Sok egészségügyi probléma felszámolható a fogyással

– Sokféle diétával, étrenddel, fogyókúrával, csodaszerrel próbálkoznak az emberek, csak az egyetlen hatásos módszerrel, az életmódváltással nem, hiszen az túl sok erőfeszítést és lemondást igényelne. Ehelyett drasztikus fogyókúrákba és szépészeti beavatkozásokba menekülünk, még akkor is, ha tudjuk: maximum a látványon segítenek, az egészségünkön nem – kezdi Eszter, aki először is azt igyekszik tisztázni, hogy mi a különbség fogyókúra és diéta között.

Elhízás esetén egyben kell vizsgálni az egész embert

- Bár a diéta és fogyókúra szavaink a köznyelvben szinonímaként szerepelnek, van egy igen fontos eltérés közöttük, mégpedig a céljuk. Amíg a fogyókúrának egyértelműen a testsúly csökkentése a célja, addig diétát az egészségünk érdekében követünk: ételallergiák és -intoleranciák, hormonális, emésztő- vagy idegrendszeri problémák esetén. Mellékhatásként a diétázás során is kialakulhat fogyás, azonban ez csak ritkán szerepel az elsődleges célok között.

Természetesen a fogyókúrának is van egészségjavító szerepe, hiszen a metabolikus szindróma - magas vérnyomás, inzulinrezisztencia, magas vérzsírszint - egy (élet)veszélyes állapot, amivel a társadalom jelentős többsége küzd. Ez önmagában hatalmas terhet ró az egészségügyre, holott a testsúly kontrollálásával a súlyos megbetegedések (cukorbetegség, szívinfarktus, stroke, érelmeszesedés, stb.) nagy százalékban elkerülhetőek lennének.

- Sokáig mindezekre a tünetekre önálló, össze nem függő problémaként tekintett a tudomány, de abban a pillanatban, ahogy felismerték, hogy ezek a tünetek elhízás esetén nagy arányban fordulnak együtt elő, végre az orvostudomány is elkezdett az elhízás egészségügyi kockázataival komolyabban és összetettebben is foglalkozni – folytatja a szakember. - Gyakran fordulnak hozzám azzal, hogy a meglátogatott orvos, minden egyéb magyarázat nélkül, elintézte annyival a panaszukat, hogy fogyjanak le, és bár ez nem hangzik túl empatikusan, sokszor valóban ez lenne a legjobb megoldás. A felsorolt egészségügyi problémák nagy arányban “maguktól” helyre állnak, ha sikerül lefogynia az illetőnek.

Ennek mikéntjét azonban nem az orvosoktól kell(ene) várnunk. Teljes életmódváltásra van szükség, ha metabolikus szindrómával állunk szemben, a táplálkozási, mozgási, alvási és mentális szokások megváltoztatására, ami akkor is rengeteget segíthet, ha már gyógyszeres kezelésre szorul a beteg.

Nem mindenre megoldás a kalóriadeficit, sőt!

Eszter úgy véli, hogy azért fontos a teljes életmódváltás, mert napjaink népszerű fogyókúrás módszerei nem veszik figyelembe az egyén aktuális (mentális és fizikális) egészségi állapotát. Az alacsony szénhidráttartalmú vagy ketogénszerű kúrák (fontos kiemelni, hogy a valódi ketogén diéta az epilepsziások számára kifejlesztett módszer, amely orvosi kontrollt igényel!), a makrotápanyagok bevitelét csoportokra lebontó (Atkins, 90 napos), de egy átgondolatlan paleo sem fogja az egészséges fogyást szolgálni.

- Ideig-óráig vannak sikerek. Hogy miért? Mert mindegyik a fogyás egyetlen igazi szereplőjén alapul: a kalóriadeficiten. Amíg ugyanis kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyit felhasználunk, fogyni fogunk. Elsősorban azonban vizet és izmot veszítünk, a zsírhoz majd csak a legvégső esetben nyúl a szervezetünk.

Miért híznak vissza mégis azok, akik egy-egy ilyen népszerű kúrával lefogynak? Mert amellett, hogy sok esetben tápanyaghiányhoz vezetnek, hosszú távon tarthatatlanok, és amint újra elkezd valaki a régi módon enni, a szervezete ismét raktározni kezd. Pont ezért érdemes akkor is szakértői segítséget kérni, ha valaki csak fogyni szeretne. A megfelelő kalóriabevitel mellett fontos a kellő mennyiségű fehérje, vitamin és ásványi anyag bevitele is, így a testösszetétel a legoptimálisabban alakulhat, a testzsír csökken, míg az izom aránya nő. A jól összeállított, személyre szabott diéta figyelembe veszi az egyéni preferenciákat is. Így lehet kialakítani egy olyan rendszert, amely hosszú távon is tartható és élhető, ugyanakkor az egészséget is a lehető legnagyobb mértékben támogatja.

Csodamódszerek: csak időszakosan vannak sikerek

A ma népszerű fogyókúrás módszerek közül az Atkins-diéta az egyik legismertebb, amely Amerikában 1972-ben vált közismertté. A diéta alapjain 2002-ben és 2010-ben is történt változtatás, de ettől még sok hozzáértő teljesen szakmaiatlannak tartja a módszert, amelynek lényege, hogy Atkins szerint az elhízásért csak a szénhidrátok a felelősek, így azok bevitelét csökkentve fogyni fogunk. Nem tett különbséget a szénhidrátok minősége között (gyors vagy lassú-e a felszívódásuk, egyszerűek vagy összetettek-e), inkább kitalált egy saját rendszert, amelynek nincs tudományos alapja.

