Körkép a fény útjáról az immerzivitás felé

A Light Art Museum Hold utcai piac vásárcsarnokában megnyílt első tárlata egy teljes körképet rajzol azok számára is, akik eddig nem mozogtak otthonosan a fényművészet területén. A júniusban nyitott kiállítótér a fénnyel való művészeti és tudományos kísérletek helyszíne, ezért jellegéből adódóan nem csak látványos, hanem technikai és filozófiai háttérrel rendelkező több mint 30 művészettörténetileg is jelentős művet vonultat fel.

A fény a kezdetektől fogva látni tanítja az embereket és a technológia fejlődésének köszönhetően egyre mélyebbre áshatunk a természetében és hatásmechanizmusaiban. A villamos energia 19. századi feltalálása lehetővé tette a városok fényekkel történő megvilágítását, itt kezdődik a fényművészet története is.

Világviszonylatban az első intézményesített keretek között zajló kísérleteket Moholy- Nagy László és Kepes György végezték az 1920-as évektől kezdve. Mindkettőjük érdeklődésének középpontjában a színek, a fény és a kinetika témakörei álltak, valamint tagjai voltak a Weimari Bauhaus iskolának, amely a modern design, az építészet és a művészet összefonódásával foglalkozott.

A kiállítás bejáratánál Kepes György „Izzó oszlopok” (1973) című elveszett installációjának Bölcskey Miklós által készített rekonstrukciója nyitja meg a képzeletbeli fényművészeti körképet. Kepes a teóriák szerint eredetileg hűvösebb éghajlatú városok utcáira kívánta telepíteni a héliummal töltött, vörösen izzó üvegcsöveket, befolyásolva ezzel az előtte elhaladó emberek hőérzetét.

Az 1960-as években az optikai és kinetikus művészet kezdett el teret nyerni, amely a mozgó alkatrészek, a tükrök és a lencsék használatával kísérletezett, kiaknázva a fénytörés és a tükröződés fizikai törvényszerűségeit. A múzeumban Dragay Lajos „Fénymodulátor I-III” munkája és Victor Vasarely „Kinetikus mélykompozíciók” műve készült ennek a korszaknak a szellemében.

A digitális technológia térhódításával a fényművészeti alkotások és előadások is egyre inkább digitalizálódnak. A számítógépes grafika és a programozás lehetővé teszi a művészek számára, hogy pontosan beállítsák a fények, színek, formák és mozgások kombinációját, így a művészet alkotói kontrollálhatják az „előadás” minden aspektusát.

Kreatív hidat képez a hagyományos és digitális művészet között Köves Éva, festő és Sztojánovits Andrea, animátor „Monochrome Clack I.” című munkája. Az alkotás úgy kombinálja a hagyományos vászon alapú olajfestményt a számítógépes animációval, hogy a kompozíció struktúráját követő és alapelemeiből szerveződő vetítés ritmust és időbeliséget kölcsönöz a statikus festménynek ezzel új érzéki csatornákat nyit az anyag és anyagtalan rétegek között.

A kortárs Healium formáció „Hexa” című fényinstalláció már az érzékelőkön és a programozáson keresztül interaktívvá teszi a műtárgyat. A LED-gömbök hálózatából szőtt installáció kétezer egyedileg vezérlehető fényforrásból áll, így az interaktív rendszernek köszönhetően mindenki a saját ízlése szerint módosíthatja az immerzív installáció paramétereit. Ezek azok a munkák, amik a fiatal generáció számára igazán vonzóvá teszik a Light Art Museum-ot, hiszen a digitális bennszülöttek nyelvén szól hozzájuk.

Az említett installációk mellett több tucat műtárgyat csodálhatunk meg, amely követi a fény útját a kezdetektől napjainkig. Mindenképpen érdemes elolvasni a műalkotások melletti leírásokat, vagy részt venni egy tárlatvezetésen, hogy ezt az utat ne csak a szemünkkel kövessük végig, hanem a gondolatformáló ereje is elérjen minket. A kizárólag magyar művészek munkáit bemutató kiállítás, áprilistól már bővített tárlattal augusztus 15-ig tekinthető meg a Hold utcai Vásárcsarnokban. Szeptembertől viszont már nemzetközi fényművészek alkotásait is magába foglaló új kiállítás nyílik a Light Art Museum szervezésében.