bár sok feldolgozást megért, mi most az eredetit játsszuk, ami nem egyszerűen egy jó történet, hanem csodálatos nyelvezete is van. A harmincas években járunk, ebben az antik, szépséges világban, amikor még számított, ki mit mondd, amikor az emberek életében még máson volt a hangsúly, mint ma. Ebben a pesti illatszertárban dolgozik Asztalos úr és Balázs kisasszony, akik, mint munkatársak, ki nem állhatják egymást, ám mindkettőjüknek van egy titkos szerelme… A rendező, Béres Attila fogalmazott nagyon találóan: olyan ez a világ, mint egy karácsonyi hógömb, amit, ha megrázunk, életre kell.

Milyenek a karakterek?

Az Ember Márk által megformált Asztalos úr mondja azt a darabban, hogy ő csak arra vágyik, hogy legyen egy munkája, amit szeret, és egy asszony, aki hazavárja. És ez akkoriban valahogy még sokkal többet jelentett, mint ma. Egyikük sem akarja, hogy utcát nevezzenek el róla vagy bármilyen módon kilógjon a társadalomból, ők csak boldogok szeretnének lenni. Azt hiszem, az emberek mindig is erre vágytak úgy istenigazából – éppen ezért ennyire igazi ez a történet.

Hogyan keresik a szerelmet, amire annyira vágynak?

Egy olyan formáját választják az ismerkedésnek, ami akkoriban teljesen bevett szokás volt. Ma emberek tömegei keresnek kapcsolatot a Tinderen, az 1930-as években pedig ugyanilyen természetességgel adtak fel újsághirdetést. Mivel két nagyon zárkózott, introvertált emberről van szó, sokkal könnyebb nekik megvallani az érzéseiket levélben, mint szemtől szemben. Ez a két ember, akik a hétköznapokban szinte gyűlölik egymást, abba kapaszkodik, hogy van valaki, aki szereti őket, és akit szeretnek. Bájos és édes az egész alapötlet.

Milyen együtt dolgozni a kollégákkal?

Rengeteg időt töltöttem el zenés színdarabokban, amik annyira komplexek, hogy az első próbán általában ki kell találni, mit hogyan fogunk csinálni, és aztán azt kell kigyakorolni. Egy komplett tánckarral a hátunk mögött nincs idő azon gondolkozni, hogy egy adott mondatot hogyan lenne a leghitelesebb elmondani, miközben valami épp robban, leesik, széthullik. Ezzel szemben, amit most csinálunk, az a legjobb értelemben vett színházi próba. Ebben a rendező, Béres Attila, Márk, Nagy Viktor és az összes többi kolléga is fantasztikusan jó partner. Bár mindig ezer százalékosan odatesszük magunkat, minden alkalommal van lehetőség új dolgokat kipróbálni, újra gondolni, akár előröl kezdeni, mindegy, hogy tegnap, hogy csináltuk. Tehát gyakorlás helyett ez valódi próba. Ettől én kicsit elszoktam, és most hihetetlenül élvezem.

Az Illatszertáron kívül más darabban is fel fogsz tűnni a közeljövőben, igaz?

Igen, lesz pár szerepátvételem is, a legközelebbi a Legszebb férfikor című darabban, ahol Schell Juci helyére fogok beállni. Ez egy ízig-vérig angol vígjáték, nagyon jópofa nyelvezettel és nagyon jó humorral – szerencsére jól is tanulható. Igazán megtisztelő, hogy Juci szerepét átvehetem, hiszen kevés okosabb és jobban gondolkodó színésznőt ismerek nála. A szándékai a szereppel tiszták és világosok, minden következetes, rendben vannak a miértek, így hosszabb próbafolyamat nélkül is meg lehet csinálni. Összességében ez egy igazán hálás feladat.

Milyen nehézségek adódnak egy szerepátvételkor?

Nem nevezném nehézségnek, de tény, hogy végtelen alázattal kell lenni a többiek iránt, hiszen nyolc másik emberrel vagyok a színpadon, nem bolondíthatom meg őket azzal, hogy valamit teljesen másképp csinálok. Ugyanakkor az ember persze automatikusan belevisz a szerepbe saját magából valamennyit.  Bizonyos szempontból hasonlítunk Jucival, szóval értem, hogy miért rám esett a választása, de a testalkatunk például teljesen különböző. Hirtelen felindulásból le is dobtam hét kilót, hogy bemerjem vállalni az olyan merészebb öltözékeket, mint például a harisnya-férfi ing kombináció.

Boldognak és elégedettnek tűnsz most. Hogy érzed magad a Tháliában?

Kicsit úgy vagyok vele, mint a gyerek, aki végre megkapta a szüleitől, amit évek óta kér karácsonyra. A kollégák, a szerepek, a csapat – minden csodálatos. Egyszerűen csak állok és próbálom elhinni, hogy ez most tényleg megtörténik.

További információ és jegyvásárlás: ITT