A Weight Watchers, vagyis súlyfigyelő diéta egy pontrendszerre épülő diéta. Az eredeti verziót még 1963-ban alkották meg Amerikában, és ugyan időről időre frissítik a rendszert az éppen aktuális ételkínálatnak megfelelően, az alapok semmit nem változtak a kezdetek óta. Nálunk a legjobban az Update hasonlít hozzá, így az észrevételek azokra is vonatkoznak, akik azt követik. Minden ételhez egy bizonyos pontszámot rendeltek, a cél pedig az lesz, hogy a testsúly, magasság és kor alapján meghatározott pontot ne lépje túl az illető a nap folyamán. Vagyis ez is egy kalóriadeficiten alapuló diéta, de csupán a diétázók 11%-a tudja a későbbiekben is megtartani az elért súlyát.

A 90 napos vagy szétválasztó diéta megalkotói szerint a szervezet működését 90 nap alatt meg lehet változtatni, mégpedig azáltal, hogy az egyes napokon csak meghatározott élelmiszercsoportokat fogyasztunk. Van egy fehérje-, egy szénhidrát-, egy keményítő- és egy gyümölcsnap, havonta egyszer pedig egy víznapot is kell tartani egy gyümölcsnap után, és ez így megy 90 napon keresztül, utána pedig - mivel megváltozott a szervezet anyagcseréje – vissza lehet állni a “normál” étrendre.

- Talán még szakmaiatlanabb, mint az Atkins-diéta – fogalmaz Eszter, mégis egyeseknél hatásos, legalábbis egy ideig. Hogy miért?

- Mert valamilyen szinten ez is kalóriadeficitet tud okozni, ami az egyetlen és legfontosabb feltétele a fogyásnak, legalábbis a fehérje- és a víznapokon biztosan, jó eséllyel még a keményítőnapon is. Főleg azoknál működhet, akik nagyobb súlyfelesleggel rendelkeznek, náluk egyébként is sokkal könnyebb megindítani a folyamatokat, de még náluk sem garantált a siker, a tartós eredmény pedig ezzel a diétával kizárt.

Már gyerekként is túlsúlyos voltam, általános iskolás koromban fogyókúrás táborokban is töltöttem több hetet, hónapot. Akkor még nem volt ilyen nagy választék például az egészségesebb kenyérfélékből sem, emlékszem, mégis mindig 1200 kalóriás étrendet kaptam. Illetve mindenki ezt kapta a táborban, kortól, nemtől, súlytól függetlenül. Egyébként tartható volt, nekem jó élményeim vannak ezekről a hetekről, amiket közösen töltöttünk a sorstársakkal. Sokat mozogtunk, játszottunk, nem éreztem tehernek vagy nehéznek. De az otthoni környezetbe való visszatérés után hamarosan elkoptak az új szokások, és visszatértem a régiekhez.

A gimnáziumban volt talán a legnagyobb küzdelmem a súlyommal. Akkor próbáltam ki a legtöbb módszert arra, hogy fogyjak. Akupunktúrás kezelés 90 napos diétával kiegészítve. Káposztaleves kúra, tojás diéta, párizsis diéta (fél kiló párizsi volt a napi menü), léböjtkúrák, 600 kalóriás diéta, vércsoport szerinti diéta és volt még egy rettenet, amit talán kondíciódiétának hívtak, naponta csak 1-2 féle ételt lehetett enni, de azokat nagyobb mennyiségben. Mint látható, a legtöbbnek már a neve is azt sugallja, hogy nem túl színes és változatos táplálkozással kecsegtet. Nem is javasolták egyiket sem 2-3 hétnél tovább alkalmazni. Hosszabb távon nem is lehetne őket tartani, rövidtávon hoztak gyors eredményeket, ha végigcsinálta őket az ember. Bár a káposztaleveses esetében már az első tányér fogyasztása közben feladtam...

Amivel sikert értem el, az a kalóriaszámolós, 1200 kcal-os diéta volt, de nem mozogtam mellé eleget, így egy idő után lassan jöttek az eredmények, én meg feladtam. És persze a jojo effektus is visszatérő vendég volt nálam, minden feladás a korábbinál nagyobb súlygyarapodást és depresszív időszakot eredményezett. De minden bukásból fel lehet állni és újra lehet kezdeni.

Amire egyébként büszke vagyok, hogy soha nem nyúltam semmilyen fogyasztószerhez (pl. tabletta). Ehhez továbbra is tartani fogom magam. Ha eredményt érek el, az legyen azért, mert minden energiámat és kitartásomat beleadom a változásba. Az az én sikerem, az én munkám. Hiába van meg a támogatói háttér, ha a legfontosabb komponens hiányzik a gépezetből, aki én magam vagyok. Tiszta, elszánt gondolatokkal és célokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy teljesen életmódot lehessen váltani. Azért buktam el ennyiszer, mert nem voltam elég erős lelkileg a változáshoz - tudni kell, hogy mi az oka az elhízásnak. Ha csak a finom ételek majszolása, akkor az talán könnyebben orvosolható, azonban, ha mélyebben rejlik a megoldás, akkor megfelelő szakemberek és a barátok segítségével kereshetjük meg és dolgozhatjuk fel korábbi sérelmeinket.