„Felvételét Magyarország egyetlen középiskolájába sem javasoljuk!” - interjú Czernecki Péterrel

Czernecki Péterrel, a 10xONE vezérigazgatójával évente beszélgetünk; egy éve is izgalmas dolgokat mesélt: miután befektetőkkel néhány céget átalakított miért ment a világ legjobb üzleti iskolájába, majd miért jött mégis haza a külföldi évi 80 milliós fizetés helyett.

Most egy januári, a Könnyű neked, Te vállalkozó vagy csatornával készült interjú főbb gondolatait foglaljuk össze. Az interjú első részében a kalandos gyerekkorról mesél a második részében a cégépítésről és a célokról.

A videó-interjú még részletesebb, izgalmasabb és itt elérhető - kattintson a megtekintéshez, vagy görgessen lejjebb, ha inkább olvasni szeretné:

“Felvételét Magyarország egyetlen középiskolájába sem javasoljuk.” Ez az általános iskolai bizonyítványodban szerepelt, amit az iskola-igazgató írt bele. Azért ez egy eléggé kemény mondat. Hogyan hatott Rád? Felfogtad ennek a mondatnak a súlyát? Előtte könnyebb volt az életed?

A súlyát ennek a mondatnak akkor nem fogtam fel.
Persze az életem előtte sem volt könnyű. Se anyukámnak se apukámnak nem volt se érettségije se hasonló. Rettenetesen rossz gyerek voltam. Édesanyám ősz hajszálainak 98%-a tőlem van (nevet).

Volt egy apróbb rendőrségi ügyünk – szétszedtünk egy aszfaltozó gépet a barátaimmal, mert érdekelt, hogy mi van belül. Amikor a feljelentő megtudta, hogy az elkövetők 14 éves fiúk – visszavonta a feljelentést.
Akkor az iskola-igazgató azt mondta, hogy vagy kirúgnak – vagy beleírják ezt a “Felvételét Magyarország egyetlen középiskolájába sem javasoljuk” mondatot a bizonyítványom hátuljába. Így is lett. Több középiskolába jelentkeztem, egybe sem vettek fel. Végül a nyári szünet végén bementünk édesanyámmal egy gimnáziumba - és anyukám ott azt mondta, hogy ő addig onnan el nem jön amíg fel nem vesznek. Karakán ember, a mai napig. (Nevet) Felvettek.

A szüleid hogy álltak a tanulmányaidhoz? Mint informatikai szakértő és informatikai cégvezető ülsz most itt. Ők támogatták ezt a pályát vagy mást szántak Neked?
Édesapám egyszerű, de rettenetesen okos ember, 5 nyelven tanult meg saját magától. Anyu még egyszerűbb ember, de ő értette meg először, hogy az informatikából lehet valami.

Matematika tanárom emelt ki, ő vette észre, hogy tehetséges vagyok. Mivel mindig én vágtam rá mindenre először a választ - mások helyett is – az órán, gyakran rám szólt. Először pár paddal ültetett hátrébb, aztán kiültetett órákról.

Ő állt neki programozást tanítani nekünk - kiemelt négyünket.

Apu CNC esztergályosnak akart küldeni - mondta, hogy menjek annak, és akkor gyorsan pénzt tudok majd keresni.
Anyu félrerakott havonta, kaptam egy év után egy számítógépet. Így nem CNC esztergályosnak mentem, hanem gimnáziumba.

Az állami lakás amit kaptunk zűrös helyen volt – felettünk munkanélküliek laktak – ami akkoriban hatalmas szó volt, mert hivatalosan munkanélküliség nem létezett – alattunk pedig, hogy is fogalmazzam, mélyen vidékiek, akikkel a közmondásos “felszedték a parkettát és tüzet raktak” sztori és minden további sztori is megtörtént. Ezek a történetek nem légből kapottak, a mindennapjaim részei voltak.

Hol nőttél fel?

Pesterzsébeten kezdtünk egy kb. 3x3 m2-es lyukban, egy putriban, ahol nem volt se meleg se hideg víz bekötve, villany is csak később. Utána pedig Csepelen kaptunk egy lakást az államtól, ahova az ország minden részéről költöztettek be hasonlóan szegényeket.

