Nem esztétikai, hanem egészségügyi szempontból kell vizsgálni a kövérséget

Hatrészes sorozatunkban az elhízást, mint társadalmi jelenséget próbáljuk megfejteni és igyekszünk a kivezető utakat is feltérképezni. A Nagy Sportágválasztó, BBU Nonprofit Kft. és az Ötpróba csapata egy szakértői gárdával kiegészülve Nagy Életmódválasztó programot hirdetett, amelyre több mint százötvenen jelentkeztek. A 12 kiválasztott már halad az útján, de mi a jelenséget a maga teljességében igyekszünk bemutatni és ezáltal megérteni.

„Az elhízott személyeket egyértelműen negatívan ítéljük meg, ezt számtalan kutatás bizonyította. Azonban érdekes kérdés lenne azt is megnézni, hogy honnantól kezdünk el valakire elhízottként gondolni” – kezdte Zsolt Eszter, a program egyik szakértője, aki coach-ként támogatja a résztvevőket.

„Csak a kutyák játszanak csontokkal, a férfiak az olyan nőket szeretik, akiken van mit fogni”, “nem baj, ha túlsúlyos a gyerek, ettől lesz szép erős” – idézi fel Eszter azokat a mondatokat, amelyek a legtöbb magyar háztartásban rendszeresen előfordulnak valamilyen formában.

„Sajnos visszük tovább az otthoni mintákat, még az értelmiségi családokban is meg-megjelenhetnek hasonlók. Nálunk ebben nőnek fel az emberek. Sőt, nem is csak, hogy elfogadják a kövérséget, de normálisnak is tekintik, ha valakin van egy kis husika. De miért és hogyan alakult ez ki bennünk?” – folytatta Eszter, aki a kutatási eredményeket felidézve elmondta, hogy ha nagyon messziről akarjuk felgöngyölíteni a témát, akkor egészen a háborúkig vissza kell menni.

Ezek a nehéz idők megtették a hatásukat ilyen téren is, ekkor alakultak ki az “együnk, amíg van mit!”, a “nem hagyunk semmit a tányéron, nem pazarolunk!”, az “egyél egy kis kenyeret is, nehogy éhes maradj!”, vagy a “bezzeg mások éheznek, te meg itt válogatsz!” mondások. Ezzel a felfogással nem csak a mértéket és a helyes táplálkozás alapjait nem tanulják meg az emberek, de egyfajta anyagi jólétre is utal, ha valaki nem éppen sovány. Rengeteg ilyen rossz szokást és gondolatot sajátítunk el gyerekkortól fogva, amiket később csak nagyon tudatos belső munkával tudunk átalakítani magunkban.

„Hiába sugall a média a legtöbb esetben mást - a body positivity jelenség elég szépen rásegít a problémára -, mindig az fog hatni ránk, amit valóban meg tudunk érteni és magunkévá tudunk tenni. Nem mindegy, hogy milyen életkorban milyen szociokulturális hatások (család) érnek bennünket. Ha felnőve a korábbi mondatokat hallottuk, sőt, a példát is láttuk magunk előtt, akkor igen nagy eséllyel fogjuk ezt a hozzáállást továbbvinni, főleg, ha szélesebb szociális kör (osztálytárs, barát, követett influenszer) is ezt az értékrendet képviseli” – magyarázta Eszter.

Mindez azért fontos, mert mi most a túlsúlyt nem esztétikai, hanem egészségügyi okok miatt vizsgáljuk, ebben a tekintetben pedig egyértelmű, hogy a kövérség óriási veszélyt jelent és nem az elfogadtatásáért kell sokat dolgozni, hanem a megelőzésért és azért, hogy minél kevesebb ember mindennapjait nehezítse meg.

A Nagy Életmódválasztó program nem csak szakmai segítséget nyújt a 12 résztvevőnek, de lehetőséget nyújt arra is, hogy a számukra megfelelő szabadidősport rendezvényeken az Ötpróba keretein belül részt vegyenek. A programokról itt lehet olvasni bővebben: https://otprobaparizsba.hu/

Sorozatunk további részei:

1. Elhízás történelmi, társadalmi háttere
2. Mikor fordult az elhízás irányába a tudomány? Mikor kell orvosi segítség?
3. Legtipikusabb elhízási okok Magyarországon és ezek társadalmi hatása
4. Leggyakoribb elakadások, az életmódváltás rendszerének kialakítása
5. Az életmódváltás legnagyobb ellenségei és ezek felszámolása
6. Mit tehet az, aki elhízott? Hova fordulhat? Egy tipikus életmódváltás leírása