Gyerekek magukra hagyva

Rendőrség ütött rajta a szülőkön, úgy tudták csak elvinni a gyerekeket. Évente 8-10 000 gyereket emelnek ki a családjából.

Apukám fél életét börtönbe töltötte, édesanyámmal lakásról lakásra mentünk. Egyszer három napra bezárt minket, egyedül, a szomszédok dobáltak át ételt a kerítésen. A gyámügyesekkel rendőrök is jöttek, anyám ittas állapotban volt, nekiment a rendőröknek, meg kellett bilincselni, nagyon ijesztő volt.

 – meséli Márta, aki már régóta önálló életet él, saját családja van.

Sára tizenévesen került az utcára testvéreivel.

Amikor kiraktak az albérletünkből, anya azt mondta, menjünk el iskolába és ő mindent megold. Délután jöttünk ki az iskola kapuján és megláttunk egy piros autót, egy idegen nőt és anyukánkat, beültettek minket az autóba, anya elsírta magát és a nő mondta, hogy egyelőre nem megoldható az, hogy anyával lakjunk.

Sára azon kevesek egyike az állami gondoskodásban élők között, aki lediplomázott, nyelveket beszél, biztonsággal vágott neki a felnőtt életnek.

Az 5 éves Ellának nincsenek emlékei, csecsemőként került Eszterékhez. Édesanyja nem mondott le róla, látogatja, de nem tudja magához venni lakás és munka híján. Ella alkoholszindrómás, ami enyhe értelmi fogyatékossággal jár, nevelőszülei heti három fejlesztésre viszik és gyógyszerrel próbálják kordában tartani figyelemzavarát. Még nem tudni, hogy alakul a sorsa, de kellő gyógypedagógiai fejlesztéssel képes lehet önálló életre, az orvosok ezzel biztatják a nevelőszülőket.

A legtöbb gyereket 2 éves kora előtt emelik ki a családjából, de kamaszkorban is megugrik a számuk. Évekbe telik feldolgozni, hogy elveszítették a szüleiket, ahogy azt is, ami ahhoz vezetetett.

Magyarországon 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban, az SOS 400-nak tud otthont adni nevelőszülőknél. A tévhitekkel ellentétben a gyerekek nem árvaság, hanem leginkább bántalmazás, elhanyagolás, szegénység, a szülők szenvedélybetegsége miatt kerülnek állami gondoskodásba.

A lelki traumák mellett a korábbi nélkülözés, a gondozatlan terhesség is nyomott hagy, legtöbbjük fejlődése eltér az átlagtól, nem egy esetben egészségügyi problémáik vannak.

– magyarázza Bán Hajnalka, az SOS adománygyűjtési vezetője. Az SOS-ben élő gyerekek 80 százaléka jár valamilyen fejlesztésre, minden másodiknak gyógypedagógiai segítségre, minden tizediknek pszichés támogatásra van szüksége.

Az alapítványhoz kerülő gyerekek szerencsés helyzetben vannak: a családokat tanácsadó, szupervízor, pszichológus is rendszeresen segíti. Mindezt adományozóiknak köszönhetően tudják megtenni, a világban 75 éve, Magyarországon immár 38 éve.

Az SOS mérvadó gyermekvédelmi szervezet mind nemzetközileg, mind itthon. A nevelőszülői családok szakmai segítése mellett azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a gyerekek biztonságban legyenek, ne éljenek meg a továbbiakban sem nélkülözést, sem bántalmazást, olyan gyerekkoruk legyen, amit mindannyian a saját gyerekeinknek is elképzelünk. És bár sokan azt gondolják, hogy a 4-5 ezer forint értékű adó 1 % csak aprópénz, ezért nem is rendelkeznek róla, nálunk ez az összeg egy elhagyott csecsemő egy havi pelenkaadagja, vagy egy Ellához hasonló kislány pszichoterápiás ülésének költsége. Az ilyen segítségek nélkül nem tudnának oda eljutni, mint Márta és Sára. Az a cél, hogy jobb helyzetben nőjenek fel, mint ahonnan jönnek, és ne termeljék újra a szegénységet.

 – teszi hozzá Bán Hajnalka.