Hogyan jött az életedbe a karate? Azért kezdtél karatézni, hogy meg tudd magad ilyen körülmények között védeni?
Igen - ez már Csepelen volt. Apám sokat dolgozott külföldön - a szomszédok pedig volt, hogy látogatást tettek nálunk: nem kopogtattak hanem ránk törték az ajtót. Apámat lepofozták.

Ilyen környezetben előkerültek a sportok: valaki vagy elment futni vagy boxolni, thai boxolni vagy karatézni. Nekem a karate tetszett meg. 12 évig karatéztam.

Volt, hogy hasznosítanod kellett azt a tudásodat a magad vagy családod érdekében?
Mindkettő, vagy 4-5 alkalommal.

Ezt te akkor hogy élted meg? Te akkor vágytál olyan világba, ahol most élsz?
Én mindig tudtam, hogy oda, ahol most vagyok el fogok jutni. De hogy hogyan, csak sejtéseim voltak. Már akkor sejtettem, hogy az informatika valami fontos lesz - de nem tudhattam. Akkoriban senki nem tudta, hogy milyen pályát futhat be az informatika.
De vissza a karatéhoz: a karate nagyon jól jött: én soha nem futottam el. Négy öt alkalommal volt olyan, hogy meg kellett védenem magam - verekedésbe kerültem, soha nem magam miatt. És ez segített - abban is, hogy tudjam, hogy éles helyzetben mi a teendő. Például, hogy a nálam háromszor nagyobb embernek kell nekimenni - ezt a többiek látták és elszaladtak (mosolyog).

Ez az életed más területére is igaz, ezt átvetted a karatéból adódóan? Nem az agresszivitásra gondolok -hanem hogy neki megyünk az ellenfélnek, még ha Nálad nagyobb is…
Igen, abszolút (Nevet)

És állandó önvédelmi reakciók kellettek, hogy meg tudd védeni magad vagy a családod - ez hogyan érintett Téged?
Addig amíg nem éreztem azt, hogy meg tudom védeni magam, addig rossz volt, egyértelműen. Onnantól, hogy azt éreztem, hogy ellenőrzöm a helyzetet, hogy meg tudom védeni magam, már nem volt rossz.

Mielőtt megalakítottad a céget – hosszú és izgalmas utat jártál be. Pénzügyi befektetőkkel dolgoztál: céget vásároltak, átalakítottak majd eladtak. Ez egy külsősnek izgalmasnak tűnik – miért hagytad ott?

12-13 évig dolgoztam külföldi befektetőknek. Ők olyan befektetők voltak, akik valódi értékteremtésben voltak érdekeltek. Azaz nem csak megvették a céget, aztán eladták az eszközöket a kötelezettségeket meg elsüllyesztették. Valódi értékteremtés volt.
Sokszor volt mázlim az életemben – ez is ilyen volt. Az első ilyen cégnél – amit ma Invitelnek hívnak – oda kerültem 21 évesen. Külföldi menedzserek voltak körülöttem, rengeteget tanultam tőlük, a végén én csináltam rengeteg olyan dolgot, amit a sokkal idősebbek sem. Én írtam az üzleti tervet, a pénzügyi modellt – és sok mindent. Persze ehhez oda kellett tennem magam, de rendesen.
Itt ismerkedtem meg azokkal az eszközökkel és emberekkel, akik később már hívtak más helyekre.

Így kerültem a Hungarocamionhoz – amikor megvették a befektetők 3,5 milliárdos vesztesége volt és a főkönyv és az analitikák között is ugyanennyi volt az eltérés – azaz azt se tudták mennyi a cég bevétele. Oda hívtak harmadik új emberként. Akkor már éppen felvettek nyugatra egy menő tanácsadó céghez, Nagy Britanniába. A Hungarocamion új gazdasági igazgatója lerakott elém egy üres A4-es lapot – és azt mondta, hogy informatikában azt rajzolok rá, amit csak akarok, arra költök és annyit amennyit akarok. Ezzel meggyőzött. Maradtam.

Mennyi idős voltál ekkor és mennyi ideje dolgoztál?

24 éves voltam. Ekkor már volt 4 éves tapasztalatom. Mert még a főiskola alatt már volt egy startup-unk (induló, gyorsan növekedő vállalkozás – a szerk.), csak akkor még nem így hívták.
Ezt a céget 1,5 év alatt raktuk össze. Ennyi idő alatt lett piacvezető. A menza szoftvereket a mai napig ez a cég adja az ország összes iskolájában. Ahol gyermek étkezik jó eséllyel a mi szoftverünkkel kapja az ételt.

1,5 év után én ebből kiszálltam, mert unatkozni kezdtem. Láttam, hogy megcsináltam és tovább akartam állni. Ha valamit már megcsinálok – utána már unom.

Olyan cégekkel is dolgoztál, mint a Waberer’s – ezeknek az informatikai hátterét Te raktad össze. Ott olyan elismerésre tettél szert, amit kevesen mondhatnak el. De ezt is untad. Miért?

Több iskolába jártam még utána – mert unatkoztam, másrészt mert érdekelt.

Informatikai vezetője voltál több nagy cégnek, volt, hogy több projekten dolgoztál egyszerre. Ott is unatkoztál?

Furcsa agyam van – valószínűleg túl gyorsan tanulok és túl sok minden érdekel. Ezért a munka mellett is mindig iskolába jártam. Volt a közgázon egy orvos barátom, aki többször elmondta azt a mondatot, hogy „Az agyam állandó gyorsulásban él”. Ő fogalmazta ezt meg jól (nevet). Ezért élveztem a befektetőkkel is dolgozni – ők soha nem értek rá. (nevet)

Nem lehet, hogy az is benne volt, hogy nem érezted ezeket a cégeket sajátodnak?

Lehet. De inkább az volt, hogy több ponton, ahol ők valamit döntöttek – én azt láttam, hogy másképpen döntenék, mint ők. Ez volt az alap motiváció.

És Te egy szép napon besétáltál hozzájuk és azt mondtad, hogy felmondok? Mennyire örültek neki? Azt szoktad mondani, hogy a pap, az ügyvéd a könyvelő és az informatikus mindent tud a cégről.

Nem örültek neki annyira. De nem okozott a távozásom komolyabb gondokat, mert akkor volt 65 milliárdos a cég. Sőt én azt mondtam, amíg kell, támogatom őket, hogy legyen zökkenőmentes a távozásom. Az már más kérdés, hogy nagy űrt hagytam magam után. Úgy gondolom, a helyemet nem tudták teljesen soha betölteni.

Jó, jó – de mennyire fájt ez nekik?
(Mosolyog, hallgat...) Fájt. De beszéljünk másról.

Ugorjunk az időben. A Chicagói Egyetemen végeztél. Honnan jött ez az elit egyetem mánia? Nem volt jó egyetlen magyar egyetem sem ahhoz, hogy itthon tanulj?

Egyszerű – kevés dologgal vagyok így, de Amerikával kapcsolatban sztereotípiáim voltak. Kb. az, hogy mindenki hamburgert eszik. És nem érdekelt az az ország. Sok más ország igen, de Amerika nem.

Ezen változtatott az, hogy a befektetőkkel kimentünk az USA-ba többször is, üzleti modelleket keresni. Sok céget meglátogattunk. Alapvetően írta át Amerikáról a fejemben a képet. Bárhova mentünk minden működött. Elkezdett átállni az agyam: hatalmas piac, teljesen egységes, hatalmasak a lehetőségek. Az utakon láttuk a bődületes nagy különbségeket, pozitív értelemben.

Ott fogalmazódott meg, hogy oda kell menni tanulni, mivel a kapitalista versenyt több száz éve csinálják. Ezért lett Amerika a cél.

És miért lett az elit egyetem?

Ez vélhetően az akkori egóm és egy racionális döntés eredménye (mosolyog): a top30 és a top3 között tandíj szempontjából nincs jelentős különbség.

Megnéztem, hogy melyik amerikai üzleti iskola mennyibe kerül és hova milyen nehéz bejutni. A Chicagói Egyetem üzleti iskolája már akkor is az első volt, a 47 mérvadó rangsor szerint már akkor is több éve így volt. Egyszerű fogyasztói döntés volt: ha már sok pénzt költök, legyen a legjobb! (Nevet) A top 3-ból kettőbe felvettek. Az nem rossz.

Mi a különbség az amerikai és a magyar oktatás között?

Az amerikai praktikus. A végtelenségig.

Például a legnehezebb vizsgánkon mindent lehetett használni. De szó szerint mindent, a Google kereső kivételével. És persze: csalni nem lehetett – azért azonnal kivágtak volna.

Olyan alapelveket és úgy tanítottak meg, amik a mai napig az agyamban vannak. Például: verseny: ha megkérdezünk ma egy vállalkozót: tudja-e, hogy működik a verseny: azt gondolja: tudja. De nem tudjuk. Ezt ott – praktikus példákon keresztül: eljátszottuk és megtanultuk. Úgy, hogy a zsigereimbe került.

Ki tudsz emelni 3 mondatot, ami a legfontosabb, amit ott tanultál?

Nehéz. 180 ilyen dolog van. De talán: az első: ne az embert nézd, hanem a helyzetet. A helyzet alapvetően meghatározza, hogy a beosztottak hogyan dolgoznak, milyen munkát végeznek.

A második: Te vagy a másik ember helyzete. Azaz: ő úgy fog viselkedni, ahogyan Te.

A harmadik: hogyan működik a verseny és hogy ha már ketten vannak a piacon az már valódi verseny. 

Ebből tudjuk, hogy a céget hova pozicionáljuk. Mi az, amiben versenyzünk, mi az amiben nem versenyzünk.

AZ INTERJÚ MÁSODIK RÉSZE – A MOSTANI CÉGÉRŐL, AZ INFORMATIKA ÉS A MAGYAR VÁLLALKOZÁSOK KAPCSOLATÁRÓL ÉS A JÖVŐRŐL

Fodor Renáta: A világ első natív kód nélkül alakítható nagyvállalati szintű felhő vállalatirányítási + CRM + HR szoftvere - egyszerűen.

Szerintem nem csak én vagyok az, aki ezt a mondatot elsőre nem értette meg. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Czernecki Péter cégvezetőként milyen tervekkel rendelkezik, hogyan vezeti a cégét, és miért készül a Szilícium Völgybe, tartsatok velem.

Mikor alapítottad a mostani cégedet?

2006-8 között voltam a Chicagói Egyetemen, utána egy szakértői tanácsadó céget, aminek volt egy szoftverfejlesztési ága – 2011-12-ben ebbe szálltam be, ez lett a mostani cégünk.

Mi volt a cég alapításának a célja? Hova mire tervezted a céget?

A cégalapítás célja vicces dolog – ez még onnan ered, amikor először elkezdtem dolgozni. Nem a startup cégünknél, hanem egy informatikai tanácsadó cégben – volt egy főnököm Szirmai Ákos, akit a mai napig imádok.
Ákosnak az akkor főnökömnek mondtam kb. a 2. hetemben az új munkahelyen, amikor éppen az akkori Pannon GSM-nek (ma Telenor) terveztünk szoftvert:

„Ákos, hogy is van ez!?? Hogy leírjuk a fejlesztőknek, hogy mit csináljanak, ezt átadjuk, majd úgyse úgy működik ahogyan kell, több körben történik ugyanez. Nem lehetne olyan szoftvert csinálni, aminek lerajzolom, hogyan működjön – és utána ebből ért a szoftver?”

Ákos azt mondta: csináld meg!

Hát innen indult a jelenlegi cégünk ötlete.

És utána?

Utána tanácsadóként dolgoztam, majd befektetőkkel cégeket alakítottunk át, ahol mindig én feleltem az informatikáért. Itt az összes nagyobb nyugati vállalatirányítási rendszerrel találkoztam, vezettem be. Nagyobb projektekre is hívtak, volt ahova krízismenedzsernek. Neveket hadd ne mondjak, de mondjuk ügyfelem volt Magyarország akkor legnagyobb kereskedelmi lánca ahova akkor SAP-t vezettek be.

Majd kimentem a Chicagói Egyetemre. Onnan úgy jöttem vissza, hogy én ezt akarom csinálni. Meg akarom csinálni azt az álmot, hogy legyen olyan szoftver, amihez nem kell fejlesztő. Szeretjük a fejlesztőket, természetesen. De kevés van belőlük. Ezzel valamit kezdeni kell.

Amerikába tervezted ezt a céget? Nyílt titok Rólad, hogy a Szilícium Völgy közel áll a szívedhez. Az a célod, hogy a Szilícium Völgyig jussatok és ott komoly befektetést kapjatok, vagy azt gondolod, hogy itthon növekedtek és lesztek és ez jó?

Minden a szoftverben angolul van – a kód, a megjegyzések, minden. És kezdettől arról álmodtam, hogy megyek vele Amerikába – és megyünk is. Mindent úgy rakunk össze a kezdetektől, hogy így legyen.

Szolgáltatási paletta és célcsoport – kérhetném azt elmagyarázni úgy, hogy egy átlag-ember, mint én, érti? Mit tudtok nyújtani és kinek?

Amikor indultunk nagyon kis cégekkel is foglalkoztunk – de sokszor megégettük magunkat kis cégekkel. 6 évet sajnos elvesztegettünk azzal, hogy a nagyon kis cégekkel is szóba álltunk. Azt gondoltuk, hogy lehet – hát nem.

Amit még észrevettem és ez is óriási tanulság volt – mindig ezt szoktam mondani: amikor az ember a saját cégében ül: a világ legjobb agysebésze sem tudja saját magát megműteni...amikor a saját cégemben voltam, sokáig nem volt kivel beszélgetnem, most már vannak társaim, befektetőim, akikkel meg lehet beszélni dolgokat. Ez rettenetesen fontos dolog.

És mi változott még?

Most már csak közepes és nagy cégekre célzunk: akik amit adunk értékelik: tényleg komplexen tudunk teljesen testre szabottan informatikát adni. ERP – vállalatirányítás, CRM – értékesítés és marketing menedzsment, HR – emberi erőforrás menedzsment, ezekben nagyon jók vagyunk. Van 1500 funkciónk, aminek a száma naponta növekszik. Több iparágra fókuszálunk. 

Ez is baki volt az elején, hogy sok iparágra akarunk fókuszálni – ezt lecsökkentettük: nagykerre, gyártásra, fuvarozás-szállítmányozásra célzunk. 
Bármi, amihez fizikai termék kapcsolódik azokba van értelme beugrani – mert ott az informatikára jelentős szükség van. HR-ben is van néhány ügyfél, de ez a szegmens még nem jelentős.

Mit jelent az, hogy 6 évet vesztegettél el a KKV-kra az életedből? Ha ma kis cég keres meg Titeket, mit csináltok?

Átküldjük a konkurenciához. Ezt persze nem mindig fogadják jól az érintett cégek. (Mosolyog) de ez van.

Hoztam egy 2019-es kijelentést – idézni foglak: „az informatika következő cunami hulláma itt van és nincs az a hely, ahova elbújhatunk előle. Ha nem tesszük meg amit kell, nem hogy piacvezetők nem leszünk, de az EU digitális nyomornegyedévé válunk.” Azóta is így van ez?

Ezt 2019-ben lenyilatkoztam. Azóta még inkább így van. Azóta ez, amit akkor mondtam, beigazolódott. Ma reggeli cikk: Magyarország jelen pillanatban 24 EU országot tekintve a digitális fejlettségi rangsor legalján van. Na jó - egy ország van még alattunk. És a KKV-k még inkább csúsznak le.

Látszik az, hogy bármilyen módon próbálkoznak azzal, hogy technikai fejlettséget, vagy fogadókészséget növeljenek, nem sikerül. 

„Ami fent, az van lent” – ez a mondás igaz – a közgazdaságtanban és az országban is.

Ha nem fektetünk eleget az oktatásba az informatikába – az ország oda fog jutni, ahova fejlesztés nélkül eljuthat.

2019-ben még sehol nem volt covid. 

Három szakasza volt a magyar vállalkozósdinak. Az első szakasz az olcsó munkaerő szakasza volt. Utána jött a hosszú konjunktúra – el is lehetett adni a terméket.
Privatizáció jött – multik bejöttek. Mind pozitív hatások érték a gazdaságot.

A digitalizáció nem tartott ezzel lépést.

Már a covid előtt az egekbe ment a munkaerő ára.

Most elkezdünk egy alacsony munkaerő költségű országból egy közepes munkaerő-költségű országba átmenni. Erre a cégek nincsenek felkészülve. Pedig a teendő egyértelmű és egyszerű: a drága munkaerőt technológiával kell egyre jobban kiváltani.

Ez alapján, amit mondasz – a vállalkozói szinten és a makro szinten is változtatni kéne? Ezt jól értem?

Abszolút.

„A magyar vállalkozások betonba öntik a pénzüket.” Ez is a Te mondásod. Ehhez képest az adat az érték. Már régen. Ha 2019-ben azt mondtad, hogy le vagyunk maradva, mi a helyzet most? Ha most változtatnak akkor lekésték ezt a vonatot végleg? Vagy van még esély?

Óvatosnak kell lennem, hogy ne mondjak olyat, amivel nem kerülök címlapra, mint Márki-Zay Péter legutóbb amikor a covid és a nyugdíjasok kapcsolatáról nyilatkozott. (Nevet)

De óvatosan: a magyar vállalkozó-tulajdonosok egy része nyugdíjba megy. Ez nagy lehetőség. Jönnek a fiatalok. Laptoppal kelnek-fekszenek, nem tartanak a technológiától.
Viszont: ugyanez történik az egész világon. A covid adta óriási digitalizációs lehetőséggel nem éltünk ahogy lehetett volna.

A digitalizációs index értékében évek óta csúszunk lefele. Két hatás következtében: önmagunkhoz képest is, és a többi ország pedig húz el előlünk. Ez utóbbinak az alapvető oka most a covid. 

Minden szinten: állam, kkv-k, pályázatok szintjén – oda kellene nyúlni és közelről megvizsgálni mi történik. De nem tesszük.

Előbb utóbb meg fognak jelenni a magyar vállalkozások környező ország-beli versenytársai.
Rákeresek bármire a neten – magyar domain névvel jelenik meg már a romániai és szlovákaik vállalkozó. Ezek a vállalkozások digitálisan felkészültebbek és így nyerik meg a versenyt.

Ezek azért nagyon komoly mondatok. Ha lesz 5 ember aki ezt hallja és tesz valamit, már megérte ez a videó.
Értem, hogy ez szakmailag miért zavar – de miért zavar ez téged? Tudatosan mondod ezeket, miért zavar ez ennyire Téged, hogy nem arra haladunk amerre kéne?

Ennek a cégünk első 6 évében volt különös jelentősége – a KKV-kban nagyon hittem. Volt több program erre. Az országba elég sok helyre hívtak, kb. 30+ helyen jártam az országban előadóként. Nem hasznosultak annyira jól a KKV-k digitalizációjára fordított forintok.
Amiért ez a téma fáj - mert látom, hogy mit lehetne ebből kihozni – mit lehetne az informatikával mit lehet elérni. Befektetőkkel együtt dolgozva ennek láttam eredményét. Ha nem vagyok ott azoknál a cégeknél, nincsen olyan informatika amit összeraktam nekik, velük– nem lehet elérni eredményeket.

Egy átlátható, mérhető, ismételhető cégműködést informatika nélkül nem fognak tudnak megcsinálni.

De ez azzal is járna...felmerülhet a cégvezetők fejében, hogy ha automatizációra, munkafolyamatok helyettesítésére képesek ma már a szoftverek; nem jelenti-e ez azt, hogy emberek ezrei, százezrei kerülnek utcára?

Melyik választ mondjam? A hivatalosat vagy a félhivatalosat vagy a valódit?

A valódit – ebben a sorozatban a valódi válaszokat szeretjük

A hivatalos és félhivatalos válasz az, hogy nem kell félni, úgyis lesz állás. Valójában ez nem mindig így van. Pl. ha könyvelést automatizálunk – a napi szinten könyveléssel foglalkozó ember már nem fog kelleni arra a feladatra. És az emberek alapvetően nem szeretnek változni és változtatni. Biztos, hogy rengeteg új pozíció is jön majd létre. Pontosan azok a munkák, amik repetitívek – ezek fognak átalakulni. Persze jönnek létre helyette más munkahelyek, szerepek – ahol ugyanaz az ember aki addig ilyen repetitív munkát végzett - most már mást fog.

Pl. ha valaki azt ellenőrizte hogy egy dobozban megvan-e valami – erre már van mesterséges intelligencia: ún. gépi látás. Erre a feladatra már a jövőben nem kell ember.

De akkor ez az ember munkanélküli lesz, nem?

Hivatalosan bárkit át lehet képezni. De biztos lesz olyan aki – helyzettől, életkortól, szakmai előélettől függően – munkanélküli lesz. 

El fogunk jutni technológia fejlettségben oda, ahol más európai országok illetve az USA vagy Kína van?

Nem. Sajnos nem látom, mi lenne, ami erre késztetné a cégeket. Ezért is vagyok szomorú ezen a téren. Az elmúlt 20 évet az ország elvesztegette.

Ennek a cégemre is van hatása. Az eredeti stratégiánk az volt, hogy majd itthon megerősödünk és innen megyünk külföldi piacokra. Ez ebben a környezetben nem sikerült.

Az USA-ban a Szilícium Völgyben az elmúlt 3 évben kétszer jártam huzamosabb ideig. 10-ből 8 befektető, akivel kinn beszéltem értette, hogy mit csinálunk, mitől jó, mitől egyedi. Ők nem szégyenlős emberek – ha nem értik vagy nem látnak valamiben fantáziát megmondják vagy pillanatok alatt leráznak. Nem ez történt. Azaz az alap-ötlet jó. A szoftvert mutattam sokuknak. Az is jó. Főleg, hogy most jön divatba az, amit mi 10 éve fejlesztünk és szolgáltatunk: az ún. kevés kód vagy kód nélküli szoftver. Ebben mi nagyon jók vagyunk. Most már ezt is nagyon értik.

Viszont bárki, akivel tárgyaltunk azt mondta: „Fiúk még növekedjetek egy kicsit otthon!”.
Egyszerűen nem értették, hogy ha ilyen jó a termék, hogyan nem nőttünk nagyobbra az országunkban.
Akivel tárgyalunk fogalma nincs róla, hogy mi itthon a helyzet.

Hogy látod itthon azért meg tudtok akkorára nőni, hogy külföldre menjetek vagy a stratégiát meg kell változtatni azért, hogy kimehessetek?

Az utóbbi. Én imádom azokat a helyzeteket amikor azt mondják, hogy nem lehet -ez hoz lázba. Amikor kétszer elmondják, hogy nem lehet, már figyelek. Amikor háromszor elmondják – már mindenképpen megcsinálom.

Így lesz ez az usa-i piacra lépéssel is.

Tavaly szerencsére kaptunk egy komolyabb befektetést. Ők nem csak befektetők, hanem stratégiai és operatív szinten is sokat besegítenek. És külföldi piacokon vannak jelen – ebben is tudnak segíteni.

Utána el tudjuk képzelni, hogy a 10xONE nem lesz majd jelen Magyarországon?

Nem, semmiképpen. Meg egyáltalán: hogyan definiáljuk azt, hogy Magyarország? Az ügyfeleink túlnyomó többsége most még az országban van, de a fejlesztőink, szakértőink 95%-a már most sem magyar.

És ha valaki mondjuk Ausztráliából jelentkezik, felveszitek? És mi van az időeltolódással?

Felvesszük, ha jó. És: az időeltolódással – magyarosan fogalmazva – szívunk. Vagy ő vagy mi – vagy mindketten. (Nevet)

És Te az operatív cégműködésben részt veszel a mai napig? Ide értve a kódolást is. Te mégy ügyfelekhez is tárgyalni? Vagy most, hogy már befektetők vannak, már hátra tudsz húzódni?

Jó lenne. De voltak azért eléggé jó példaképeim. Ahogy mondtam például Wáberer Gyurival dolgoztam együtt, aki évente egyszer elment egy fuvarba és hetente lement megnézni a kamionokat és beszélgetett a sofőrökkel. Nem vezetett kamiont – idáig nem ment el. Ugyanúgy: kódba nem nyúlok, nem is akarok.

Van egy nagy dossziém, amiben van még vagy 50 üzleti ötletem amiből 49 biztos, hogy nagyon jó. Van még 1-2 ami biztos rossz, de a többi tuti jó.

Elég lesz ezekre az ötletekre egy élet? Vagy esélyt sem látsz rá?

Valószínűleg nem. Esélyem sem lesz rá. De oda el kell jutni, hogy ezekkel az ötletekkel is tudjak majd foglalkozni. De addig is – nagyon nehéz azt megúszni, hogy ne follyak bele a napi működésbe. Sok tudás van a fejemben olyan, amit egyik napról a másikra nem lehet átadni. Ezért még itt kell lennem, operatívan is.

Szeretnek Veled a kollégáid dolgozni? Milyen cégvezető vagy? Ha valamiért nem szeretnek Veled dolgozni, miért lehet?

Hát – attól függ. (Nevet)
Hogy miért nem szerethetnek velem dolgozni? Esetenként nehéz lehet érteni azt, hogy mit miért teszek vagy mit miért gondolok. És nem mindig indoklom egy-egy döntésem. Nincs rá idő.

Arra nagyon törekszem és figyelek arra, hogy a kollégák szeressenek – nem velem, hanem velünk dolgozni. És ez ne csak egy szlogen legyen, hogy szeressenek itt dolgozni a kollégák. Ezt próbáljuk apró dolgokban észrevetetni. 

Például a világon már mindenhonnan vannak fejlesztőink – bárkivel beszélek, ha a gyereke nem volt jól tegnap, kérdezzek rá, vagy kérdezzen rá a kolléga akivel dolgozik, hogy mi van a gyerekkel.

Neked fontos az, hogy a munkavállalóid éppen hol tartanak? Fejben tartod?

Figyelünk arra, hogy azok a kollégák is, akik nincsenek feltétlenül hozzászokva, hogy tényleg emberszámba vannak véve – emberszámba legyenek véve.

Például egy indiai fejlesztőnk – most a hetekben lett beteg. Kórházban van. Magyarországon ritkább betegséget kapott el, de ott gyakori. Most már hetek óta kórházban van, illetve visszajár kórházba. És nem hiszi el, hogy jól hall-e, újra és újra megkérdezi: hogy akkor most ne dolgozzak? És: tényleg számlázhatok? És igen.

Ne az legyen az érzésük, hogy üzemben dolgoznak.

Az utolsó kérdés. Ha három szóval kell, hogy jellemezzed a céget mi az?

Extrém rugalmasak, ambiciózusak és vizionáriusak vagyunk – látjuk a jövőt és arra megyünk.

Ha kezdő vállalkozó nézi ezt az interjút és most indítja a vállalkozását mire figyeljen?

Legyen egy jó alapötlet. 

A másik legfontosabb, hogy validáld, ellenőrizd le, hogy jó-e az ötlet. Erre már rengeteg módszer van – már mindenki agilis. Szégyellem, hogy ezt a szót kimondtam. Mert sok helyen már utálják ezt a szót.(Nevet)

De ez ez esetben ez a szó - jó: erre már vannak módszerek, hogyan tudom megnézni, hogy jó-e a piac. Ez az ún. dual track agile: menjek ki az utcára és ellenőrizzem le, hogy van-e az adott terméknek piaca. Mindezt a nélkül, hogy a termékre jelentős pénzt költenék.

A másik legfontosabb: hogy mindig mindentől félünk. Ezt nekem is a Szilícium Völgyben mondták: a kelet európaiak mindig félnek. Kinn ennek az ellenkezője van: azt gondolják, hogy úgyis meg tudom csinálni. Belehalni nem fogsz semmibe. Próbáld ki, amit gondolsz, ne félj semmitől. Erre nekem kinn hívták fel a figyelmem, hogy figyeljek rá, mert tipikus kelet európai „betegség”.

Rendszeresen felmerül bennem, ha ennyire jó vállalkozni miért van annyi alkalmazott. Egyszerű: mivel veszíteni ugyanakkora eséllyel veszítek, mint nyerek, ugyanakkor egy egységnyi dolgot elveszíteni fájdalmasabb sokkal, mint ugyanannyit megnyerni – ennek a felfedezéséért már kaptak Nobel-díjat (nevet) – ezért sokkal több összességében a fájdalom egy vállalkozó esetén. Ezt azért – ki kell bírni.

Erre emlékezni kell – arra, hogy amikor a kudarc élményét élem – az, hogy a kudarc jobban fáj, az természetes. 

Nagyon köszönöm az interjút és kívánok Nektek sok egészséget és sok sikert az álmaitok megvalósításához, ahhoz, hogy egyszer tényleg kijussatok a Szilícium Völgybe!

Köszönjük!

Most digitalizálhatja vállalkozását – 1 folyamathoz a 10xone felhő szoftvert ingyen adjuk: HTTPS://10XONE.HU/digiNDEX